Így írnánk mi

Két alkotmányjogász közjogról, közigazgatásról, a jó kormányzásról

alkotmányjog

Keresztes hadjárat

Lehet-e jogi megoldást találni egy olyan társadalmi problémára, amelyben a jog hagyományos eszközei következetesen kudarcot vallottak? Sajnos gyakran nem, és ennek fel nem ismerése többnyire csak súlyosítja a problémát.  De ha az állam hajlandó nyíltan elismerni a szabályozási kudarcot és elfogadni a jogi szabályozástól eltérő realitást, akkor megnyílik a lehetőség az állami cselekvés eszköztárának bővítésére.
Az elmúlt időszak sajtónyilvánosságot kapott kormányzati szabályozási elképzelései közül a legprogresszívebbnek azt tartjuk, hogy az egészségügyi államtitkárság felkarolta a Magyar Rezidens Szövetség azon javaslatát, amely a hálapénz elfogadását nyíltan elutasító orvosoknak költségvetési forrásból magasabb bért juttatna. A Zöld Kereszt Mozgalmat a Szövetség a dupla bér konkrét ígéretével indítaná. Az egészségügyi bérek néhány éven belüli megduplázásának esélyét egyfelől ugyan csekélynek látjuk, másfelől viszont adottnak vesszük, hogy az egészségügyi költségvetés valóban prioritásként kezeli a témát, így a forrásigény önmagában nem zárja majd ki a megvalósítást.

A hálapénz ma
A hálapénz esete klasszikus szabályozási kudarc. Ha egy külföldivel csak a Büntető Törvénykönyv szövegét olvastatjuk el, akkor a helyzet egyértelműnek tűnhet a számára: a boríték átadása aktív vesztegetés (három évig terjedő szabadságvesztés fenyegeti), kérése és elfogadása pedig egyaránt passzív vesztegetés (egytől öt év). Ha pedig valamit a törvény szigorúan büntet, akkor azt nem is kell már szabályozni. Nem csoda, hogy nincsenek is további hálapénzes szabályok a magyar jogban.
Azonban a gyakorlatban a hálapénz adása és elfogadása nem igazán bűncselekmény, mivel a társadalmi elfogadottsága magas és a büntetés esélye csekély. Minden érintett (ideértve a nyomozó hatóságokat is) készséggel elfogadja azt a fikciót, hogy a hálapénz mindig legálisan juttatott, az orvos által nyújtott szolgáltatás igénybevételével össze nem függő ajándék.
Akkor is csak rendkívül ritkán indulnak büntetőeljárások, ha az orvos kéri a juttatást vagy maga jelöli meg a hálapénz összegét, pedig ezzel – ha már egy, hagyományosan balkániként jellemzett modell keretei között vagyunk – inkább javulna a beteg helyzete, hiszen megspórolná neki a betegtársak segítségével lefolytatandó, mindig izgalmas nyomozást a helybeli szokások után, és elkerülhető lenne az orvos túlfizetése is. A jelenlegi helyzet nem sokban különbözik attól, mintha a beteg által az orvosnak készpénzben adott bármekkora juttatás adómentes lenne. Így képezheti az állami egészségügy finanszírozásának fontos elemét egy olyan gyakorlat, amit csak a társadalmi elfogadottsága különböztet meg a tiszta korrupciótól.
Az (elvileg) büntetőjogi jellegű ösztönzők tehát nem elegendőek arra, hogy visszaszorítsák vagy akár megnehezítsék a hálapénz elfogadását. Senki nem érdekelt a helyzet megváltozásában: a hálapénzt elfogadó orvos kézenfekvő okból ellenérdekelt; a beteg mindenekelőtt az orvossal fennálló bizalmi viszony fenntartását kívánja elérni, így az orvostól független érdekeket nem érvényesít; az állam oldalán pedig hiányozhatnának ugyan a kieső adók, de a hálapénznek megfelelő finanszírozás rendszerbe pumpálására nincs módja.

Egy ígéretes irány
A zöld keresztes ötletben legalább négy tényező miatt vannak komoly lehetőségek ennek a helyzetnek a megváltoztatására:
1. Mindenekelőtt természetesen új anyagi ösztönzőt visz a rendszerbe az orvos oldalán. Itt van persze a szabályozás egyik nagy kockázata is: van akinek a dupla bér is kismiska a hálapénz összegéhez képest.
2. Új szereplőket, a számottevő hálapénzt eddig nem kapó orvosokat kapcsol be a szabályozásba. Az, hogy ők felteszik a keresztet, nem önmagában jelent változást, hanem a rendszer egészére gyakorolt hatásában.
3. Új erkölcsi ösztönzővel duplájára emeli a tétet: ha a beteg bízhat abban, hogy a zöld keresztes orvos nem fogad el hálapénzt, akkor a zöld keresztest nagyobb eséllyel fogja választani. Ha viszont a zöld keresztes is elfogadja, akkor nem csak „hiába” emelték az orvos fizetését duplájára, de minden további hálapénz-ellenes reform erkölcsi tőkéjét nulláztuk le. Itt sok múlik azon, hogy a mozgalomban részt vevő orvosok száma eléri-e a kritikus tömeget, azaz tud-e a beteg választani zöld keresztes és anélküli orvos között.
4. A kitűzővel megjelenne az első transzparens elem hálapénzügyben: a beteg és a hozzátartozó helyzetét már az is nagyban segítené, ha azt tudná, hogy  kinél érdemes próbálkozni, jó esetben elvezetve oda, hogy a beteg valódi többletszolgáltatást kap a hálapénzért.
A javasolt irányt tehát kifejezetten jónak, a realitásokból kiinduló hálapénz-szabályozás ígéretét pedig fontos áttörésnek tartjuk. Bár mi magunk – másokkal ellentétben – nem látjuk teljesen át az elképzelés önmagában való megvalósításának esélyét, abban sajnos mindezek ellenére biztosak vagyunk, hogy a jó alapelgondolás nem garancia a hatékony megvalósításra.

A kockázatok
Az első és legfontosabb probléma természetesen az elképesztő forrásigény, ami (ha a beteg általi részfinanszírozás elve nem nyer rehabilitációt) önmagában kizárhatja a zöld kereszt javasolt formában való bevezetését. Holott az új szabályozás működésének kulcseleme a jelentős jövedelememelkedés. A fokozatos bevezetés pedig gyors kifulladásra ítélheti a kezdeményezést. A pénzügyi hatások vizsgálata azonban jól számszerűsíthető és Szócska Miklós munkáját se azon mérik majd le, hogy két hónappal korábban vagy később oldotta-e meg a hálapénzügyet.

Így itt lenne a nagy lehetőség arra, hogy az új szabályozási eszköz alkalmazásához érdemi költségvetési háttérszámítások és hatásvizsgálatok készüljenek, amelyekből például kiderülhetne, hogy tényleg a differenciálás nélküli bérduplázás írtja-e a leghatékonyabban a hálapénzt.

Ennek kapcsán azt a veszélyt is mérlegelni kell, hogy a hálapénz megszüntetése hogyan hat majd a társadalombiztosítás által finanszírozott ellátások és a magánpraxis kreatív, jellemzően közpénzt emésztő együttes működtetésére. Aki eddig hálapénzből szerezte jövedelme nagyobb részét, ezentúl zöld keresztesként nem a betéti társaságával fog-e a kiesett hálapénznek megfelelő összeget számláztatni a társadalombiztosítási pénzből működtetett berendezések soron kívüli használatáért?
Mi lesz az új szabályozás válasza arra az esetre, ha a zöld keresztes orvos is hálapénzt kér vagy fogad el? Megvonják tőle a dupla bért? Visszamenőleg is? Vagy fellép ellene a nyomozó hatóság? Bármennyire is jóindulatúan viszonyul a jogalkotó az orvosokhoz, az új szabályozás csak akkor érhet el eredményeket, ha a kiindulópontja az lesz, hogy azt is meg akarják majd kerülni.
Végül egyértelmű válasz kell arra a kérdésre, hogy mostantól akkor a többieknek szabad-e hálapénzt elfogadniuk. Ha továbbra is ragaszkodunk a realitásokhoz, akkor a válasz nem nagyon lehet más, mint az, hogy igen. Ha viszont az elfogadás jogszerű, új irányai nyílhatnak a szabályozásnak, például előírható, hogy közzé, a beteg számára követhetővé tegye a szokásos hálapénzmértéket.

Megosztás