Még mindig van lejjebb: Ifj. Lomnici Zoltán és az MTVA Hírközpont szerint a középiskolásokat nem illeti meg a szólásszabadság.
Az ifjabb Lomnici az egyik legszórakoztatóbb média-alkotmányjogászként eddig elsősorban a Helyi Téma hasábjain újította meg a magyar közjogot, most azonban a Kossuth Rádió Krónikájában keltett feltűnést egy – tőle megszokott módon – közismert tényekből és az ezekből levont meglepő következtetésekből álló nyilatkozattal. Az e héten középiskolások által szervezett tandíjellenes demonstrációk kapcsán találta ugyanis a Polgári Törvénykönyv korlátozott cselekvőképességre vonatkozó szabályaitól indulva azt mondani
„azok a petíciók, nyilatkozatok, amelyeket a diákközösségek írnak, érvénytelenek”,
mivel azokat a törvényes képviselőik nem hagyták jóvá. Emellett szerinte „politikai nyilatkozatra felhívni 18 év alattit nemcsak etikátlan, hanem büntethető is, hiszen a fiatalnak nincs kellő információja arról dönteni, helyes-e a kezdeményezés”. Az, hogy „volt iskola, amely maga adott igazolást arról, ha a gyerek a tiltakozás miatt nem ment órára, pedig egy joghézagnak köszönhetően volt lehetséges”, ha pedig „bizonyítható, hogy a diákokat egy felnőtt szervezte a demonstrációra, annak jogi következményei vannak”.
Az, hogy ez ifj. Lomnici jogi álláspontja, elsősorban persze az ő személyes problémája. Foglalkoznunk azért kell vele, mert a közszolgálati rádió ezt az álláspontot kommentár és más megszólaló nélkül, „az alkotmányjogász” álláspontjaként közvetítette. Minthogy jogász (mint ezt a nemlétező keretszám nullázásából is tudhatjuk) amúgy is feleslegesen sok van, és alkotmányjogásszal is lehetne valami kisebb folyóvizet rekeszteni, itt alighanem arról van szó, hogy a közmédia azonosult ezzel az állásponttal.
A megszólaló két dolgot állít: a középiskolások követelései „érvénytelenek”, azaz következmények kiváltására nyilvánvalóan alkalmatlannak tekintendőek, aki pedig demonstrációra vesz rá – a jót és rosszat megkülönböztetni képtelen – 18 év alattit, az bűncselekményt követ el. Ezt üzenné tehát az alkotmányjog annak a több ezer középiskolásnak, aki most megpróbált korlátozott eszközeivel egy, az életüket alapjaiban megváltoztató állami döntés hatásai ellen tiltakozni? Nyilván nem. Ehelyett természetesen a véleménynyilvánítás szabadsága egyéni és kollektív jogként mindenkit megillet: az Alaptörvényben sem találjuk meg azokat a szavakat, amelyek ezt a jogot a teljes cselekvőképességgel rendelkezőkre korlátoznák. Ha a diákok demonstrálnak vagy a felsőoktatás működésével összefüggő követeléseket fogalmaznak meg, akkor természetesen e jogukat gyakorolják, és nem valamiféle jognyilatkozatot tesznek, a vélemény kinyilvánítása ugyanis jogot, kötelezettséget nem keletkeztet. Abszurd állítás ellen csak abszurdummal könnyű érvelni: akkor a biológiafelelet is érvénytelen, ha azt utólag nem hagyja a szülő jóvá? Ám ha nem lennének elegek az „érvénytelenség” elvetéséhez az alkotmányos elvek és a józan ész, akkor üssük fel a gyermekek jogairól szóló New York-i egyezményt:
„12. cikk 1. Az Egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, a gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni.
13. cikk 1. A gyermeknek joga van a véleménynyilvánítás szabadságára. Ez a jog magában foglalja mindenfajta tájékoztatás és eszme határokra tekintet nélküli kérésének, megismerésének és terjesztésének szabadságát, nyilvánuljon meg az szóban, írásban, nyomtatásban, művészi vagy bármilyen más, a gyermek választásának megfelelő formában.”
A gyermekek tehát bizony politikai véleményt is kinyilváníthatnak, ha van nekik ilyen. Az őket érintő kérdésekben pedig meg is kell hallgatni a véleményüket, amit persze annak komolyságától függően kell figyelembe venni. Mi mindenesetre egy jövőre vagy két év múlva felvételiző 16-17 éves véleményét a felvételi rendszerről elég komolynak gondoljuk. Ahhoz biztosan, hogy ne azt mondjuk neki, hogy „mozog a szád, de te csak azt hiszed, hogy mondasz valamit”, hanem, hogy inkább megpróbáljuk meggyőzni, ha nem értünk vele egyet. Ezzel persze a demonstráció idejére igazolatlan hiányzást el nem könyvelő iskola már rögtön nem egy joghézagban sütteti magát a napon (nota bene: óvakodjuk a joghézagra hivatkozó jogászoktól, lehet, hogy csak a jogrendszer nem állt össze nekik), hanem biztosítja egy gyermekjognak is minősülő alapjog érvényesülésének feltételeit.
Hasonlóan abszurd a demonstrációt támogató felnőtt büntetendőségére vonatkozó kijelentés, itt még arra se mernénk tippelni, hogy milyen bűncselekményre gondolhatott a megszólaló. Természetesen a pedagógusok esetében etikailag és oktatási jogi szempontból valóban határhelyzetről van szó, hiszen már az abszolút tilalom alatt álló közvetlen pártpolitikai véleménynyilvánítás és a pedagógusi hivatásból következő, a diák személyes sorsát érintő döntéshez adott tájékoztatás is nagyon nehezen elválasztható. Hiába tudjuk azonban a két végpontról, hogy a tanár pártszimpátiát nem nyilváníthat, de nem is hallgathatja el a diák elől a – fordulatos pályát bejáró – kormányzati intézkedések tényét és a diákra nézve hátrányos elemeit, mi ifj. Lomnicivel szemben nem mernénk általános megállapításokat tenni minden tanári megszólalásra és minden demonstrációra kiterjedően. Az élet ugyanis bonyolultabb annál, hogy egyszerre tudjunk ebben a kérdésben ítélkezni mindenki felett. Ezt amúgy az is mutatja, hogy a most „érvénytelenül” demonstrálók – mint arra több érvénytelen transzparensük is felhívta a figyelmet – nem csak, hogy sokan szavazni fognak a következő országgyűlési választáson, hanem az elfogadott választási eljárási törvény szerint már 17 éves koruktól regisztrálhatnának is majd jövő ősztől a választásokra. Ezek szerint akkor ahhoz van egy 17 évesnek kellő információja, hogy eldöntse, hogy regisztrál-e, de ahhoz nincs, hogy véleményt nyilvánítson egy kifejezetten rá vonatkozó állami döntésről?
A közszolgálati médiának törvényi feladata az alapjogok megismertetése és támogatása. Értjük mi, hogy ezt a feladatot nem egy kormányellenes demonstráció kapcsán fogja kérlelhetetlenül megvalósítani a szerkesztő, de itt magát az alapjog létét tagadták le éppen azok esetében, akikkel a legfontosabb lenne megismertetni azt. Az a nagy szerencse, hogy a gimnazisták nem hallgatnak Kossuthot.
* * *
Frissítés: ifj. Lomnici Zoltán megosztotta velünk a bejegyzéssel kapcsolatos gondolatait, amelyeket kérésére közöltünk. Utóbb azonban kérte, hogy meglehetősen indulatos első reakciója helyett inkább az alábbi rövid véleményt közöljük. Ennek a kérésnek most – az újabb szöveget is rövidítés és változtatás nélkül bemásolva – eleget teszünk. A fenti bejegyzésben foglalt, az eredeti nyilatkozat tartalmára reagáló álláspontunk változatlan.
„Így nevel öntudatos polgárrá a közszolgálati média címmel megjelent írással kapcsolatban hangsúlyozni kívánom, hogy a cikkben érintett interjú álláspontom szerint nem a középiskolai tanulók szólás és véleménynyilvánításának korlátozásról szólt, hanem a diáktüntetések kapcsán felmerülő, 14 és 18 év közötti személyek részvételével kapcsolatos jogi és felelősségi kérdéseit tárgyalta. Ebben a TASZ azon álláspontjára is támaszkodtam szakértőként, amely arra utalt, hogy ezen demonstrációk során a résztvevő középiskolásoknak is felelősségük tudatában kell alapjogaikkal élni. Összességében bízom abban, hogy sem a szerzők sem az én félelmeim nem igazolódnak be az elkövetkező hetekben.”
A feles alkotmányozást támogató, azaz egy kormányváltás esetén az alkotmányozó többséggel nem rendelkező jelenlegi ellenzéki pártok számára az Alaptörvény korrekcióját...
A kormány a saját rendszerében nem hibázott a veszélyhelyzeti kormányrendeletek hatályának meghosszabbításakor. Kár, hogy ez a rendszer olyan feleslegesen bonyolult,...
Az emberminisztérium az iskolákra és óvodákra vonatkozó koronavírus protokoll keddi, az emelkedő fertőzésszámokra reagáló szigorításában azt írja elő, hogy „az...
Tart ugyan még a büntetőeljárás, de már ott járunk, hogy szinte minden politikai párt szigorítana a gyermekpornográfia büntetésén, miközben a...
