Az Alaptörvénynek nem csak a menekültügyi rendelkezései omlottak össze tegnap, hanem a népszavazásról és feltehetőleg a pozitív diszkriminációról szólók is. Amíg mindenki Röszkét figyelte, addig az Alkotmánybíróságon is valami egészen elképesztő dolog történt.

Jóval a július elején megkezdett aláírásgyűjtés félideje után, tegnap jutott el oda a negyven év szolgálati idővel történő nyugdíjazásnak a férfiakra való kiterjesztéséről szóló népszavazási kezdeményezés története, hogy a kormánypártok hatástalanítani tudták azt. De hogyan!

Bodnár Józsefnek a Nemzeti Választási Bizottság által elutasított kezdeményezését a Kúria egyértelműnek és a költségvetési tárgykörre vonatkozó tilalommal is összeegyeztethetőnek találta, így az „egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés a nyugdíjjogszabályok megfelelő módosításával a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1.-től a férfiak számára is tegye lehetővé Magyarországon a nők számára biztosított kedvezményekkel történő nyugdíjba vonulás lehetőségét?” kérdésre megindult az aláírásgyűjtés. Méghozzá úgy, hogy a kezdeményezést a szakszervezetek mellett a Jobbik és az MSZP is támogatta, úgyhogy nem nagyon volt kérdéses, hogy összejönne-e elég aláírás. Az már egy másik történet, hogy mi értelme ilyen kérdésekben a népet szavaztatni, de a 2008-as – szintén vitatható alkotmánybírósági teljesítménnyel kitűzött – „szociális népszavazást” kezdeményező pártok oldaláról a költségvetési felelősségre vonatkozó érvek még ennyi év után is nagyon furcsán csengtek.

Kiemelt fontosságú volt tehát a kormánypártoknak, hogy mindent megtegyenek a népszavazás elkerülése érdekében. Így be is nyújtottak az Alkotmánybírósághoz  Dessewffy Alice ügyvédnő által jegyezve, anonimitásba burkolózó nőszervezetek és magánszemélyek képviseletében egy terjedelmes alkotmányjogi panaszt. Érdekes részlet, hogy a panasz beadását nem siették el az indítványozók, azaz nekik jóval több idejük volt, mint később az alkotmánybíráknak: a június 30-as kúriai döntéshez képest augusztus 27-én érkezett az indítvány a Kúriára, és szeptember 4-én az AB-re, ahol viszont legott el is rendelték a soron kívüli tárgyalást.

A panasz meglehetősen formabontó tartalmi és eljárási részében is, de nem volt mit tenni, hiszen legalább három kérdésben kellett korábbi álláspontjának felülvizsgálatára rábírni az Alkotmánybíróságot. Az AB ugyanis eddig, mivel jórészt a Kúria által elkaszált kezdeményezések felélesztése érdekében fordultak hozzá, következetesen azt képviselte, hogy a Kúria munkáját nem veszi el, így a népszavazásból kizárt tárgykörök mikénti értelmezését – alapjogi sérelem állítása nélkül – önmagában nem lehet vitatni az Alkotmánybíróság előtt. Másrészt a kínban fogant érvelés, miszerint az indítványt benyújtó hölgyek és nőjogi szervezetek alapjogai azáltal sérülnének, hogy az eredményes népszavazás esetén majd a pénzszűke miatt muszáj lesz a nők nyugdíjkorhatárát emelni, nyugdíját csökkenteni, eleve teljes fordulatot jelent a korábbi AB-gyakorlathoz képest, hiszen sokszoros feltételezésen alapuló „érintettséget” eddig nem fogadott el a testület. Végül a hab a tortán az, hogy a megsértett alapjog vélhetően a nők esélyegyenlőségének biztosítása lenne, amelyről eddig – alkotmánybírósági határozatok tucatjai és az Alaptörvény egyértelmű szövegezése alapján – mindenki azt gondolta, hogy nem alapjog, hanem csak egy államcél.

Ezek után született meg tegnap a döntés. Amely nem is döntés, hanem egy közlemény. Ez van benne: