A Mandiner tegnap annak ellenére már este 9 óra előtt előtt kihozta, majd többször frissítette az európai parlamenti választás részeredményeit, hogy az Európai Bizottság a nemzeti eredmények 11 óra, azaz az olasz urnazárás előtti publikációját megtiltotta. Szerintünk semmi gond a Mandiner eljárásával: az uniós gyakorlatot kéne inkább megváltoztatni.

Aki annyira lúzer, hogy nemcsak leszavaz az EP-választáson, de még érdeklik is az eredmények, az magára vessen.  Ráadásul  a magyar választó a két legutóbbi országgyűlési választáson már megszokhattaaz elhúzódó urnazárást amiatt a megoldhatatlan szervezési probléma miatt, hogy bár lehet tudni,hogy egyes szavazókörökben sokan fognak szavazni, de  erre ezek a szavazókörök még sincsenek felkészülve. A hivatalos részeredmények publikálásának tegnapi, úgy két és fél órás csúszását azonban sajnos nem az elsöprő választói érdeklődés, hanem az Európai Bizottság – jogszabályból amúgy közvetlenül nem következő, de az eddigi választások gyakorlatát követő – döntése volt az oka.

Nem is jártunk annyira rosszul, a „korai” publikálás tilalma hat országban azt jelentette, hogy az elmúlt napok valamelyikén lezárult szavazás eredményeit kellett volna titokban tartani azért, hogy ez ne befolyásolja a többi európai választót. Semmi meglepő nincs abban, hogy ez lényegében sehol sem sikerült. Pont azok az információk voltak már napok óta megismerhetőek a médiából (pl. a UKIP nagyarányú nagy-britanniai győzelmének ténye), amelyek valamennyire talán valóban hathattak a még nem szavazott választókra. Jól jelzi a dolog hatékonyságát, hogy az exit pollok közzététele nem volt tilos. A magyar részeredményekről meg – a hazánknak járó összes tisztelet ellenére – végképp nem hisszük, hogy a szocialisták és a Jobbik visszaesésétől a Fidesz abszolút többségéig nálunk bármi történt volna, amitől az olasz választók keze megremeg.

Ennek megfelelően mi – Tóth Zoltán választási szakértővel ellentétben – sem a Mandinert, sem a kiszivárogtatott részeredményeket utánközlő többi médiumot nem kárhoztatjuk az eljárásukért: az adatsor nem volt „titkos”, csak nem volt nyilvános. Ha a sajtó megkapja (azt most a forrásvédelemre is tekintettel hagyjuk is, hogy honnan), akkor naná, hogy leközli őket – jogot nem sért vele. Abban viszont teljesen igaza van Tóthnak, hogy az kicsit sem szerencsés, ha a nép a mindenkor legjobb NVB-kapcsolatokkal rendelkező újságíróktól tudja meg az eredményeket.

Ennek a helyzetnek a felszámolásához azonban leginkább az kellene, hogy ha az uniós intézményeknek ennyire fontos, hogy a választók más országok eredményeit ne ismerjék meg a szavazás előtt, akkor tartassák egyszerre a választásokat az összes tagállamban. Ha meg fontosabb, hogy a britek hét közben, az olaszok meg késő estig szeretnek szavazni, akkor adjuk fel azt a fikciót, hogy a másik tagállamban született eredmény a még le nem szavazott választót érdemben befolyásolja. Az embargó ugyanis nem működik, és eléggé egyértelmű, hogy amíg pártképviselők működnek közre a szavazatszámlálásban és létezik az internet, addig nem is fog.