Borsa Miklóst, a köztévé hiradójának műsorvezetőjét – nem cáfolt sajtóinformációk szerint – azért verték meg, mert ő mondja a híreket. Megverni valakit azért, amit mond, aljas, a demokrácia alapértékeit veszélyeztető cselekedet, amit meg kell vetni és határozottan el kell ítélni. Megvan a helye és ideje a közszolgálati média kritikájának, de ez nagyon nem az a hely és az az idő.

Az erőszak elítélése csak akkor lehet őszinte, ha a történtek kapcsán sem az áldozatot, sem a munkáltatóját nem hibáztatjuk. Mélyen elgondolkodtató, hogy olyan megszólalók, akik például a Charlie Hebdo-merénylet kapcsán még kristálytisztán látták, hogy el lehet, el is kell választani a lap tartalma által felvetett morális kérdéseket az erőszak feltétlen elitélésétől, most néhány mondat alatt eljutnak a hír kapcsán a 80 milliárd forintig és a hírhamisításig.

Pedig ezt a helyzetet se bonyolult átlátni: ha egy újságírót vagy bárki mást az általa elmondottakért vagy leírtakért megvernek, az éppen ugyanannyira fájdalmas egy demokrácia egészének, bárki volt is a sértett. A szólás és a sajtó szabadsága ugyanis ebben a kérdésben nem nézi, nem nézheti azt, hogy akit véd, az mit mond. Hogy mi a hazugság és mi nem az, mi a mérvadó vélemény és mi elfogadhatatlan, azt a közönség szépen majd eldönti, mint ahogy teszi ezt nap mint nap.

Ahhoz azonban, hogy ezt a döntést mindenki meghozhassa magában, mindenek előtt az kell, hogy senkinek se kelljen félnie attól, hogy erőszak éri amiatt, amit mondott. Ahol a közélet bármely szereplőjét fizikai erőszakkal el lehet hallgattatni úgy, hogy ezt nem követi határozott fellépés a jogi-állami válasz mellett a meghatározó megszólalók által a cselekmény erkölcsi elítélésében is, ott a demokratikus közéleti vita alapvető feltételei hiányoznak.

Az elítélés mellett, ahhoz hozzáfűzve tehát egyrészt-másrésztnek, a szakmai, értékbeli különállás hangsúlyozásának, tartalmi kritikának nincs helye.