Addig is, míg kiderül, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a kamarai hozzájárulás felhasználását firtató adatkérésre bíróság előtt is bevállalja-e majd azt a védekezést, hogy ők nem is látnak el közfeladatot, megnéztük, hogy mi értelme látszik két év után az 5000 forintok befizetése mellett teljesítendő kamarai regisztrációnak. Nem olyan nehéz kitalálni: semmi. Még a legnagyobb állami vállalatokat sem lehet mind megtalálni a hozzájárulásokból fejlesztett online adatbázisban.

Kezdettől reménytelen konstrukció

A gazdálkodó szervezetek kötelező kamarai regisztrációja és a vele együtt bevezetett évi 5000 forintos hozzájárulás régi, de szívós ellenségeink. Már a törvény elfogadása előtt összefoglaltuk, hogy miért volt értelmetlen és káros az elképzelés: ebben a nagyságrendben gazdaságtalan adóztatni, mert az adminisztrációs költség túl magas, ez így 5000 forint adó és legalább ekkora, az értelmes dolgoktól elvont adminisztrációs költség. Azt meg nem igényel különösebb kifejtést, hogy más közhiteles állami nyilvántartásokban amúgy már szereplő szervezetekről egy új nyilvántartást létrehozni miért vállalhatatlan hülyeség vagy elképesztő cinizmus.

A törvény elfogadása után aztán írtunk arról is, hogy a jogintézmény szerintünk sérti is az Alaptörvényt, amikor kamarai tagsággal nem rendelkező cégekre és egyéni vállalkozókra tukmálja rá kötelezően a kamarai tanácsadási, üzleti partnerkereési és pályázatfigyelési szolgáltatásokat (merthogy a törvény alapján ezek járnak az ötezer forintokért). Az Alkotmánybíróság azonban másként látta: a fizetési kötelezettség nem aránytalan vagy eltúlzott mértékű, a hozzájárulás fejében nyújtott kamarai szolgáltatások (amelyekre a kamara akkor is készen áll, ha mi éppen nem vesszük igénybe) közszolgáltatások, sőt, a regisztráció és a befizetések eredményeként létrejövő nyilvántartásnak közvetve gazdaságélénkítő hatása is lehet.

Természetesen attól még nem lesz egy elhibázott megoldás ésszerűbb, hogy kimondják róla, hogy alkotmányos, de legalább ebben az utolsó kérdésben az AB jóhiszeműsége is biztosan túlzott volt. Mert igaz ugyan a hozzájárulás bevezetésekor még nem nőtt a gazdaság, most meg már nő, de hogy ez nem ennek a nyilvántartásnak köszönhető, az biztos.

Ismerje meg a kamreg.hu-t!

Mindenek előtt annak alapján, amit a kamarai vezetőség eddig kommunikált, a kamarai nyilvántartás egyfajta online szaknévsor lenne, aminek segítségével egyből lehetne látni, hogy ki a kontár és ki a rendes vállalkozó. Mára kész ugyan egy nyilvántartás, de úgy elrejtették, mintha szégyellni kellene. A keresőnek otthont adó, sem szépnek, sem információgazdagnak nem mondható kamreg.hu nyitóoldaláról ugyanis maga a kereső nincs linkelve (!), mint ahogy sem az országos, sem a budapesti kamara főoldaláról nem érhető el, csak a regisztrációs kötelezettségről szóló aloldalról. Ha ennyi nehézség után is megtaláljuk a nyilvántartás keresőfelületét, akkor pár másodperc alatt láthatjuk is, hogy a Magyar Kereskedelmi Nyilvántartási Intézet, azaz a 24.000 forintos regisztrációs díjért házaló kamaraimitátor kamucég például nincs a nyilvántartásban. Minden tökéletesen működik tehát, megtudtuk, hogy ők például kontárok.

Fel kell tűnjön viszont, hogy a cégek tekintetében pontosan ugyanazokat az információkat látjuk, mint az e-cégjegyzékben, egyéni vállalkozók tekintetében pedig azt, amit az egyéni vállalkozók nyilvántartásában lekérdezhetünk. Két eltérés van mindössze: az egyik az, hogy a cégmérettel kapcsolatos minimális információk (pl. hogy egy egyéni vállalkozó statisztikai létszáma egy fő vagy hogy az Átlátszó mikrovállalkozás) is kiderülnek. A másik meg az, hogy egyéni vállalkozót a saját nyilvántartásában név szerint adatvédelmi megfontolásból nem lehet keresni, csak adószám vagy nyilvántartási szám alapján, a kamarai nyilvántartás azonban elegánsan átlép ezen. Ám ha nem név szerint akarunk egyéni vállalkozót keresni, még akkor is a kamreg.hu mellett szólhat, hogy itt egy felületen lehet egyéni és társas vállalkozásra is keresni, illetve – és ezt ne becsüljük le -, hogy itt nincs captcha, azaz nem kell a keresést az automatikus adatlekéréseket gátló karaktersor-másolással indítanunk.

Csak addig jó, amíg nem keresünk benne

Sajnos azonban gyorsan kiderül, hogy miért nem kell ilyen védelem: mert ezt az adatbázist aligha érdemes kilopni. Tíz köztulajdonú nagyvállalat keresésével próbáltuk ki az adattartalmat. Abból indultunk ki, hogy ha valaki, akkor ők biztosan befizették a hozzájárulást, ugyanis elmés módon az, aki nem fizet, a nyilvántartásból is kikerül. Az eredmény siralmas: megtaláltuk a BKK-t, a BKV-t, MTV-t, az Erzsébet Utalványforgalmazót, illetve a Magyar Posta, az MVM és a MÁV több leányvállalatát, de magát a Postát, a MÁV-ot, az MVM-et, a Nemzeti Földgáztárolót és a Paksi Atomerőművet már nem, de ugyanígy hiányzik az újabb állami cégek közül a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. is. Nagyjából minden második állami nagyvállalat „kontár” tehát, és ha nem is ekkora arányban, de bőven találunk hiányzókat a legnagyobb magáncégek között is. A kisebb vállalkozásoknál pedig, ahol eleve szűkösebb az adminisztrációs kapacitás, nyilván még ennél is rosszabb az arány. A nyilvántartás tehát jelenleg maximum azt képes megmutatni, hogy ki fizette be a hozzájárulást, de ha valaki a jogszerűen működő vállalkozásokra kíváncsi, annak továbbra is a közhiteles nyilvántartásokhoz kell fordulnia.

Szaknévsornak is gagyi

Az MKIK 2012-es költsévetési beszámolójában önmagában a szoftver fejlesztésére szerepelt 59 millió forint kiadás. Azt, hogy a honlap és a nyilvántartás összesen mennyibe került, nem tudjuk, de nyilván legalább százmilliós nagyságrendben ment el rá közpénz (a befizetett hozzájárulás természetesen annak számít),. Teljesen értelmetlenné ennek elköltését az teszi, hogy állami szaknévsorként sem használható az eredmény rendesen. Hiába dobja ugyanis ki a keresés, hogy Budapesten 1305 vállalkozás foglalkozik fodrászattal, ha ezek csak betűrendben kérdezhetőek le, az elérhetőségük vagy a nyitvatartási idejük nem jelenik meg, és még a címük is a székhely, és nem az esetleg attól különböző fodrászat címe. Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy minden keresőmező szabadszavas, pedig az emberek többsége nem feltétlenül képes magától a TESZOR-ban fogalmazni. Így aztán egy általunk eddig nem ismert céggel szinte biztosan nem úgy fogjuk felvenni a kapcsolatot, hogy a kamarai nyilvántartásban rátalálunk.

Van tehát egy lényegében használhatatlan nyilvántartásunk, amit ezzel összhangban – nyilván tapintatból – legalább elrejtettek azok, akik kitalálták. Már csak az a kérdés, hogy akkor minek vezetjük, mennyiben kerül és ezt miért azokkal fizettetjük meg, akiket már eleve terhel a többi nyilvántartással párhuzamos bejelentés felesleges adminisztrációs kötelezettsége.