A hivatalosan július 15-ig tartó Soros-arcképes kormányzati kampány plakátjainak egy része még vígan nevet a közterületeken. Természetesen érdekes, hogy ennek mi a viszonya a vizes vébével vagy a Netanjahu-látogatással, illetve a JC Decaux-vel megkötött szerződések tartalmával. Az időzítés ennél is figyelemreméltóbb sajátossága azonban az, hogy július 15. egyben a plakáttörvény bevezetéséhez kapcsolódó átmeneti időszak vége is volt. A kormányzati kommunikáció pedig úgy szlalomozik a törvényben meghatározott dátumok között, mintha eleve erre a kampányra szabták volna azokat (mint ahogy természetesen valószínűleg ez is történt).

2017. június 23.

Az országgyűlés egy merész koncepcionális átírással elfogadta a „lex Csicska” feles verzióját: a költségvetési törvényben nevesített és a többségében általuk támogatott szervezetek (köztük a kormány és a politikai pártok) csak a kormány által kijelölt hatóságnak bejelentett, nyilvánosságra hozott listaáron tehetnek közzé közterületi plakátokat.

A közbeszerzésekre van kivétel a törvényben: eszerint a listaártól a közbeszerzési eljárásra kötelezett reklámozó „csak a közbeszerzésekről szóló törvény szerinti uniós nyílt eljárás szerint lefolytatott beszerzéssel, illetve a közbeszerzésekről szóló törvény szerinti központi beszerző szerv által lefolytatott beszerzési eljárás alkalmazásával térhet el”. Ezt a kivételi szabályt viszont a korábbi kormányzati hirdetési szerződésekre több okból is bajos lenne ráhúzni: egyrészt bejelentett listaár hiányában azokban nem volt mitől eltérni, másrészt a Nemzeti Kommunikáció Hivatal reklámügynökségekkel megkötött keretmegállapodásaiban a plakátcégek nem szerződő felek, így az ő listaáraiktól való eltérés e keretmegállapodásokra vagy az azok keretében született egyedi szerződésekre hivatkozva eleve nem nagyon értelmezhető.

Az átmenet az elfogadott törvény szerint igen gyors: a törvény a kihirdetést követő napon hatályba lép, de az ezt megelőzően megkötött szerződések alapján július 15-ig még közzétehető plakát, a követelményt megszegő hirdetőkkel és plakátcégekkel szembeni bírság viszont csak augusztus 1-jével lép be.

2017. június 30.

Áder János aláírja a törvényt és azt a Magyar Közlönyben kihirdetik. A szöveg Kövér Lászlónál négy napot állt – igaz, ebben benne volt egy hétvége -, a Sándor-palotában hármat. Ez természetesen bőven benne van az 5+5 napos alkotmányos határidőkben, de így is figyelemreméltó a ráérősség. Egyrészt azért, mert mégis csak egy olyan törvényről volt szó, amit annyira sürgős volt újra elfogadni és hatályba léptetni, hogy emiatt összerántották a már nyári szünetre eltávozott képviselőket egy rendkívüli ülésre. Másrészt meg azért, mert a szöveg egyetlen közlönyoldal, a módosító indítvány alapján az összeállítása nem igényelt különösebben sok munkát, így a parlamenti eljárás elhúzódása mindenképpen furcsa. Hogy menne ez gyorsabban is, azt jól mutatja, hogy ugyanennek a törvénynek a 2016 év végi, a rendeleti plakátkihelyezési tilalmaknak megágyazó módosítását a házelnök még az elfogadás napján aláírta.

Bármi okozta is a késedelmet, ez nagyon jól jött a kormánynak: éppen június 30-án jelentették ugyanis be a Soros-kampányt, azaz az utolsó olyan napon, amelyiken még anélkül lehetett plakátok közzétételére szerződést kötnie a kormánynak, hogy annak során a listaárat alkalmazni kellett volna. A kampány tehát minden bizonnyal a „régi szabályok” szerinti utolsó országos kampány.

2017. július 7.

Megjelenik a Magyar Közlönyben az akkor már hat napja hatályban lévő törvénymódosításhoz kapcsolódó végrehajtásirendelet-módosítás is. Budapest Főváros Kormányhivatala nyeri meg a listaárak közzétételére és a szerződések ellenőrzésére vonatkozó feladatot.  A rendelet amúgy egy fontos ponton felülírja a törvényt, amikor kimondja, hogy reklámozónak minősül egy szervezet akkor is, ha érdekében, illetve nevének, illetve jelképének felhasználásával vagy tevékenységének népszerűsítésével kerül reklám és plakát közzétételre.

2017. július 15.

Lejár a törvény által biztosított átmeneti időszak, azaz ezt követően nem tehető közzé nem listaáras szerződés alapján plakát. Az, hogy ez mit jelent a július 15-e előtt kihelyezett plakátot esetében, sajnos – vagy a kormány számára éppen szerencsére – nem egyértelmű: a közzététel a reklámtörvény alapján ugyanis nem a plakát kihelyezését jelenti, hanem „a reklám megismerhetővé tételét, akár nagyobb nyilvánosság, akár egyedi címzett számára”. Ennek alapján foglalt úgy állást a Reklámszövetség, hogy korábban kirakott plakátokat is le kell szedni, illetve leszedetheti a hatóság e határidő után. Ha a Reklámszövetségnek igaza van, akkor kint maradt Soros-plakátok bizonyosan jogot sértettek: az ugyanis kizárt, hogy listaárak alapján új szerződést köthettek volna a plakátcéggel, hiszen a kormányhivatal honlapján június 18-án délben tették közzé az első három árlistát.

Tehát a helyzet úgy áll, hogy a kormány a saját parlamenti többsége által elfogadott törvény szabályait kicentizve kerülgetve úgy futtatott le egyedlieg kialkudott áron még egy utolsó többmilliárdos közpénzes kampányt, hogy azt az utolsó utáni pillanatban hirdette meg, majd feltehetően jogsértően, de még nem bírságolható módon maradtak kint július 15. után a kampány plakátjai.

Annak amúgy, hogy a kormány most ilyen ügyesen kikerülte a saját törvényét, akár örülhetnénk is. Már a törvényjavaslat kapcsán írtuk, hogy a kötelező listaár alkalmazása költségvetési szervek és állami tulajdonú cégek esetében eleve káros és értelmetlen: mindaddig, amíg vannak kormányzati propagandakampányok, és azokat adófizetők fizetik, addig éppen az lenne a közérdek, hogy – persze megismerhető összegért és feltételekkel, de – minél olcsóbban vegye meg a plakáthelyeket a kormány, nem az, hogy egyedi kedvezmények nélküli listaáron kelljen vásárolnia. A mostani eset azonban semmit nem változtat azon, hogy mostantól az állami kampányok is főszabály szerint listaárasok, azaz annyit még rosszabbodik is a helyzet az eddigiekhez képest, hogy immár az állami hirdetéseket fogadó plakátcégek törvényileg garantált, a piaci ár feletti extraprofitját is közpénz fedezi majd.