Az emberminisztérium az iskolákra és óvodákra vonatkozó koronavírus protokoll keddi, az emelkedő fertőzésszámokra reagáló szigorításában azt írja elő, hogy „az a gyermek, tanuló vagy pedagógus, aki bármilyen betegség miatt otthon maradt, a háziorvos, a kezelőorvos igazolásával vagy kórházi zárójelentéssel mehet újra az intézménybe”. Kevés ártalmasabb dolgot tudnánk a köznevelésben jelenleg ennél elképzelni.

Háromféle gyerek van. Az egyik, szerencsére igen kicsi csoport igazolt koronavírus fertőzött: ők ugyanúgy hatósági karanténba kerülnek a gyógyulásukig, mint a felnőttek. A másik csoport igazoltan nem koronavírusfertőzött: ők is kevesen vannak, hiszen aki nem mutat tünetet, azt le sem tesztelik, ráadásul attól, hogy valamikor készült egy negatív teszt, még nem biztos, hogy később nem kapják el a vírust. A harmadik, a gyerekek közel száz százalékát kitevő csoportról a jelenlegi helyzetben már fogalmunk nincsen, hogy fertőzöttek-e. Valószínűbb, hogy nem, de lehet, hogy igen.

Az utóbbi csoportba tartozó gyerekek egy része megbetegszik, mert a gyerekek gyakran megbetegszenek, pláne, ha hosszabb szünet után közösségbe viszik őket. Nem zárható ki persze a koronavírus sem, de többségük minden bizonnyal az ősszel szokásos egyéb, a gyerekeket erősebben fertőző és náluk gyakrabban tüneteket mutató nyavalyák valamelyikét kapja el. Más részük ugyan nem betegszik meg, viszont a szülei észlelnek olyan körülményt – például fertőzött kontaktszemélyt – ami miatt elővigyázatosságból otthon tartanák őket néhány napra, önkéntes karanténban. E két alcsoportban az a közös, hogy a jelenlegi protokoll mellett szinte biztosan nem fogja senki elvégezni a koronavírusra való tesztelésüket, hiszen – szerencsére – nem mutatják annak a tüneteit. Emellett az is valószínű, hogy a szülők be se jutnak velük a gyakran veszélyeztetett korosztályba tartozó, a betegtalálkozásokat minimalizáló gyermekorvosukhoz. „Pistike hány, láza nincs, nem köhög.” „Ide be ne hozza, anyuka, maradjon otthon péntekig.”

Mindezen körülmények között kifejezetten előírni az intézményeknek, hogy minden, normál esetben a szülő által is igazolhatóan rövid betegség miatti hiányzás után hozzák az „egészséges papírt”, nem csak felesleges túltolása a hagyományos hazai „lefedezem a seggem más kárára” kultúrának, hanem kifejezetten veszélyes is. Egyrészt azért, mert olyan gyerek (szülő)-orvos találkozásokat kényszerít ki, aminek semmi értelmük, hiszen koronavírusra tesztelni úgysem fogják a gyereket. Másrészt pedig azért, mert az a perspektíva, hogy mindaddig otthon kell ülni a délutánra már látványosan egészséges gyerekkel, amíg be nem jutunk vele az orvoshoz, tökéletes ösztönző arra, hogy a szülők elsunnyogjanak „á, ez biztos nem korona, majd fújod az orrodat” betegségeket.

Márpedig most olyan megoldások kellenek, amelyek nem okoznak értelmetlen orvos-beteg találkozásokat és biztosan otthon tartják a beteg gyerekeket. Ezt éppen az tudná amúgy legegyszerűbben megoldani, ha a lehetséges veszélyek és a gyerek egészségi állapota szempontjából amúgy is megkerülhetetlen felelősséget viselő szülőkben az állam megbízna, és elhinné, hogy ha egy kezdődő köhögés miatt otthon akarják tartani a gyereket, akkor jelen helyzetben nem az iskoláztatási kötelezettség alól akarnak kibújni, hanem éppen felelősen viselkednek.

(A címlapképet Novák Hunor oldaláról vettük kölcsön.)