Közérdekű információ, amit a közigazgatás valamiért titokban tart: a férj nevére Budapesten jelenleg csak úgy lehet anyakönyveztetni a gyermeket, ha 300 napnál nem régebbi házassági anyakönyvi kivonatot nyújtasz be. Ezt egy vidéki anyakönyvvezetőtől – blogunk egyik szerzőjének gyermeke esetében – nem volt egyszerű soron kívül megszerezni, bár tény, hogy ez a kedves szorgalmi feladat legalább elvonja az ilyenkor szokásos egyéb izgalmakról a figyelmet. Mindenesetre ezek után mindenkinek azt javasoljuk, hogy – biztos, ami biztos – ott házasodjon, ahol majd esetleges gyermekei is várhatóan születni fognak.

Ha egy gyerek megszületik, napokon belül legalább négy hatóság eljárásaiban lesz ügyfél. A települési önkormányzat anyakönyvi osztálya, az okmányiroda, az egészségbiztosítási pénztár és az államkincstár eljárása elvileg, ha csak a jogszabályok szövegét nézzük, maximális rugalmassággal és a lehető legkevesebb személyes megjelenési kötelezettség mellett zajlik le. A gyakorlatban persze ez még ma sem a minimum, így legalább kétszer egy óra személyes ügyintézéssel optimális esetben is érdemes számolni, mire odakerül a számlára a gyed és a családi pótlék. Attól azonban szívesen eltekintene az ember, hogy minden előrelátása ellenére büntetőkörre küldjék egy olyan irat hiánya miatt, amit elvileg be se kell nyújtania.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Nézzük meg, hogyan sikerült a gyermeknek már a megszületésével – két sírás között – behatolnia a közigazgatási eljárások mélyrétegeibe. Mindennek az alapja az anyakönyveztetés: ennek megtörténte után, praktikusan az ezt követően hivatalból kiállított anyakönyvi kivonattal és lakcímkártyával lehet a gyereknek TAJ-kártyát (és így TAJ-számot) szerezni, ami viszont alapja a TAJ-szám alapján nyújtott családtámogatások iránti igény benyújtásának. A sorrend nagyjából így néz ki:

A magyar születési anyakönyvezés rendszere még 2011-ben is azt szereti, ha ott születik meg a gyerek, ahol a szülei házasságot kötöttek. Ez abból ered, hogy az anyakönyv még most is egy könyv, aminek központi közhiteles verziója nincs, így bármit akarunk belőle igazolni, az csak anyakönyvi kivonattal fog menni. (Ez elvileg a 2012. január 1-jével hatályba lépő új anyakönyvi törvénnyel megváltozik majd.)

Önmagában a házassági anyakönyvi kivonat csatolásával nem is lenne baj, hiszen ezt jogszabály írja elő, és még olyan irányadó forrásmunkák is kitérnek rá, mint W. Ungváry Renáta a Kismama terheskönyve című műve (bár se Spocknál, se Ranschburgnál nem találtunk rá utalást). A meglepetés ott jött, hogy a jogszabály 2009 óta ugyan nem fűz szavatossági időt a kivonathoz, de a kórházban kedvesen közölték, hogy a 300 napnál régebbi kivonattal nem tudnak mit kezdeni, hiszen tőlük a kerületi önkormányzat anyakönyvvezetője 300 napnál nem régebbi kivonatot kér (ahogyan ezt régebben a jogszabály is tette). Először azt hittük, hogy csak a jogszabály szerepét is átvevő önkormányzati körlevél élte túl a jogszabályváltozásokat (ezt látszott alátámasztani, hogy ugyanazt a példányt kaptuk meg, mint az előző gyereknél), de végül kis nyomozás után kiderült, hogy a Fővárosi Kormányhivatalnak van a jogszabálytól eltérő álláspontja, amihez a kerületi anyakönyvezés igazodik.

Mi lehet ennek az értelme? A hatóságok kényelmének biztosításán túl nem nagyon van más ötletünk. Az ugyanis kétségtelen, hogy a férj apaságának okirati bizonyításához a fogamzás vélelmezett idején belüli házastársi kapcsolat fennállása kell, csak hát az a kérdés, hogy ennek a lepapírozását a gyermeket váró/újszülöttett gondozó pártól várjuk-e, vagy az ezzel munkaidejükben foglalkozó hivatalnokoktól. A legjobb az lenne, ha okirat benyújtása nélkül, önmagában a házasságkötés helyére és idejére vonatkozó alapadatok közlésével megelégedne a rendszer, hiszen a hivatalnak amúgy is feladata minden olyan adat beszerzése a közigazgatási eljárási törvény alapján, ami másik állami nyilvántartásból beszerezhető. Ehhez képest a magyar anyakönyvvezetés jelenlegi állapotához méretezett kompromisszum, ha (ahogy a jogszabály is előírja) a régi kivonat is megfelel, hiszen annak alapján már rövid úton (egy telefonnal) megkereshető az anyakönyvvezető, hogy fennállt-e a házasság a terhesség alatt is. A kormányhivatal álláspontja ezzel szemben a jogintézmény céljára és a hatóság szempontjaira messzemenőkig tekintettel van, a jogszabály szövegében (alap nélkül) bízó újszülött ügyfél érdekeire (egy zaklatott anya helyett két kiegyensúlyozott szülő jelenléte) azonban nem nagyon fordít figyelmet.

Mit lehet ilyenkor tenni? Várhatnánk, hogy az anyakönyvi osztály hivatalból, természetesen írásban megkeresi a házasságkötés szerint illetékes anyakönyvi hivatalt, de ez hogy ez mikorra sikerül, ha amúgy nem ez a rutin, azt nehéz megbecsülni. Illetve szerezhetünk friss anyakönyvi kivonatot adott esetben egy hosszabb utazás után vagy egy (mindkét házastárs által aláírt) meghatalmazással.

A Munka Törvénykönyve tervezetének a gyerekvállalás visszaszorítását célzó elemei kapcsán sokat emlegetett „Isten Hozott” feliratú babaköszöntő ajtódísz célja ugye az, hogy felélessze azt a hagyományt, hogy a kisbabás otthonokat a környéken lakók néhány hétig segítsék. Hát lehet, hogy a szomszédok értesítésének módját hatékonyabb lenne a szülőkre hagyni (ez végül is a konkrét ügyben működött, az ajtódísz ugyanis hiányzott az érintett ügyfél Promobox nevű ingyenes csomagjából), a közigazgatásnak viszont érdemes lenne szólni, hogy a gyermek életének első napjait ne nehezítse kreatív jogértelmezésekkel.