Tart ugyan még a büntetőeljárás, de már ott járunk, hogy szinte minden politikai párt szigorítana a gyermekpornográfia büntetésén, miközben a Kaleta-ügy miatt – nem ok nélkül – kialakult közfelháborodást igyekeznek vitorlájukba fogni. Ideje lehet kicsit alaposabban megnézni, hogy mit vesz figyelembe és mit hagy figyelmen kívül jelenleg a büntetőjog a hasonló bűncselekményeknél.

Magyarország alighanem a konkrét ügyek miatti jogalkotás egyik világbajnoka, ami sajnálatosan gyakran vezet átgondolatlan, sőt, néha társadalmi szinten is káros döntésekre. Ez nem jelenti azonban azt, hogy ne lenne olyan helyzet, amikor a jogalkotónak valóban indokolt reagálnia egy egyedi esetre. Lépnie érdemes például akkor, ha egy ügy alapvetően kérdőjelezi meg egy kiemelten védett érték védelmének hatékonyságát a társadalomban.

Kaleta Gábor közismert, nem jogerősen felfüggesztett szabadságvesztéssel és 540 ezer forint pénzbüntetéssel zárult ügye sajnos az általa vert hullámok és az alkalmazott büntetőtényállás meglévő hiányosságai miatt is pont ilyen. Ezt jól mutatja, hogy az ellenzék legkülönbözőbb pártjaitól a kormánypártokig mindenki törvénymódosítás szükségességéről beszél. A Jobbik és az MSZP már be is nyújtottak a szigorban egymásra licitáló javaslatokat. Előbbi a törvény erejénél fogva kizárná a feltételest minden, 18 év alatti sérelmére elkövetett nemi erkölcs elleni bűncselekményre (köztük a gyermekpornográfia minden esetére), minden büntetési tételt szigorítana és duplán szigorítana 14 év alattiakról készült felvételek esetén. Az MSZP pedig a felvételek birtoklásának büntetését szigorítaná felvételek „gyűjteménye” birtoklásakor, írna Kaleta helyzetére egy közhivatalt viselőkre vonatkozó, 2-8 évig büntetendő minősített esetet, illetve nemes egyszerűséggel örökre kizárná a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesítésből a gyermekpornográfia bűncselekmény minden elkövetőjét. A Jobbik és a szocialisták is bedobták a nyilvános elkövetői nyilvántartás ötletét, de annak részleteivel sem e két párt, sem a témát szintén bemondó Fidesz nem fárasztotta egyelőre a nyilvánosságot. Erre is tekintettel ebben a cikkben egyelőre annak ellenére csak a büntetőjogi tényállással foglalkozunk, hogy tudjuk: a gyermekpornográfiával és a gyermekek elleni szexuális bűncselekményekkel szembeni fellépés hatékonyságát a megelőzéstől, a hatékony felderítésen át a bűnelkövetők speciális szankcionálásáig és kezeléséig számos más tényező befolyásolja.

Hogyan büntetik ma a gyermekpornográfiát?

Mostanra talán a legtöbben tudják, hogy a gyermekpornográfia birtoklásának a közvélemény szerint enyhe büntetése nemcsak volt nagykövetekre, hanem minden elkövetőre érvényesül. A „fogyasztó”, azaz a gyermekpornográfiának minősülő felvételt megszerző vagy tartó személy büntetése a Büntető Törvénykönyv hatályos szabályai alapján – a bűncselekménnyel érintett felvételek és az azokon szereplő személyek számától függetlenül – három évig terjedő szabadságvesztés. Ez azt jelenti, hogy a törvényalkotó éppen annyira minősíti ezt súlyosnak, mint a közismertebb bűncselekmények közül a súlyos (nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozó) testi sértést, a nagyobb (félmillió és ötmillió forint közötti) értékre elkövetett lopást vagy sikkasztást, a közúti veszélyeztetés (személyi sérülést nem okozó) alapeseteként minősülő büntetőfékezést vagy a csoportos garázdaságot. Ezek első bűntényesek esetében szintén nem vezetnek általában végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására. (Azt azért nem mondanánk, hogy egy végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását bármelyik tényállás esetében felmentésként lehetne interpretálni, ahogyan azt a sajtó egy része tette a Kaleta-ügy ítéletével.)

Így aztán – bár például Kocsis Máté még a szabályozás felülvizsgálatának bejelentésekor is vidáman bíróságozott – nehéz azt komolyan vitatni, hogy a vádlotti beismerés és büntetlen előélet mellett nem ügyészi – és az ügyészi indítványhoz való kötöttség miatt pláne nem bírói – hiba, hogy nem született az ügyben végrehajtható szabadságvesztés.

Ha a magyar állam súlyosabban akarja büntetni ezeket a cselekményeket, akkor törvényt kell módosítania hozzá.

A bűncselekménynek a felvételek birtoklását büntető alapesete azonban nem áll önmagában. A hatályos törvény ugyanis – az ország által vállalt nemzetközi jogi kötelezettségekkel és az uniós joggal összhangban – 11 különböző tényállást foglal össze a gyermekpornográfia bűncselekményben, igyekezve az egyes cselekmények különböző súlyosságát a büntetési tételekben érvényesíteni. Még mielőtt ezt elintéznénk annyival, hogy „mindenki, aki pedofil, rohadjon meg a börtönben”: a kérdés igazából az, hogy komolyan gondoljuk-e, hogy ugyanolyan súlyos büntetés jár a 17 éves barátnőjéről néhány, tőle kapott felvételt őrző 19 évesnek, egy darknet oldal több tízezer felvételt letöltő felhasználójának, egy ilyen oldalra rendszeresen saját maga által készített anyagokat feltöltő személynek és az oldalnak üzemeltetőjének. A hatályos törvény mindenesetre – szerintünk helyesen, bár az egymással amúgy teljesen legálisan szexelő kamaszok közötti konszenzuális felvételkészítést és sextinget értelmetlenül büntetve – a bűncselekmény által okozott érdeksérelem alapján differenciál. Ez azonban még ennyi különböző tényállás mellett sem sikerül maradéktalanul, ahogy azt az alábbi táblázat is mutatja:

E büntetési tételek kapcsán tudni kell még azt is, hogy a gyermekpornográfia készítésével kapcsolatos igazán megrázó és gyomorforgató ügyek sokszor nem maradnak a gyermekpornográfia tényállás keretei közt: a 18 év alatti sértett sérelmére elkövetett szexuális kényszerítés fizikai erőszak és élet, testi épség elleni fenyegetés hiányában is 2-8 évig, 14 év alatti sértett esetén 5-10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A 12 év alatti sértett esetén mindig megállapítható, legalább 5-10 éves tétellel fenyegetett szexuális erőszak pedig további minősítő körülmények esetén 15, sőt 20 évig terjedő büntetési tételeket is jelenthet, ahogy a gyermekek prostítúcióra kényszerítését is büntető emberkereskedelem tényállása is. Ha több sértett van, akkor ráadásul e súlyosabb cselekményeknél több bűncselekményről is beszélünk, ami általában másfélszeresére emeli a kiszabható büntetés felső határát.

A gyermekpornográfia tényállásán tehát elvileg lehet úgy is szigorítani, hogy egyszerűen a meglévő büntetési tételeket emeli meg  a jogalkotó: az 1-5 évig terjedő szabadságvesztés a gyermekekről készült felvételek megszerzésénél, tartásánál már letöltendő szabadságvesztést eredményezne egy átlagos esetben, miközben a jelenleg is súlyosabban minősülő tényállásoknál is van még tér a szigorításra. Önmagában az, hogy ezzel a gyermekpornográfia tényállás legsúlyosabb esetei ugyanolyan vagy majdnem ugyanolyan súlyosak lennének, mint a gyermekek sérelmére elkövetett erőszakos szexuális bűncselekmények, védhető és indokolható lenne. Ugyanakkor, ahogy általában a Btk.-nál, úgy itt is biztos, hogy nem az automatikus tételemelés, a feltételes szabadságvesztés kiszabásának törvényi kizárása vagy a büntetett előélet automatikus örökös fenntartása a legjobb irány. Ezek ugyanis a tett tényleges súlyának és az elkövető veszélyességének megfelelő figyelembe vételét kizárnák vagy jelentősen megnehezítenék a bíróságok számára. A bíró szerepét formálissá tenni azért sem szerencsés, mert ő a médiafogyasztó választópolgárokkal és a velük együtt aggódó politikusokkal ellentétben az ügy részleteinek ismeretében hozza meg a döntését. E döntés kereteit (és nem a tartalmát) kell a törvénynek meghatároznia.

Jó-e, hogy nem számít a felvételek és a sértettek száma, a sértettek életkora?

A táblázatban idézett tényállásokból is jól látszik, hogy – a legutolsó, az elkövetőre bízott sértett sérelmére elkövetett minősített eset kivételével – minden tényállás egy vagy több személy sérelmére elkövetett cselekményekre vonatkozik, azaz a sértettek számától függetlenül csak egy bűncselekmény elkövetéséről beszélhetünk. Azt, hogy az említett kivétellel ugyanazon tényállásnál sem a sértettek, sem a felvételek száma nem alapoz meg halmazatot (többrendbeli elkövetésért való felelősségre vonást) egyébként a törvényi megfogalmazással összhangban a  Kúria egy jogegységi határozatban is rögzítette (a fenti képen szereplő idézet onnan való). Kimondta ugyanakkor ez a kúriai határozat azt is, hogy a gyermekpornográfián belüli különböző tényállások (például a megszerzés, a terjesztés és a nyilvánosságra hozás) különböző felvételek esetén halmazatban állhatnak, egyazon felvétel esetén pedig a legsúlyosabb tényállás büntetési tételei alapján bírálandók el.

A gyermekpornográfia bűncselekmény tehát az egyes elkövetői szerepek szerint differenciálja a büntetéséket, de ezen belül, a felvételek száma, videók esetén hossza, tartalma, a szereplők száma, életkora vagy általában a bűncselekménnyel okozott érdeksérelem nagysága alapján nem. Pedig ez megfontolható lenne. Már csak azért is, mert bármit is írunk a Btk–ba, ennek a cselekménynek a következményeit a felvételeken szereplő gyerekek viselik, és őket a kizsákmányolásukból eredő közvetlen sérülések és hosszú távú hatásaik mellett a digitális korban egész életükre kiható következmények is fenyegetik. Ma már senki sem lehet biztos abban, hogy egy róla készült felvétel nem kerül elő-e majd felnőtt élete során, annak minden reviktimizációs és magánéleti hatásával.

Önmagában az, hogy a bűncselekménynek nincs könnyen azonosítható közvetlen sértettje, még nem akadályozta meg a szigorú fellépést a Btk. más tényállásainál. A bírósági ítélet hírére adott reakciókban több kábítószerrel összefüggő bűncselekmény miatt kiszabott szigorú ítélet is felmerült ellenpontként, és ez valóban nem rossz párhuzam: a kábítószer megszerzése és tartása ma Magyarországon alapesetben 1-5 évig, de jelentős mennyiség esetében már 5-10 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett. Talán ennél is kézenfekvőbb az összevetés a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése tényállásával (amit például illegális letöltések esetén alkalmaznak), mivel az nemcsak a tipikusan az internet útján történő elkövetésben hasonlít, hanem abban is, hogy az is összefoglalt bűncselekmény, azaz a több jogosult sérelmére elkövetett jogsértéseket egy tényállás keretében, törvényi egységként értékeli a bíróság. Azonban a cselekmény súlyát ott figyelembe veszik a büntetési tételek: a jogsértéssel okozott kár nagysága alapján szó lehet szabálysértéstől és 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő vétségtől 5-10 év szabadságvesztéssel büntetendő bűntényig egymástól nagyban eltérő büntetési tételekről is.

Persze azért dolgozik sávokkal a büntetőjog, hogy az adott tényálláson belül a bíró a cselekmény súlyával kapcsolatos körülményeket is megfelelően érvényre tudja juttatni, és így eltérő súlyú büntetést kaphasson a 18 év alatti barátnőjéről barátainak videót küldözgető, emiatt gyermekpornográfia terjesztéséért felelő idióta középiskolás és a gyermekpornó-hálózatot üzemeltetéséből élő „internetes vállalkozó”. Ugyanakkor a középmértékből kiinduló büntetéskiszabás beismerés vagy egyéb, a tett súlyától nem függő enyhítő körülmények mellett – ahogy a Kaleta-ügyben is láttuk – társadalmi megítélés szerint súlyos ügyek enyhébb elbírálásához is vezethet az alacsonyabb büntetési tételhatárok mellett. Ha viszont a megoldás mindössze annyi lesz, hogy emeljük a meglévő tényállások büntetési tételeit, akkor a Kaleta-üggyel össze nem vethető súlyú, pedofil jellegű cselekménynek a közvélemény által sem tekintett ügyekben sem igen lesz elkerülhető a végrehajtandó szabadságvesztés.

Éppen ezért mi erősen megfontolnánk egy olyan megoldást, ami a jelenlegi tényállások büntetési tételének emelése helyett súlyosabban büntetett minősített eseteket vezetne be a sértettek száma, a felvételek nagyobb mennyisége, illetve a sértettek alacsonyabb életkora alapján. Ezzel hasonló eredményre vezető megoldás az is, ha a jogalkotó egyes tényállásoknak megszünteti az összefoglalt jellegét, azaz a sértettek száma szerinti halmazati büntetés kiszabására ad lehetőséget például a felvételekkel való kereskedés esetében. A büntetőjogi tényállást ugyan nem lehet olyan szinten személyre és cselekménytípusra szabni, mint a megelőzést, a felderítést vagy az elkövető nyomon követését és terápiáját, azonban arra azért törekedni lehet, hogy ne szoruljanak be egy tényállás alá nagyban eltérő súlyú ügyek.  Végül, ha lesz módosítás, akkor érdemes lenne, ha pedig lesz a jelenlegi alapesetet súlyosabban büntető vagy automatikusan alkalmazandó  hátrányos jogkövetkezményt kimondó módosítás, akkor elkerülhetetlen lesz a törvényalkotónak tennie valamit az ellen, hogy egymással sextingelő gyerekeket vonjanak büntetőeljárás alá az elvileg őket védő tényállás alapján.

Összefoglalva: A komolyabb súlyú büntetések kiszabását a gyermekpornográfia fogyasztóira jelenleg a Btk. zárja ki. Ha lesz a büntetési tételeket is érintő szigorítás, akkor azt viszont csak úgy érdemes elvégezni, hogy a védett értékek (a gyermekek biztonsága, esti és lelki egészsége, magánélete és önrendelkezési joga) sérelmének súlyossága a büntetés súlyában a jelenleginél egyértelműbben kifejezésre jusson.