A reklámadótörvényről jogi elemzést készíteni pont annyi értelme van, mint amennyire mondjuk egy begyűjtési parancsról vagy egy betöréses lopás tervéről lenne. A törvény hétfőn benyújtott teljes átírásáról még annyi sincs. Ha a cél bevallottan nem a költségvetési bevételek szerzése, akkor szóba se jön az adópolitika. Ha meg egy közterhet annak alapján írnak újra még a bevezetése előtt, hogy konkét szereplők mérlegei és ügyletei hogyan alakultak a múltban, akkor az még csak nem is jogi szabályozás, hanem valami egészen más. Az eljárás és az új, 20%-os kiegészítő adókulcs azonban még így is megér egy gyors rátekintést. 

Az új törvényjavaslat lényegét adó módosításokkal (a törvény hatályának a hirdetéseket a médiacég helyett értékesítő sales house-okra való kiterjesztése, az elmúlt évek elhatárolt veszteségén alapuló adókedvezmény kiütése) csak annyiban foglalkoznánk, hogy ezek szerint a Kormány annyira mégsem bízhat az RTL-csoportra ráküldött NAV vizsgálatának sikerében, hiszen mégis inkább törvényt módosít, hogy ne mentesüljön az RTL a magyar állam szerveit eddig amúgy nem zavaró korábbi ügyletekre tekintettel az adó alól. A bevezetés körülményei, illetve az, hogy immáron a reklám megrendelői is lehetnek majd adókötelesek, megérnek azonban annyit, hogy egy kicsit foglalkozzunk velük.

Egy hálás képviselő

Láttunk már karón varjút, de azért van abban valami megkapó, hogy a június 2-án benyújtott, majd kivételes eljárásban június 11-én elfogadott, június 17-én kihirdetett reklámadótörvényt szénné módosítják a július közepére időzíttett hatálybalépést pár nappal megelőzően. Ezt ugye valami értelmes érvvel alá illene támasztani (mert olyan fogalmilag nincs, hogy elhamarkodottan, rossz szöveggel fogadtak volna el egy törvényt), de az előterjesztő kezét vezető kormány meg se próbálja rejteni, hogy a sietség oka a legnagyobb érintett hazai cég adókötelezettségével kapcsolatban a kihirdetés után megjelent sajtóhírekben rejlik.

Kedvenc idevágó szóösszetételünk az indokolásból „az adókötelezettség-teljesítés elmaradásának megakadályozása”. Mert azt ugyan nem írta bele L. Simon László novellájának az indokolásába, hogy ez az egész azért kell, hogy az RTL Klub akkorát szívjon, mint amennyire haragszik rá a kormány, de annyira közel állt hozzá, amennyire apparátusi szöveg csak kerülhet. Szóban aztán persze az államtitkár odáig is eljut, hogy a törvény elfogadása után

„a sajtóban megjelent cikkek felnyitották a szemünket, hol vannak rések a pajzson, valójában hálásak vagyunk az újságíróknak, akik rámutattak ezekre a hibákra”.

Ezzel a kiszólással erős mezőnyben is elismerésre méltót teljesít L. Simon az összkormányzati cinizmusversenyben: egy, a normális sajtóműködést megszüntetni kívánó törvényben azért pofa kell megköszönni a sajtó normális működésének köszönhetően feltárt – a kormány számára ezek szerint saját erőből elérhetetlen – információkat.

Ha más nem jön össze, akkor 20% a reklámozótól

A legszebb azonban talán még így is az a történetben, hogy a külföldi hirdetési szereplők (köztük a Facebook és a Google) megadóztatásával kapcsolatos problémák miatt végül lényegében egy új adónemet is sikerül a javítócsomagban bevezetni. Ha ugyanis a számlán vagy a szerződésben a reklámot közzétevő nem nyilatkozik arról, hogy megfizeti az adót vagy mentes az alól, akkor a reklámozni kívánó gazdasági szereplő fizet 20%-ot akkor is, hogyha a közzététel adómentes lett volna.

A haza szereplők miatt viszont aligha lenne szükség erre, hiszen itthon 0,5 milliárd forint feletti reklámbevételű (azaz egyáltalán adóköteles), illetve még inkább 5 milliárd forint feletti éves reklámbevételű (azaz az 1% feletti büntetőkulcsokkkal érintett) szereplő nincs annyi, hogy a NAV ne tudná megtalálni őket akár külön figyelemfelhívó újságcikkek nélkül is. (Más kérdés persze, hogy adminisztrációs terhet az itthoni szerződéseknél is okoz majd mind a nyilatkozgatás, mind a szerződések NAV általi ellenőrizgetése.Így lesz adóköteles az óriás médiacégek „extraprofitjára” kivetett adóban az iskolai büfé, hogyha az iskolai újság elfelejt nyilatkozni a nála közzétett hirdetésről.)

Ezzel pedig el is érkeztünk a költségvetési bevételi szempontból elhanyagolható hatású, cserébe a reklámpiacot teljesen felszántó új adónem legcsodásabb, az ellenzéki sajtó befenyítéséhez még csak nem is kötődő mellékhatásához: ahhoz, hogy

lényegében kiirtja a jogkövető hazai szereplőket azokról a piacokról, ahol az életben maradáshoz az egyre fontosabb internetes reklámokon való jelentét elengedhetetlen.

A magyar nyelvű külföldi sajtó reklámainak megadóztatása elsősorban a határon túli magyar sajtónál okozhat kellemetlen pillanatokat. Az online reklámpiacon azonban ennél is átfogóbb a hatás, hiszen „az interneten, túlnyomórészt magyar nyelven vagy túlnyomórészt magyar nyelvű internetes oldalon” közzétett hirdetések lesznek adókötelesek. Azaz tulajdonképpen minden kereskedelmi kommunikáció, amit kifejezetten magyaroknak szánnak.

Lex Amazon

A cél elvileg az, hogy a magyar internetes reklámhelyeket értékesítő, mára a magyar nyelvű reklámpiaci torta komoly részét megszerző világcégek is adózzanak. Bár a reklámbevételük 40%-át közülök még a Magyarországon letelepedettnek tekinthetőek sem valószínű, hogy örömmel adják, de az ezzel kapcsolatos viták rendezéséig ésszerű húzásnak látszik a forrásadóhoz hasonló megoldás, hiszen a hirdetést megrendelő hazai kiskereskedelmi céget jóval könnyebb fizetésre szorítani, mint mondjuk a Facebookot. Azonban az írorszagi szerveren működő amazon.hu, de akármelyik más uniós tagállamban bejegyzett kereskedő, szolgáltató cég adómentesen tehet majd közzé magyar nyelvű hirdetést is a Facebookon.

No, most ez praktikusan azt jelenti, hogy ha valaki mondjuk egy komoly magyar internetes áruházat működtetne, ami éppen azzal próbál érvényesülni az eBay-jel és az Amazonnal szemben, hogy a hazai piacra optimalizálva magyarul kínál termékeket, akkor vagy kijön azokról a Google adses, facebookos, yahoo-s hirdetőfelületekről, amelyek saját maguk nem köhögnek be 40% reklámadót a magyar költségvetésbe, vagy mindehol befizeti szépen a 20%-ot. A magyar nyelvű honlapok persze ugyanekkora hátrányt szenvednek a külföldiekkel szemben a hirdetési bevétel tekintetében, ráadásul a nyelvi határ még itt a legkevésbé átléphetetlen: egy új szoftver angol nyelvű célzott hirdetése pont úgy célhoz ér, mint a magyar portálra kirakott magyar banner, csak az előbbi reklámadótól mentes lesz.

Azaz a szabályozás közvetlenül a magyar székhelyű szereplők magyar nyelvű gazdasági kommunikációja ellen, közvetve pedig minden magyarországi székhelyű internetes vállalkozás ellen dolgozik majd.

Ennek komoly szereplő esetén nem nagyon van más gazdasági feloldása, mint a székhely áttelepítése egy másik uniós tagállamba.

Ha mi lennénk mondjuk az Amazon lobbistái, akkor minden országban ilyen szabályozást szeretnénk magunknak: fel se kell futtatni az amazon.hu-t (bár még az is adómentes lenne, ha magyar leányt nem hoznak létre), mégse jönnek a nyakukra a helyi piaci szereplők. Valamelyik uniós szabadság a végén mindig visszaüt: lassan most már tényleg csinálnia kell a kormánynak valami szabadságharcot az áruk szabad áramlása ellen is.