Most akkor ki felelős a kommentekért?

European court of human rights

Órák alatt keresztülszáguldott az online sajtón az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) az internetes kommentekért való felelősséggel foglalkozó újabb ítélete. Maga a döntés kifejezetten jó hír: helyretette azt a magyar kúriai és alkotmánybírósági joggyakorlatot, ami a kommentelésre lehetőséget adó portálokat lényegében automatikusan felelőssé tette a kommentelő esetleges jogsértései miatt. Az első értékelések nagy többségével ellentétben azonban szó sincs arról, hogy Strasbourg változtatott volna a korábbi gyakorlatán. Ahogyan a korábbi EJEB-ítéletek sem automatikus és feltétlen felelősségről szóltak, úgy a mostani döntés sem mentesíti teljes egészében a honlapok üzemeltetőit vagy szerkesztőit a kommentekért való felelősség alól.

Kevesebb mint egy évvel ezelőtt hozott döntést az EJEB Nagykamarája a Delfi v. Estonia ügyben, ami nem állapította meg az Egyezmény megsértését amiatt, hogy a kiadót marasztalta el az észt bíróság egy hírportálon, a cikk alatt megjelent komment miatt. A döntés után sokan fejezték ki aggodalmukat. Úgy érveltek, hogy ha a portálok felelőssé tehetőek az előzetes moderáció nélküli, akár anonim kommentek miatt is, akkor meg fogják szüntetni a kommentek lehetőségét, ez pedig a társadalmasított internetes szólásszabadság visszaszorulására vezethet.

Ezen a blogon is írtunk akkor arról, hogy ez az aggodalom valószínűleg eltúlzott: számos szempont egyidejű mérlegelésével jutott a konkrét ügyben Strasbourg arra a következtetésre, hogy a kiadó felelőssé tétele nem jelenti a véleménynyilvánítási szabadság aránytalan korlátozását. Abból a döntésből annyi, és nem több, következett, hogy ha (1) a kommentelés erősen integrálva van a tartalomszolgáltatásba, és (2) nehézségekbe ütközik a kommentelő azonosítása, valamint (3) a portál magától nem szűri meg rövid átfutással a közzétett kommenteket, továbbá (4) nem eltúlzott a szankció, mindemellett (5) az Egyezmény által nem védett szólás szerepel a kommentben, AKKOR nem egyezménysértő a portál felelőssége. Általánosságban pedig azt rögzítette az EJEB, hogy azt, hogy a szolgáltató felelhet-e a kommentekért, a következők mérlegelésével kell vizsgálni: a komment kontextusa, a szolgáltató által a becsületsértő kommentek megelőzésére vagy eltávolítására alkalmazott intézkedések, a kommentelő felelősségre vonhatósága, illetve a szolgáltatót a jogsértés miatt ért jogkövetkezmények súlya. Azt is hozzátettük, hogy ezek a szempontok  mindig az egyedi ügyek szintjén ítélhetőek meg, így a strasbourgi bíróság a Delfi-üggyel megnyitotta annak a lehetőségét, hogy későbbi ügyekben az egyes feltételeket értelmezve a szabad kommentelés pontos határait kijelölje.

Ilyen, ráadásul a Delfi után az első ilyen ügy lett a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete és az index.hu Zrt Magyarorság elleni ügye. Önmagában is örömteli, hogy a magyar bíróságok és az Alkotmánybíróság döntésével szemben Strasbourg az MTESZ és az index javára ítélt, de azt látni kell, hogy nem a Delfi-döntés felülvizsgálatáról, hanem sokkal inkább az ott kimondott alapelvek alkalmazásáról, illetve kiegészítéséről beszélhetünk.

A magyar ügy ugyanis két, igen jelentős vonatkozásban eltért az észttől. Egyrészt az észt honlapon a gyalázkodó hozzászólások hat hétig elérhetőek maradtak annak ellenére, hogy – mint ezt abban az ügyben az EJEB megállapította – a cikk tárgya és a kommentelés intenzitása alapján az érintett honlap szerkesztőitől elvárható lett volna ennyi idő alatt az utólagos moderáció. A magyar ügyben viszont azt állapította meg a bíróság, hogy noha a honlapok a hozzászólásokat itt is az érintettektől való tudomásszerezést követően távolították el, azok jóval rövidebb ideig (kevesebb, mint két hétig) voltak elérhetőek.

Másrészt – és ez a fontosabb különbség – az észt ügy jogsértő kommentjeinek többsége nem egyszerűen gyalázkodó és jogsértő volt, hanem tartalma szerint az Emberi Jogok Európai Egyezmények által védett szólások körén kívül eső gyűlöletbeszédet és erőszakra való felhívást valósított meg, amikor a cikkben szereplő vállalkozó megölésére szólított fel vagy “beteg zsidónak” minősítve a halálát kívánta. Ehhez képest a magyar honlapokról eltávolított hozzászólások messze nem voltak ennyire durvák, ráadásul most már hivatalos angol fordításukkal együtt is élvezhetjük őket:

“They have talked about these two rubbish real estate websites  a thousand times already.” / “Ezerszer volt már szó erről a két szemét ingatlanos oldalról.”

“Is this not that Benkő-Sándor-sort-of sly, rubbish, mug company again? I ran into it two years ago, since then they have kept sending me emails about my overdue debts and this and that. I am above 100,000 [Hungarian forints] now. I have not paid and I am not going to. That’s it.” / “Ez nem megint az a benkősándoros sunyi szemét lehúzó cég? Két éve futottam bele, azóta küldözgetlen nekem emaleket arról, hogy a lejárt tartozásom ennyi meg ennyi. Már 100.000 felett vagyok. Nem fizettem, és nem is fogok. Ennyi.”

“People like this should go and shit a hedgehog and spend all their money on their mothers’ tombs until they drop dead.” / “Azért az ilyenek szarjanak sünt és költsék az összes bevételüket anyjuk sírjára, amíg meg nem dögölnek.”

Még a legdurvább, egyben a legkevésbé tartalmi sünös komment sem tartozott azonban a bíróság szerint sem a gyűlöletbeszéd, sem az erőszakra való felhívás körébe. Emellett, bár a megfogalmazások sértőek, illetve az utóbbi esetben kifejezetten vulgárisak voltak, de a saját gyakorlatából itt az Uj Péter-féle “ez a bor szar”-os ügyet felhívva a bíróság hangsúlyozta, hogy önmagában ettől még a szólás nem minősül öncélúan sértőnek. Azaz a kommentek lehettek ugyan jogsértőek, de nem estek az Egyezmény védelmén kívül – különös tekintettel arra, hogy egy olyan cégre vonatkoztak, amellyel szemben számos fogyasztóvédelmi jellegű eljárás volt folyamatban, tehát a fogyasztók érdekeivel kapcsolatos, ezért közügynek minősülő ügyben szólaltak meg erőteljesebb formában a kommentelők.

Strasbourg tehát nem felülbírálta, hanem kifejezetten fenntartotta a Delfi-ügyben kimondott alapelveket: az egyezménysértés megállapítására elsősorban éppen az vezetett, hogy a magyar bíróságok az ügyet lényegében a kommentelt tartalmat közzétevő honlapok fenntartóinak objektív felelőssége alapján bírálták el, így többek közt sem a szolgáltató által a jogsértő kommentek megelőzésére vagy eltávolítására alkalmazott intézkedésekre, sem a kommentelő felelősségre vonhatóságára nem voltak tekintettel akkor, amikor megállapították az MTESZ és az index felelősségét.

Fontos az is, hogy az ítélet kimondja: egy értesítési-eltávolítási rendszer alkalmazása (azaz az érintett bejelentésére történő azonnali eltávolítás, ami az ügyben meg is történt)  megfelelő és elégséges védelmet jelentett volna a felperes ingatlanportálok jogainak védelmében. Azaz ‘egyszerű’ jogsértésnél nem követelhető több a portáltól, mint hogy erre irányuló jelzés esetén távolítsa el a hozzászólást, gyűlöletbeszéd és erőszakra való felhívás esetén viszont továbbra is megkövetelheti a nemzeti jogalkotás és a jogalkalmazás ennél szigorúbb eszközök – a gyakorlatban legalább a gyors utólagos moderálás – alkalmazását ahhoz, hogy a szolgáltató ne feleljen a jogsértő kommentekért.

  • Souky Sanjay

    Ezek szerint a magyar bíróságok és egyéb igazságosztó konglomerátumok,ez alkalommal is a farok rosszabbak oldalán álltak.

  • hüje

    Az utolsó előtti pillanatban használta fel Uj Péter a 444-es kommentcenzúra bevezetésének megindoklására a cuccot, Nem, mintha nem lett volna rögtön egyértelmű, hogy a hülyeségeik miatt tőlük elfordult közönség láthatatlanná tétele volt a cél.