A rendkívüli jogrend tegnapi bejelentése és kihirdetése óta a szórakozóhelyektől a rendezvényszervezőkön át a felsőoktatási intézményekig mindenki Gulyás Gergely kancelláriaminiszter bejelentéseiből próbálta kitalálni, hogy mától milyen rendkívüli intézkedéseket kell követnie. Az írott jog alapján működő jogállam nagyobb dicsőségére aztán éjfél előtt néhány perccel élesedett az első körös veszélyhelyzeti szabályokat megállapító kormányrendeletet kihirdető Magyar Közlöny is, ám a rendelet legalább annyi új kérdést vet fel, mint amennyi bizonytalanságot feloldott.

A kormányrendelet a bejelentésekkel összhangban négy tárgykörben állapít meg a hatályos törvényektől eltérő rendelkezéseket (ennek lehetősége miatt beszélünk rendkívüli jogrendről), amelyeknek 15 napon túli fenntartásához az Országgyűlés jóváhagyása kell majd. A rendelkezések többsége az ország területére való beutazást korlátozza, emellett szerepelnek benne a köz- és felsőoktatás működését, illetve a nagyobb létszámú rendezvények tartását érintő tilalmak, végül az állam működőképessége szempontjából meghatározó tevékenységet végző foglalkoztatottak külföldre utazását érintő korlátozás is. Sőt, a mától lejáró személyi okmányok érvényességének automatikus meghosszabbítása sem maradt ki belőle.

Veszélyhelyzeti korlátozásokat az Alaptörvény és a katasztrófavédelmi törvény alapján is csak kormányrendelet rendelhet el, ezért a jogbiztonság szempontjából különösen fontos, hogy az egyértelmű rendelkezéseket tartalmazzon. Ez, mint majd alább látjuk, sajnos nem minden tekintetben sikerült. Emellett ráadásul a kormányrendelet – az Alaptörvénnyel és a törvénnyel nehezen összeegyeztethető módon – két, magában a rendeletben nem is szabályozott tárgykörre – az egyes ágazatok nemzetközi mobilitási programjainak felfüggesztésére, illetve a kritikus infrastruktúra részét képező állami tulajdonú gazdasági társaságokra vonatkozó külön szabályokra – meglepő módon egyenesen miniszteri rendelkezi felhatalmazást ad, miközben ezeket a szabályokat, ha azok valóban veszélyhelyzetiek, azaz a magasabb szintű jogszabályok tartalmától eltérnek, akkor magában a kormányrendeletben kellett volna elhelyezni. Azonnal felmerülő jogbizonytalanságot azonban nem az okoz, ami nincs a rendeletben, hanem az, ami benne van.

1. Határellenőrzés, beutazási korlátozások: csak négy országra, alighanem könnyen megkerülhetően 

A kormányrendelet mindenek előtt visszaállítja a határellenőrzést a szlovén és az osztrák határon. Ennek joghatása egyértelmű: az ellenőrzés így ugyanúgy kiterjedhet ezeken a határszakaszokon is személyazonosság és a beutazási jogosultság ellenőrzésére, mint a Schengeni Térség külső határának minősülő magyar-román vagy magyar-horvát határon. Más kérdés, hogy a magyar-szlovák határt nem érinti egyelőre az intézkedés, ami azért jelenthet gondot, mert így megkerülhető a most elkezdett ellenőrzés: semmi nem akadályozza meg a Nyugat-Európa felől érkező fertőzötteket abban, hogy Pozsony irányába kerüljenek Bécs felől érkezvén.

Az ellenőrzés visszaállítása mindenkit érint, aki belépne az ország területére, de a többi rendkívüli intézkedés kizárólag az Olaszországból, Iránból, Dél-Koreából és Kínából érkező személyforgalmat érinti. A fertőzöttnek tekintett országok meghatározása persze egy ilyen járvány esetében dinamikusan változik, így egészen biztosan ez a kormányrendeleti felsorolás is többszöri felülvizsgálat tárgya lesz. Ennek ellenére furcsa, hogy egy sor olyan ország lemaradt a listáról, amelyiknek a fertőzöttségi aránya Kínát, sőt, esetenként még Iránt is meghaladja már most, ráadásul a regisztrált fertőzések látványos emelkedésével küzd. Európán belül ilyen Svájc, Norvégia és Dánia, Ázsiában pedig Bahrein és Katar.

Az e négy országból beutazó személyekre vonatkozó korlátozás háromszintű. Egyrészt az ezen országok területéről nemzetközi személyszállítást végző vasúti jármű, autóbusz, polgári légijármű nem léphet be az országba, illetve utóbbi esetében nem szállhat le Magyarországon. Itt a bizonytalansági tényezők abból fakadnak, hogy nincs olyan megkötés, hogy csak a menetrend szerinti személyszállításra lenne alkalmazható a tilalom, emellett a kormányrendelet a személyszállítási szolgáltatásról szóló törvény más fogalmait sem használja. Így viszont  nincs egyértelmű válasz arra, hogy így akkor nemzetközi személyszállítási szolgáltatásnak nem minősülő, de például Olaszországból induló személyeket szállító járművek – mondjuk egy magyar sportegyesület saját busza – a tilalom alá tartoznak-e vagy sem.  Ennek a konkrét szabálynak a jelentőségét egyébként nagyban csökkenti, hogy a légi forgalom mostanra lényegében már leállt az érintett országok többségével, a főként olasz relációban fontos közúti és vasúti tilalmak pedig az osztrákok által alkalmazott intézkedések miatt nem változtatnak sokat az eddigi helyzeten.

A második követelmény szerint a négy országból érkező nem magyar állampolgárok „személyforgalomban” nem léphetnek be az ország területére. Ez egyrészt azt jelenti, hogy teherforgalomban igen, így a nemzetközi szállítmányozást ez az intézkedés nem érinti. Még annyiban sem, hogy a nem magyar állampolgárságú sofőröket tesztelné a magyar állam, ami már csak azért is érdekes, mert a magyar állampolgárságúakat viszont teszteli, holott lehet, hogy ugyanannak a magyar szállítmányozási cégnek dolgoznak és ugyanúgy viszik tovább az árut mondjuk a Balkánra. Emellett az is kérdés, hogy ki számít a tilalom szempontjából mondjuk Olaszországból érkezőnek akkor, ha nem közvetlenül onnan érkezik az utas. Végül kérdés az is, hogy hogyan lehet helyben ellenőrizni az utas azon állítását, hogy ő nem a listán szereplő országok valamelyikéből érkezett.

Végül aki a négy országból jogszerűen beléphet – vagy mert magyar állampolgár, vagy mert Magyarországon letelepedett, ezt igazolni tudó EGT-polgár – annak (és a rendelet alapján csak annak) el kell tűrnie egy egészségügyi vizsgálatot, amelynek végén megállapítják a fertőzés gyanúját és bekerül a karanténba, vagy ennek hiányában 14 napnyi házi karantént írnak elő lakóhelyén vagy tartózkodási helyén, melynek során a települési önkormányzat gondoskodik róla és a rendőrség ellenőrzi. Nem teljesen egyértelmű a rendelet alapján, hogy mi van a lakóhellyel és tartózkodási hellyel nem rendelkező honfitársaink hazatérési jogával, mert a szöveg homályban hagyja, hogy ők döntik-e el, hogy a két rendeleti lehetőségből (mennek ők is a hatósági karanténba, illetve elhagyják az országot) melyik következzen be, esetleg a hatóságok döntenek helyettük.

Összességében a beutazási korlátozások természetesen akadályt jelentenek a vírus további importja előtt, de nem utalnak arra, hogy a kormány járványügyi értelemben is hatékonyan akarna szűrni a határon. Számos, szintén tömeges fertőzésekkel érintett dél-, nyugat- és észak-európai országot egyáltalán nem érintenek a korlátozások. Az eddig a Schengeni Térségen belül szabadon utazó utasnál nem lesz mivel igazolni, hogy Olaszországból jött. Az osztrák határon elrendelt ellenőrzés Szlovákia felé kikerülhető.

2. Oktatás: vajon felsőoktatási kollégiumban lehet most jogszerűen hallgató?        

A köznevelés egyelőre annak ellenére tovább működik, hogy fél Európa már leállította. Itt a rendkívüli intézkedés ellentétes irányú, éppen hogy azt tiltja meg – nyilván egy későbbi egységes leállásra készülve – hogy helyi nevelési szünetet rendelhessenek el az egyes intézményekben vagy azok egy csoportjában.

A „külföldre irányuló iskolai kirándulás” azonnali, a már lefoglalt kirándulások lemondását is előíró tilalma egész érthető lenne, ha a köznevelési törvény nem a „külföldi iskolai kirándulás” fogalmat használná és definiálná. Pedig ha biztosan tudnánk, hogy ennek nincs elvi oka, akkor azt is tudnánk utóbbi törvényi meghatározásából, hogy a külföldi iskolai kirándulások „azonos nevelési-oktatási intézménnyel tanulói jogviszonyban álló legalább hét tanuló részvételével, a nevelési-oktatási intézménnyel foglalkoztatási jogviszonyban pedagógus- vagy nevelő oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatott személy felügyeletével megszervezett a szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény hatálya alá nem tartozó állam területére irányuló térítésköteles kirándulások”, ezekre vonatkoznak ugyanis a veronai buszszerencsétlenség után elfogadott törvényi szigorítások. Ha viszont az eltérésnek mégis jelentősége van, akkor nem tudjuk pontosan, hogy az iskola milyen szintű érintettségétől számít iskolainak egy kirándulás, viszont akkor értelemszerűen a szomszédos országokra is biztosan kiterjed a tilalom. A rendelet emellett a köznevelést érintően felfüggesztette a Külföldi Nyelvtanulási Programot is.

A felsőoktatásnál annál sajnos fontosabb problémák vannak, mint hogy ki hová mehet kirándulni. A rendelet csak annyit mond ki, hogy „a felsőoktatási intézmények hallgatók általi látogatása tilos”. A minket kicsit Milne Micimackójának „Tilos az á” feliratára emlékeztető rendelkezéssel az az apró baj van, hogy a felsőoktatási joganyag csak akkor említi a „látogatás” fogalmát, amikor előadások látogatását teszi lehetővé külsős érdeklődők számára. Ahhoz nem férhet nagyon kétség, hogy az egyetemeken és a főiskolákon a kormányrendelet alapján a hallgatókat úgy oktatni, hogy ők előadásokat, kurzusokat látogatnának, nem lehet. Kínzó – és nem lényegtelen – kérdés, hogy következik-e a „tilos az ából”, hogy hallgató éjfél óta be sem mehet semmilyen okból az egyetem épületeibe vagy legalább azon épületeibe, ahol oktatás folyik. A járványügyi céllal ez összhangban lehet, de az egyetem látogatásán lehet-e érteni a józan ész és ennek a szónak a jelentéstartalma alapján azt, ha bemegy valaki a jegyzetboltba vagy egy tanszékre ügyet intézni? Külön érdekes, hogy a felsőoktatási törvény alapján a felsőoktatási kollégiumok a felsőoktatási intézmény részeként működnek. Így még az is felmerül, hogy az intézmény látogatásának tilalmából következik-e az, hogy a hallgató – az adott esetben akár lakóhelyeként szolgáló – kollégiumot sem látogathatja.

Valószínűleg érdemes lenne ezeket a kérdéseket átgondolva újra megpróbálkozni annak a szabályozásával, hogy mi legyen a következő hetekben, hónapokban a felsőoktatásban, mert bő háromszázezer érintett sorsának rendezése ennél azért kicsit több karaktert igényel.

3. Rendezvénytilalom: nincs kivétel, de csak a tényleges létszám számít

A 100 főnél több személy részvételével zárt térben, illetve 500 főnél több személy részvételével nem zárt térben tartott rendezvény tartásának tilalma kapcsán azt tudtuk meg, hogy a résztvevők tényleges létszáma számít, illetve hogy a rendező mellett a helyiség üzemeltetője is felel a követelmény megtartásáért. Meglepő viszont, hogy a követelmények alól nincs kivétel, pedig a Semjén Zsolt által tegnap elmondottakkal mintha ellentétben állna, hogy semmi nyoma annak sem, hogy a szabályok ne vonatkoznának egyházi és vallási rendezvényekre.

4. A magánegészségügyet is Kásler engedi külföldre

A beutazás mellett a kiutazást is korlátozta a kormány, mától csak „az ágazat irányításáért felelős miniszter külön engedélyével” hagyhatják el az országot a honvédek, honvédségi alkalmazottak, rendőrök és rendvédelmi alkalmazottak, kormánytisztviselők és NAV-osok. A történet ott válik izgalmassá, hogy ugyanezt a követelményt vezette be a kormány minden egészségügyi dolgozóra, azaz az egészségügyi törvény szerinti fogalom alapján minden orvos, fogorvos, gyógyszerész,  egyéb felsőfokú egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy, egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy, továbbá egészségügyi tevékenységben közreműködő egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkező személy csak Kásler Miklós EMMI miniszter külön engedélyével hagyhatja el az országot.  Nemcsak akkor, ha az állam fizeti őket, akkor is, ha magánalkalmazásban állnak. Rendkívül helyzetek rendkívüli intézkedéseket indokolnak, de hogy egy fogorvosi magánrendelő asszisztense vagy egy gyógyszerészsegéd esetében mennyiben értelmes ez az intézkedés, az erősen kérdéses. Pláne úgy, hogy – szemben a katonákkal vagy a rendőrökkel – meglehet, hogy ő maga is külföldi állampolgár,  és ha nem engedjük hazalátogatni hónapokig, akkor felmond, hiszen ezzel már rögtön nem is lesz az országban maradásra köteles egészségügyi dolgozó.