A Külgazdasági és Külügyminisztérium az USA külügyminisztériumának CEU-ügyben tegnap kiadott közleményére jogi érvvel is reagált: különösen sajnálatosnak tartják az amerikaiak tárgyalási szándékának hiányát „annak tudatában, hogy a magyar és az amerikai kormány az elmúlt évtizedekben háromszor kötött oktatási témájú együttműködési megállapodást”. Tényleg olyan egyezmény megkötésétől zárkózna most el az amerikai kormány, amiből már több is született a két kormány között? 

A Lex CEU-hoz kapcsolódó utóvédharcok közül kétségtelenül az amerikai-magyar államközi reláció a legabszurdabb: a magyar kormány nemzetközi tárgyalót nevezett ki és az amerikai szövetségi kormány válaszára vár, míg az utóbbi immár többedszerre szögezi le, hogy az amerikai kormánynak sem hatásköre, sem szándéka nincs arra, hogy tárgyalásokat folytasson akár a CEU, akár bármely más egyetem magyarországi működésének feltételeiről. Ebben a vitában kétségtelenül erős érv lenne, ha a magyar külügy idézett állítása megállná a helyét.

Ez azonban – nem olyan nagy meglepetésre – nincs így. A három hivatkozott egyezmény viszonylag könnyen azonosítható. de azok semmilyen formában nem érintik felsőoktatási intézmények működési feltételeit. Ehelyett az oktatási együttműködésnek a két kormány általi – főképp ösztöndíjak odaítélésével történő – támogatásáról szólnak, amire megfelelő szövetségi forrás birtokában az amerikai kormány akkor is jogosult, ha a tagállami hatáskörbe tartozó oktatás szabályozására nincs joga. (Ha valakit érdekelnének ennek – a magyar belpolitikai vitákban normális esetben irreleváns – amerikai alkotmányos részletei, akkor a szövetségi szintre nem emelt hatásköröknek a tagállamok számára való fenntartásáról szóló Tizedik Alkotmánykiegészítéssel és az azon alapuló bírói gyakorlattal érdemes ismerkednie.)

Az első egyezmény a sorban a Magyar Népköztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között Budapesten, az 1977. évi április hó 6. napján aláírt kulturális, oktatási, tudományos és műszaki-tudományos együttműködési egyezmény, amelyet egy minisztertanácsi rendelet hirdetett ki 1979-ben. Az egyezmény a Szent Korona visszaszolgáltatásában mint szimbolikus gesztusban kicsúcsosodó hetvenes évek végi kultúrdiplomáciai közeledéshez kötődik, de a hasonló egyezményekben szokásos módon a felek csak „bátorítják és megkönnyítik” az egyes területeken, például az egyetemek közötti projektekben az együttműködést, illetve „országaik illetékes szerveit és intézményeit ösztönzik” kiállítások, kulturális programok, művészek, szakemberek cseréjére.

A másik két egyezmény ugyan ennél konkrétabb vállalásokat tartalmaz, azonban azt se lehet összekötni a CEU-törvénybe bekerült, az amerikai székhelyű felsőoktatási intézmények magyarországi működése feltételét jelentő államközi megállapodással. A Magyar Köztársaság kormánya és az Amerikai Egyesült Államok kormánya között a Magyar–Amerikai Oktatási Csereprogram Bizottság létrehozásáról 1990. december 6-án aláírt megállapodás, valamint annak 2007-ben aláírt utódja ugyanis a két kormány közös, amerikai részről a Fulbright Külföldi Ösztöndíj Tanács működéséhez kapcsolódó oktatási ösztöndíjprogramja. Azaz ezek az egyezmények sem szabályoznak felsőoktatási kérdéseket, hanem egy, elsősorban nem is intézményeket, hanem az egyes oktatókat, kutatókat célzó támogatási intézményrendszert hoznak létre és működtetnek.

Tehát azt nehéz – bár kellő gátlástalanság mellett szemlátomást nem lehetetlen – állítani, hogy az amerikai kormány az ügyben következetlen lenne: amit a magyar kormány szeretne tőlük, arra nem csak alkotmányosan nincs jogkörük, de a magyar-amerikai oktatási együttműködés eddigi gyakorlatában sem történt még hasonló sem.

Frissítés: Ahogy olvasóink joggal jelezték, a három szerződésbe a külügy alighanem beleszámolhatja a szóbeli jegyzék formájában létrejött Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola jogállásáról szóló 1998-as Megállapodást is. Ez viszont – amellett, hogy egy közoktatási intézményről szól, így a fentiekkel ellentétben a felsőoktatást semmilyen formában nem érinti – elsősorban azért nem túl erős párhuzam, mert a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskolát szövetségi szerv, a budapesti amerikai nagykövetség hozta létre (és hosszú ideig eleve annak részeként működött), azaz ebben az esetben az amerikai kormány fenntartóként és finanszírozóként rendelkezhetett szerződéskötési képességgel.