A 2010-es kormányalakításig a mindenkori kormány többnyire szükséges rosszként tekintett a törvényjavaslatok parlamenti jóváhagyására. A fontos szakmai és politikai kérdések a mostani miniszterelnöknél lényegesen gyengébb súlyú miniszterelnökök esetében is legkésőbb a kormány ülésén eldőltek, elvétve volt csak arra példa, hogy jelentős változást hozzon a parlamenti tárgyalás. Orbán Viktor második kormányzásában az Országgyűlés látványosan jelentősebb döntésformáló, még akkor is, ha számos országgyűlési javaslat nyilvánvalóan kormányzati előkészítésű. (Ennek extrém példája az élelmiszerláncról szóló törvény folyamatban lévő módosítása, ami ugyan képviselői önálló indítvány, de olyan közvetlen kapcsolatban áll az eredeti kormány-előterjesztéssel, hogy még a kapcsolódó kormányrendelet-módosítások szövege is szerepel az indokolásában.)

 

Nem ismerjük eléggé a háttérfolyamatokat ahhoz, hogy azonosíthassuk az okokat és az okozatokat, az eredmény mindenesetre az, hogy számos közpolitikai döntés szakmai megalapozása elmarad, így újra és újra fel kell nyitni őket. Idő, igényesség, politikai belátás hiányában azonban a döntések kijavítása is azonos hatékonysággal zajlik, konzerválva a diszfunkciót. 

 

Két friss példa jól jelzi a probléma súlyosságát. A devizahiteleseket ‘megmentő’ szabályozást valójában nem a bankok rosszindulata miatt kell másfél hónapon belül másodszorra kijavítani. Ha a törvény eredetileg is megfelelően lett volna megfogalmazva, a PSZÁF és a bírósági ítéletek kellő fenyegetést jelentettek volna ahhoz, hogy a bankok helyesen értelmezzék a törvényt. Azt pedig, hogy pontosan milyen szerződésekre terjedjen ki a törvény, akár elsőre is el lehetett volna dönteni, kevesebb bizonytalanságot okozva a pénzpiacoknak, egyben több időt hagyva az adósoknak. Talán a júliusban kihirdetett termékdíjtörvényt sem kellene egyetlen módosító indítvánnyal egy másik törvényben, még a hatálybalépés előtt a legelejétől a legvégéig újraírni, ha anno abban a helyzetben van az Országgyűlés, hogy felmérje az elfogadás következményeit. A mostani rapid, az adósaláta kétoldalas indokolásssal ellátott módosítójával megvalósuló újraírás pedig annyira szembeötlően alkotmánysértő, hogy mi még azt is el tudjuk képzelni, hogy ezt az Alkotmánybíróság is megállapítja.

 

2010-ig a zárószavazás előtti módosító javaslatra vonatkozó azon szabály, amely szerint csak hibajavításra használható, csak elvi gátként működött. A döntés-előkészítés szereplői azonban általában nem éltek vissza vele: a témán kívüli zárózás gyakorlattá csak a költségvetési törvényeket megalapozó salátatörvényeknél nemesedett. 2010 óta azonban ez a szabály csak leírva létezik, a zárószavazás előtt néhány órával beadható módosító javaslat – mellőzve a politikai vitát, a nyilvánosságot, a megfontolást és a befolyásolhatóságot – önálló törvényjavaslati formává vált, rendre alapjaiban változtatva meg az eredeti benyújtott javaslatot, vagy azzal össze nem függő más törvényeket.

 

Meg kellene szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a módosító indítvány a benyújtott törvényjavaslattal össze nem függő tárgykörrel is kiegészítheti a törvényt. A klasszikus saláta-jellegű jogalkotás már nem a jogszabályok megismerhetőségét veszélyezteti, hanem magát a jogalkotást: a nyilvánosságot, az országgyűlési vitát, az országgyűlési képviselők alkotmányos szerepének betöltését. 

 

 

(kép: Blikk.hu)

Rubovszky György országgyűlési képviselő tisztában van ezzel a helyzettel, és felismerte, hogy a jog és a valóság ellentmondásban van. A Magyar Hírlapnak adott nyilatkozatában azonban ezt az ellentmondást úgy kívánja feloldani, hogy a zárószavazás előtti módosító indítvány korlátait eltörölni javasolja. Helyette új korlátozást ajánl: legyen ‘jobbító szándékú’ a javaslat… 

 

A helyes megoldás valóban az lenne, ha a zárószavazás előtti módosító indítványokra, a hatályos szabályozásnál szélesebb körben lenne jogi lehetőség. Indokolt, hogy a törvényjavaslatnak a benyújtásakor is fennálló alkotmányellenességét vagy koherenciahibáját is javítani lehessen. E közjogi feltétel következetes betartása azonban a mostani (vagy a mindenkori) kormánytöbbségen gyakorlatilag nem kérhető számon. Elengedhetetlen lenne ezért, hogy mérlegeléstől független korlátok szorítsák a zárószavazás előtti módosító indítványokat a szükséges mértékre. Mi elsősorban azt javasolnánk, hogy ilyen indítvány esetén a zárószavazást egy héttel el kell halasztani.