Vajon tényleg lemásolta-e a közmunka magyar modelljét David Cameron kormánya a most elindított Help to Work programmal? Annyit segítünk, hogy a Magyar Nemzet szerint igen.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A közmédiában megjelent hülyeségek még csak-csak előkerülnek néha ezen a blogon, de amúgy a közéleti sajtóval eddig csak annyit foglalkoztunk, hogy írtunk egy jogi kisszótárt újságíróknak a törvényhozás-törvénykezés szintű bakik elkerülésére. Az mno-n ma megjelent, „A magyar módit másolják David Cameronék” című cikk azonban olyan keserű esszenciáját adja annak, hogy miért nincs ma komoly közügyekről értelmes vita Magyarországon, hogy annak ellenére utánanéztünk valamelyest a ténybeli háttérnek, hogy van azért, ami jobban érdekel minket, mint a brit szociális reform.

A cikk sajnos nem brit forrást használ, hanem – a portál közönsége számára nyilván nem teljesen ismeretlen – Cameron hitelességét fokozni kívánó keretes cikkek mellett teljes egészében egy inforádiós cikk átvétele. (Külön zavarba ejtő, hogy az egyik keretesben a közműszolgáltatók extraprofitját szúrós szemmel néző torykat ígérő link alatti mno-cikkben sajnos Cameron nem az extraprofitot, hanem a közműdíjakat befagyasztani akaró Labourt nézi szúrós szemmel, úgyhogy az is lehet, hogy az mno abból indul ki, hogy mindegy is, mi van a linkek alatt.) Az Inforádió viszont nem hivatkozik külső forrásra, igaz, náluk aláírja a cikket Sárközi Mátyás Londonból. 

A cikkek közös tartalma az mno-t a magyar szabályozásra emlékeztető intézkedésről a következő: a hat hónapnál hosszabb ideje munkanélküli segélyben részesülő britektől mostantól fogva napi jelentéstételt követelnek arról, hogy kerestek-e munkát, és ha igen, miért nem találtak. Ha valóban nincs munkalehetőség, vagy a segélyezett nem tett meg mindent a munkahely-szerzésért, akkor ezentúl legfeljebb félévnyi közmunkára kötelezik, amelyet heti harminc órában kell végezni. Ezután heti négy órában támogatott, aktív munkahelykeresés következik. Aki pedig nem teljesíti az új támogatási rendszer feltételeit, attól első alkalommal három hétre, második alkalommal 3 hónapra megvonható a munkanélküli segély. A két cikk között annyi az eltérés, hogy az mno úgy érti – mint majd látjuk, tévesen – egyetlen forrását, Sárközi Mátyást, hogy a hat havi határidő a közmunkára is vonatkozik, úgyhogy ki is hozza a leadbe, hogy „[v]ége az ingyen munkanélküli segélynek Nagy-Britanniában. Hétfőtől közmunkára kötelezhető, aki fél évig nem talált munkát.”

Ugye így már tényleg teljesen olyan, mintha David Cameron Orbán Viktor díszvacsorán elejtett megjegyzései és a budapesti követség összefoglalói alapján kormányozna? Különösen nagy kár, hogy a két kiemelt megállapítás egyike sem igaz. 

Addig rendben van, hogy a politikai termék mindkét esetben ugyanaz (segély helyett munkát, teljes foglalkoztatás, aki tud, az dolgozzon), de ha már külföldi példát hozunk egy belpolitikai vitába, akkor sajnos muszáj megnézni magukat az intézkedéseket is. Azok viszont jelen esetben sajnos nem összevethetőek. A teljes brit szociális ellátási reformról itt, ehhez kapcsolódóan a most hatályba lépett szigorításokról itt szerezhetett volna legkönnyebben további információkat a szerző. A magyar közfoglalkoztatási szabályozás és a Cameron-kormány Help to Work programja között mi a területtel kapcsolatos különösebb szakértelem nélkül is az alábbi apró különbségeket fedeztük fel:

1. Náluk a deklarált cél a munkaképes tartós munkanélküliek rávétele arra, hogy a brit gazdaságban amúgy a toryk szerint ma nyitva álló 600 ezer álláshely valamelyikén elhelyezkedjenek. (Más kérdés, hogy még így is azon röhög például a Huffington Post, hogy Cameron tényleg azt mondja, hogy az segíteni fogja az álláskeresést, ha a munkanélkülieknek naponta be kell menniük a munkaügyi központba.) Nálunk a magánmunkáltatók fel se merültek az indokolásban, a kommunikált cél csak annyi, hogy senki ne kapjon pénzt az államtól, aki tud dolgozni.

A célok különbözősége az eszközökben is látszik: a heti 30 óra és a párhuzamosan futó munkahely-keresési programok alapján a briteknél a szándék tényleg az, hogy ne ragadjanak bele emberek a közmunkába, hanem tudjanak mellette munkát keresni. Nálunk viszont a legkomolyabb, objektíven mérhető sajátosságokra vonatkozó kritika a rendszer ellen éppen az, hogy az nem segíti, hanem hátráltatja a munkakeresést. (Többek közt azért, mert az állami támogatás és a minimálbér alatti bérköltségek miatt olcsóbb így a képzetlen munkaerő, úgyhogy az önkormányzatok, az állam és a közmunkás alkalmazására szintén jogosult magáncégek a képesítést nem igénylő munkát hülyék lennének munkaviszonyban kínálni addig, amíg van közmunka.)

2. A brit intézkedések messze nem minden inaktív ellátástípust, hanem csak a klasszikus munkanélküli segélyt, a JSA-t érintik (Ezt egyébként  éppen vonják össze öt másik segélytípussal, de ez az összevonás a briteknél nem három hónapig tart, hanem mostantól még négy évig.) Nálunk ugye a közmunkások már régen nem álláskeresési támogatásra, hanem végső szociális ellátásként segélyre (aktív korúak ellátása) jogosultak, így tőlük ezt veszik el, hogyha nem mennek el közmunkára.

3. A briteknél az mno szerint fél év, a nyilván kevésbé tájékozott BBC szerint két év után lesz kötelező a közmunkavégzés (az se véletlen, hogy ott „voluntary work” lesz a neve, ami hát nem a kötelezettségi oldalát hangsúlyozza), nálunk ezzel szemben mindenki közfoglalkoztatásba kerül, aki az első három hónap után bármit akar még az államtól. Ebből fakadhat az a különbség is, hogy náluk 200 ezer embert érint majd a közmunka, ez nagyságrendileg annyi, mint nálunk, csak egy kicsit nagyobb országban. 

4. Nem találtuk sehol nyomát annak, hogy a brit munkanélkülieket a minimálbér alatti ellátásért akarná bárki közfoglalkoztatni. 

A briteknél amúgy volt a bevezetés előtt pilot projekt is, pedig hát igazán alapozhattak volna a magyar tapasztalatokra. Kár, hogy ha megkérdezték volna, hogy sikeres volt-e az intézkedés abban, hogy a tartós munkanélküliek visszailleszkedjenek a munkaerőpiacra, akkor arra csak azt tudtuk volna válaszolni, hogy nem tudjuk, nem mérünk ilyesmit.