Vaclav Klaus Lázár Jánost (Orbán Viktort) megelőzve már másfél hónapja rápörgött az "az Alkotmánybíróság tehet róla" témára.

„Ha a folyamat, amit az elmúlt években itthon és egész Európában láthattunk, folytatódik, és a különböző bíróságok a számukra biztosítottnál nagyobb hatáskört hasítanak ki maguknak, az rombolja a demokráciát. Nem tudunk együtt élni egy olyan helyzettel, amelyben az Alkotmánybíróság ahelyett, hogy értelmezné az alkotmányt, saját meggyőződése szerint befolyásolja országunk alaptörvényének tartalmát, és hatáskörét túllépve megváltoztatja az alkotmányt.” – Vaclav Klaus

Ritka jelenség Európában, hogy egy alkotmánybíróság hatáskörét ténylegesen érdemben szűkítsék, hiszen épp arra hozták létre, hogy az ilyen törekvéseknek útját állja. Hirtelen csak azt tudjuk példaként hozni, hogy az Engelbert Dolfuss vezette Ausztriában az 1934-es májusi alkotmánnyal (Maiverfassung) felfüggesztették a világ első alkotmánybíróságának működését az azt létrehozó alkotmánnyal együtt (az alkotmány és az Alkotmánybíróság 11 mozgalmas évnyi szünet után folytatta működését).

Szándék azonban van máshol is rá, az alkotmánybíróság hatásköreinek szűkítését célzó magyar törekvések nem példátlanok. Van még államférfi Európában aki nem érti, hogy miért kellene eltűrnie, hogy gondosan megfontolt döntéseit utólag jogászok kritizálják.

Vaclav Klaus nem egészen másfél hónappal ezelőtt – legalábbis szavakban – betámadta már a cseh alkotmánybíróságot, megtörve ezzel azt a hét éves időtartamot, amíg nem tartott beszédet az alsóházban. Az alkotmánybírósággal már a lisszaboni szerződés ratifikációja kapcsán is hosszú, sokak által figyelt táncot lejtő Klausnál az tette be a kaput, hogy a fekete taláros, pecsét helyett nyakában szalagot hordó testület megállapította az előrehozott választás kiírásának alkotmányellenességét. A cseh elnök meg van győződve róla, hogy e „példátlan beavatkozás” nagyban befolyásolta a választási eredményt. A történelmi perspektívában némileg vállalhatóbb módon indokolt elnöki szózatot azonban nem kísérte két perccel később a cseh alkotmánybíróság hatásköreit a jelentéktelenség határára redukáló alkotmánymódosítási javaslat.

Egy hasonlóság mégis van: míg Klaus a reményei szerint hatékony kormányzást, „a messzemenő reformok egyszeri lehetőségét” ígérő parlamenti alakuló ülésen beszélt, a magyar javaslat éppen a hatékony és teleologikus kormányzás legfontosabb jelének tekinthető adótörvényhozáshoz van időzítve. Valószínűleg nem tévedünk tehát nagyot, ha feltételezzük: egyik javaslat mögött sem elsősorban a konkrét ügy, hanem a kormányzati mozgástér rideg számítás szerint történő kiterjesztésének szándéka áll.