A válaszunk viszonylag egyértelmű: a politikai kommunikáción túl nem kell. A terrortámadás és a terrorveszély közjogi szempontból nem tér el érdemben a hagyományos támadásoktól vagy veszélyektől, ezért a jelenlegi, már amúgy is túlbonyolított minősített időszaki szabályozást felesleges még tovább differenciálni. A ma is hatályos szabályrendszer kis módosításával biztosítható, hogy megfelelő garanciák mellett is hatékonyan lehessen fellépni a terrorveszély ellen vagy a terrortámadások idején.

Az Alaptörvény – sok szempontból építve a korábbi Alkotmány szabályrendszerére – már ma is négy és fél minősített időszakot szabályoz: a külső támadás esetén bevezethető rendkívüli állapotot, a belső zavargások és más erőszakos cselekmények miatt kihirdethető szükségállapotot, a támadás veszélye esetén bevezethető megelőző védelmi helyzetet, illetve a természeti katasztrófák idején alkalmazható vszélyhelyzetet. Ötödik, de inkább négy és feledik minősített időszakként a váratlan külső támadások elhárítására rendelkezik hatáskörrel a Kormány.

Külső agresszió esetén a jelenlegi szabályok szerint a Kormánynak azonnal lépnie kell: haladéktalanul intézkednie kell az ország védelme érdekében (ez az Alaptörvény 52. cikke szerinti „váratlan támadás”), illetve kezdeményeznie kell, hogy az Országgyűlés kétharmados többséggel rendkívüli állapotot hirdessen ki. Ha a parlament az idő rövidsége miatt nem hívható össze, akkor a rendkívüli állapot kihirdetésére – a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke és az Alkotmánybíróság elnöke egyetértésével – a köztársasági elnök jogosult. A rendkívüli állapot kihirdetését követően a Honvédelmi Tanács vezethet be rendkívüli intézkedéseket, amelyeket az Országgyűlés vagy annak bizottsága folyamatosan ellenőriz.

Ugyanezt a közjogi sémát kell követnie a terrortámadásra való állami reagálásnak is. A ma hatályos Alaptörvény szerint ilyen esetben („az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos, erőszakos cselekmények”) szükségállapotot kell kihirdetni kétharmados országgyűlési döntéssel, vagy sürgős szüség esetén a köztársasági elnöknek a másik három legfőbb közjogi tisztségviselő egyetértésével. Ez azonban nyilvánvalóan néhány órát is igénybe vehet, márpedig ha bekövetkezett a baj, az államnak azonnal intézkednie kell, ugyanúgy, mint ha ellenséges bombázók repülnének be Magyarország légterébe. A jelenlegi alaptörvényi szabályozás az azonnali intézkedést viszont csak akkor teszi lehetővé, amennyiben a terrortámadás egyben külső támadásnak is minősül, például ha a terroristák egy idegen államhoz vagy az ISIS-hez hasonló kváziállamhoz köthetőek. Nyilvánvalóan ennek vizsgálatára a támadás bekövetkezésekor nincs sem idő, sem tényleges lehetőség, ezért a terrortámadás bekövetkezése esetére a Kormány kötelezettségévé kell tenni, hogy azonnal intézkedjen. Ehhez azonban nincs szükség új minősített időszakra, az Alaptörvénynek a váratlan támadásokat szabályozó 52. cikkét kell módosítani ahhoz, hogy ne csak „külső fegyveres csoportoknak Magyarország területére történő váratlan betörése” minősüljön váratlan támadásnak, hanem terrorcselekmény elkövetése is. Az azonnali intézkedésekre azonban világos és rövid, órákban kifejezett határidőt kell szabni, hogy egyébként a szükségállapot garanciális szabályait ne kerülhesse meg a kormányzat.

A terrorfenyegetettség ugyancsak indokolhat a normálistól eltérő állami működést, azonban ennek szoros garanciák mellett kell történnie, márcsak azért is, mert míg a terrortámadás bevekövetkezése vagy be nem következése viszonylag egyértelműen eldönthető, addig a terrorveszély egy igen tág, és ezért bizonytalan fogalom. A jelenlegi „megelőző védelmi helyzet” külső fegyveres támadás veszélye esetén az Országgyűls kétharmados döntése alapján teszi lehetővé rendkívüli intézkedések bevezetését, azzal, hogy a kihirdetés kezdeményezését követően a Kormánynak az állam működését érintően (tehát a polgárokra közvetlenül ki nem ható módon) addig is lehetősége van a normál szabályoktól eltérni. Nem látunk okot arra, hogy terrorfenyegetés esetére ezektől a szabályoktól eltérő, kevesebb garanciát tartalmazó közjogi kereteket alkosson az alkotmányozó, így bőven elegendő, ha a külső fegyveres támadás veszélye mellett terrortámadás súlyos és közvetlen veszélye esetén is kihirdethető a jelenlegi szabályok mellett a megelőző védelmi helyzet.

Semmi szükség tehát egy új minősített időszakra, ami ráadásul a bizonytalan gumifogalmak használata, a parttalan intézkedési lehetőségek bevezetése és a garanciák teljes hiánya miatt kormányzati hatalmi visszaélésekre adna lehetőséget. A minősített időszakok, a rendkívüli jogrend szabályozása higgadtságot, mérsékletet és alapos szakmai előkészítést igényel. Mert nem politikai játékról, hanem az alkotmányos demokrácia közjogi szempontból legkritikusabb kérdéséről van szó.