Négy éve 18 párt állíthatott listát és kaphatott összesen 5,8 milliárd forintnyi kampánytámogatást, de akkor még az országosan tízezer szavazatot sem kapó ÚMP-nek sem kellett visszafizetnie a kincstártól a listáért felvett pénzből. Idén az egy százalékot el nem érő pártoknak vagy vezetőiknek vissza kell fizetniük a támogatást, mégis 40 párt nyújtott be pártlistát, és közülük 34-nek ma hajnali állás szerint akár még meg is lehet a listaállítás. Ha így lesz, akkor az 8,7 milliárd forintnyi pártámogatást jelent.

Sokan várták az Országgyűlés által tavaly végül többszöri nekifutásra elfogadott szigorítástól azt, hogy az amúgy a politikai piacra való belépés lehetőségének fenntartása szempontjából hasznos és fontos listás kampánytámogatásokkal való visszaélési kedv jelentősen csökken majd. Bár gazdasági szempontból nem tűnik okos dolognak négy hét alatt a parlamenti bekerülés legkisebb esélye nélkül egy valós politikai működést nem mutató szervezet élén elszórni többszáz millió forintot, majd várni az államkincstárt és a NAV-ot, de láthatóan nem az egyes pártok szintjén megjelenő gazdasági racionalitás mozgatja ezt a piacot.

A választópolgárok adataival való visszaélésben tegnap ugye eljutottunk addig a szürreális pontig az Alfahír választókerületi delegálttól származó információi szerint, hogy Péterfalvi Attila NAIH-elnök adataival is visszaéltek. A választási rendszer idén sem szűri – tegyük hozzá, a szigorú határidők mellett valóban nehezen is tudná ennyi jelölt mellett – a hamis aláírásokat, úgyhogy a négy évvel ezelőtti választáshoz hasonlóan a kamupártok ügye megint jó sokáig napirenden marad majd.

Ehhez képest érdekes összevetni a 2014-es adatokat, illetve az akkori kispártok által kapott támogatást és elért eredményeket a mostani helyzettel, amihez a cikk elején szereplő táblázatot készítettük a ma hajnali, még messze nem végleges adatok alapján. Mi egyelőre nagyjából biztosra csak az MKKP-val bezárólag vennénk a listaálltást, az utolsó napok magas elutasítási aránya alapján simán lehet, hogy végül 30 alá csökken a pártlisták száma, ami persze még így is egy nagyságrenddel több lenne, mint amit a szigorítás után várni lehetett volna. A legfontosabb tanulság valószínűleg az, hogy a látható eredményt elért 2014-es kispártok többsége – talán éppen a visszafizetési kötelezettség miatt, talán másért – nem próbálkozott újra, ellenben nagy tömegben jelentek meg korábban ismeretlen szereplők.

Nézzük ezután, hogy kinek nem lesz biztosan listájuk már az erre irányuló nyomtatványt beadó, a 27 választókerületben történő jelöltállításról éppen lemaradó (a szebb napokat megélt FKGP szimbolikus módon budapesti jelölt hiányában bukott el) és a négy éve még listát állító pártok közül. Emellett azt is láthatjuk, hogy a két leglátványosabb kamupártnál, az UDP-nél és az UMP-nél jött ki a 2014-es kampány fajlagosan a legdrágábban.