Nagyon stílusosan, egy újabb, minden eddigi húzást alulmúló jogalkotási mélyponttal zárulhat a törvényhozási ciklus: egy tegnap elfogadott törvényről még tegnap kiderült, hogy január 1-jével hatályba léptetni nem lesz jó, így aztán a Balog emberminiszter által szintén még tegnap benyújtott és kivételes sürgős tárgyalásra kért, a Magyar Művészeti Akadémiáról szóló 2011. évi CIX. törvény módosításáról szóló 2014. évi … törvény hatálybalépésével összefüggő egyes kérdésekről szóló törvényjavaslat lehet a ciklus utolsó elfogadott törvénye. Gratulálunk!

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Kövér László még két hete nem titkolt büszkeséggel beszélt arról, hogy „világrekordot döntöttünk az egy törvényhozási ciklusra jutó törvényeket illetően”. Azt, hogy a házelnök – aki korábbi megnyilvánulásai alapján amúgy annak ellenére szeretne megfontoltabb és minőségibb törvényalkotást, hogy ennek hiányát az elmúlt négy év törvényalkotása tekintetében komolyabb gond nélkül elfogadta – pont erre büszke, azt inkább valóságérzékelési problémának tartottuk, és nem álltunk volna le rajta vitatkozni. Azonban tegnap a kormányzat és a kormánytöbbség annyira szép lezárását adta az elmúlt négy év parlamenti munkájának, hogy a törvényalkotási racionalitás teteme felett érdemes lehet azért pár értékelő gondolattal köszönteni a cikluszárást már azelőtt is, hogy a végleges adatok alapján értékelnénk. 

A Magyar Művészeti Akadémiáról szóló törvény módosításáról tegnap – egy részletszabály korábbi elnöki vétója miatt másodszor – szavazott az Országgyűlés. A 2011 végén elfogadott törvény még csak nyolcadszor módosul majd, ebből másodszor átfogóan: az akadémiai tagok jogállásának átalakítása, „a jogalkalmazás megkönnyítése” érdekében a vagyongazdálkodási szabályok átírása, illetve az MMA által 70 darab, szabadon kiválasztott Kossuth-díjasnak adományozható, komoly életjáradékkal járó Nemzet Művésze-díj létrehozása. Semmi különös, csak egy kicsit még jobb lesz az MMA-nak és barátainak.

Felhők gyülekeznek azonban a tiszta kék égen, amelyek egy nappal korábban, a zárószavazás előtti módosítók leadásának határideje előtt ezek szerint még nem látszottak: „Béláim, túltoltuk, rátoltuk! Hát 2014. január 1-jével léptettük hatályba a törvényt, aztán most nézem, hogy már február van.” Feltételezzük, hogy a revelációs pillanat valamikor reggel 9:40, a törvény elfogadása után érkezett, mert előtte lehetett volna még civilizáltan kezelni a dolgot azzal, hogy elhalasztják egy héttel a zárószavazást. Persze ilyen hibára is volt már példa a magyar törvényalkotásban: ezt szokták aztán úgy kezelni, hogy a Kormány könyörög a köztársasági elnöknek, hogy ugyan küldené már vissza vétóval azt, amit a képviselők elfogadni méltóztattak. Azonban e törvényt egyszer már visszaküldték, így a ciklus lezárása és a választási kampány megkezdése miatt az egyedül nyitva maradt alkotmányossági vétó most azt eredményezte volna, hogy mégse lesz jó az MMA-nak.

Ezért aztán cselekedni kellett, bármilyen eszközhöz kell is nyúlni. Úgyhogy megjött Balog miniszter törvényjavaslata, amely szerint – bár kicsit szomorú lesz Fekete György, de – elég lesz oda a március 1-je is, és a kérés, hogy ezt kivételes sürgősen, azaz a jövő hét elején fogadja már el az Országgyűlés. Mostantól a menetrend várhatóan úgy néz ki, hogy a tegnap elfogadott január 1-jei hatályba lépésű törvény, ami most még útban van Áder János aláírópakkjába, a tervek szerint annak ellenére aláíródik, hogy a köztársasági elnök nyilván észlelni fogja, hogy február van. A jövő héten elfogadandó javítócsomag meg egy hét késéssel követi, így majd a Magyar Közlönyben kezet foghatnak egymással. Amellett, hogy ez elképesztő, még kockázatos is, mert az amúgy a formai alapú vétókat elég rendszeresen osztogató Áder itt most már csak alkotmányossági vétót tudna emelni.

Az ügy és az alkalmazott eszköz üzenete egyértelmű: az Országgyűlés most éppen annyira képes felmérni annak a súlyát, hogy mit jelent az, hogy végleges, az adott pillanaton túlra szóló döntést hozunk egy kérdésben, mint egy kétéves gyerek. Amíg addig nem sikerül eljutni, hogy valaki (bárki, ezt egy szövegértési nehézségekkel küzdő képviselő is felismerte volna) formai szempontból leellenőrizze a törvényeket, addig ez nem is fog javulni.

Ám lássuk meg a jót is! Eggyel több elfogadott törvény még az eddiginél is nagyobb világrekord.