Ahány liberális demokrácia, annyi szokás

boehner-heres-why-i-have-to-sue-obama-now[1]

Röhögni fog Miniszterelnök Úr: amennyire az amerikai elnököt, annyira Önt is be lehet perelni hatáskörtúllépés miatt, és amikor ez sikeres volt, akkor Ön a helyén maradt. Nem tudjuk ugyan, hogy mit akart mondani az obamás párhuzammal Tusványoson, de az amerikai elnök ellen hatásköre túllépése miatti eljárásban az elnevezéseken kívül Magyarországról nézve semmi egzotikus nincs, pont úgy működnek, mint nálunk az Alkotmánybírósághoz fordulás.

Egy olyan – liberális, a hatalommegosztáson alapuló – demokráciában, mint amilyen az amerikai vagy a magyar, szükségképpen van eljárás arra, hogy a végrehajtó hatalmat a hatáskörének túllépésével hozott döntése felülvizsgálatára kötelezzék. A most folyó, amúgy nagyon fontos amerikai alkotmányos vita pont arról szól, hogy akkor mit lehet tenni, ha a végrehajtó hatalom úgy mulasztja el végrehajtani a törvényeket, hogy azzal a perlést megalapozó egyéni jogsérelmet senkinek nem okoz.

Mi hangzott el a hétvégén Tusványoson az amerikai demokráciáról?

A tusványosi beszédről szűken vett jogi szempontból nem nagyon van mit írni – azon a már több tucatnyi publicista által leírt tényen túl persze, hogy a liberális jelző a demokrácia előtt nem a politikai vagy gazdasági liberalizmusra utal, hanem a hatalom korlátozottságára és az egyén alkotmányos jogainak tiszteletben tartására, ezért aztán a beszéd államelméleti fejtegetésének szóhasználata nem egyszerűen félreérthető és szándékoltan provokatív volt, hanem értelmetlen és önellentmondó is.

A beszéd egy nem annyira hangsúlyos részéből azonban – és erről itt a legkevésbé amúgy pont a miniszterelnök tehet – szárba szökkent egy polémia a magyar sajtóban az amerikai elnök felelősségre vonhatóságával kapcsolatban. Ennek a végén pedig olyan információhiány, illetve Bayer Zsolt tegnapi – nyelvezetében a hetet eddig trágár sajtómegszólalásban megnyerni látszó Havasi Bertalant is megszégyenítő – cikkében immár olyan, késsel vágható sötétség alakult ki, hogy talán nem érdektelen megnéznünk, hogy min csodálkozott ilyen nagyon az amerikai belpolitikában a kontinentális közjogi hagyományok között edződött Orbán Viktor.

Történt ugye, hogy amikor éppen a jövő előreláthatatlanságáról és az események kiszámíthatatlanságáról beszélt a miniszterelnök, akkor erre példaként a maláj utasszállító lelövése mellett azt a hírt hozta fel, hogy az USÁ-ban hatáskörtúllépés miatt beperelheti az elnököt a szenátus és a képviselőház (valójában amúgy most a képviselőház akar perelni). Ennél is meglepőbbnek találta Orbán Viktor, hogy többször volt már példa arra, hogy az elnököt “el is ítélték” ilyen ügyben. Majd eztán jött a sokak fülét megütő szónoki kérdés: “Képzeljék el, mi lenne, ha a parlament beperelné a magyar miniszterelnököt hatáskörtúllépés miatt, és a bíróság el is ítélné. Meddig tudnék én hivatalban maradni?”

A beszéd e részletéről először író index előbb úgy értelmezte, hogy Orbán azon lepődött meg, hogy Amerikában jogi következménye van a hatáskör túllépésének. Később aztán a lap mégis inkább arra jutott, hogy lehet, hogy a miniszterelnök inkább azon lepődött meg, hogy az elnök még úgy is hivatalban maradt, hogy már többször el is ítélték. Az Orbán-értelmezésben azért nagyobb szaktekintélynek számító Bayer Zsolt szerint azonban mégis inkább azt akarta kifejezni a kérdés, hogy az Egyesült Államok az igazi következmények nélküli ország (az), a kirakatdemokrácia, bezzeg, ha ő lépné túl a hatáskörét, és ezért elítélnék, azonnal mennie kéne”.

Mi történt tegnap Washingtonban?

Mi nem tudjuk, és nem is próbáljuk kitalálni, hogy pontosan min lepődött meg, és a történet melyik részét tartja idehaza elképzelhetetlennek a mi miniszterelnökünk. Abban viszont nagyjából biztosak vagyunk, hogy az amerikai elnök beperelésének lehetőségén (és, hogy Bayer Zsolthoz is szóljunk, annak sikere esetén az elnöki megbízatás fennmaradásán) pont teljesen felesleges csodálkozni. Annyi csak a nagy titok ugyanis, hogy az amerikai kormányzatnak a törvények végrehajtása során hozott – vagy elmulasztott – intézkedéseivel szemben úgy tudnak a politikai ellenfelek és az egyszerű amerikai polgárok jogi eljárást kezdeményezni, hogyha szövetségi bíróság előtt beperlik az elnököt vagy a kormányzatot. Ebben semmi meglepő nincs, ilyen ugyanis az amerikai alkotmányos rendszer: ezek formailag rendes polgári perek: ha valakinek konkrét jogsérelmet okoz a végrehajtó hatalom intézkedése, akkor pert indít.

Szinte minden elnök ellen folyt ilyen per, de a tegnap megszavazott indítvány ettől még történelmi. Történt ugyanis, hogy a republikánus többségű képviselőházban előállt törvényhozási patthelyzet után Obama saját hatáskörben – executive orderekkel – rendezett nem lényegtelen kérdéseket többek közt úgy, hogy egyes, általa módosítani javasolt törvényi rendelkezéseket nem hajt végre például éppen az ObamaCare néven ismert egészségügyi reform körében. A republikánusok által most vitatott rendelkezések esetében azonban  az akció egyéni jogsérelmet amerikai polgároknak még nem okozott. Ettől azonban még tény marad, hogy a törvényt – és ezen keresztül az amerikai alkotmányt – éppen nem hajtják végre.

Az tehát az alkotmányossági kérdés, hogy perelheti-e ilyen helyzetben is, konkrét egyéni jogsérelem hiányában valaki a mulasztások miatt az amerikai kormányzatot? A tradicionális válasz az, hogy nem, a perlési joghoz (legal standing) konkrét jogsérelem (actual injury) kell. Két meghatározó amerikai közjogász, David Rifkin és Elisabeth Price Foley azonban felvetette annak lehetőségét, hogy a jogaiban korlátozott képviselőház mint testület ilyenkor is perelhet, nála ugyanis megvan a jogsérelem. (A kérdésről közérthető és ennél kevésbé leegyszerűsítő összefoglalót itt, a két jogász vitacikkét pedig itt lehet elolvasni.) Tegnap lényegében annyi történt, hogy a képviselőház megvette ezt az ötletet, és felhatalmazta a testület elnökét arra, hogy az elnök, a kormányzati szervek vezetői és bármely köztisztviselő ellen, ha az alkotmányos kötelezettségeinek nem tesz eleget, pert indítson. Az tehát, hogy itt a törvényhozás mint testület perli majd az elnököt, csak azért újdonság, mert ha jogsérelem van, akkor ezt más is megteheti, tehát normál esetben nem nagyon van értelme a képviselőháznak perelnie egy teljesen járatlan utat választva. Abban viszont semmi újdonság nincs, hogy hatásköri ügyekben perlik az elnököt.

Szóval ez politikai értelemben nagy balhé és látványosság, a jogi jelentősége is nagy (a republikánusok azzal is érvelnek, hogy igazából a jövőbeli kongresszusok és elnökök viszonyára való hatás miatt szükséges feltétlenül megindítani az eljárást), de egy egyszerű hatásköri vita. Ami egy normálisan működő államban időnként szükségképpen elő szokott állni, és ha a kormányzatnak nem volt igaza, akkor attól önmagában természetesen még nem fog megszűnni a megbízatása. Ha az elnök bűncselekményt követ el, akkor amiatt egy másik eljárásban – a Clinton-Lewinsky affér kapcsán hamis tanúzás miatt megindult ügyben híressé vált – impeachment segítségével próbálhatná eltávolítani az elnököt a törvényhozás. (ilyen azonban most nincs folyamatban, és a republikánusok állításuk szerint nem is tervezik a kezdeményezését).

Mi lenne ebből itthon?

Tehát a válasz arra, hogy mi történne akkor, hogyha – akár az Országgyűlés, akár bárki más kezdeményezésére – az erre jogosult szerv, azaz Magyarországon jellemzően az Alkotmánybíróság megállapítaná, hogy a miniszterelnök túllépte a hatáskörét, az, hogy a konkrét ügyön túlmutatóan semmi. Orbán Viktor pedig ilyen esetben addig maradhatna hivatalban, amíg le nem jár a megbízatása vagy az Országgyűlés többsége meg nem vonja tőle a bizalmat. Elég csak visszaemlékezni az elmúlt évekből azon esetekre, amikor az Alkotmánybíróság mondjuk kormányrendeletet – például ugyan nem parlamenti, hanem ombudsmani indítványra, éppen a hatáskör hiánya miatt a felsőoktatási röghözkötésről szóló kormányrendelet egészét – vagy kormányhatározatot semmisített meg azért, mert azok kiadására nem volt hatáskör. Ha ezen alkalmak bármelyike során megszűnt volna bárkinek a megbízatása a kormányzatban, azt biztos észrevettük volna.

Az meg, hogy némi nehézségek árán ugyan, de Obama lendületesen elkormányoz a vele ellenséges törvényhozással szemben is, biztosan nem meglepő még a nyilván ezt is a nyugati világ haláltáncának részeként értelmező Bayer Zsoltnak sem, hiszen az ott egy tiszta elnöki rendszer. Amúgy a magyar parlamentarizmusban sem azért nem visz hatásköri vitákat az Országgyűlés a kormánnyal szemben az Alkotmánybíróság elé, mert ne lenne erre módja (igazság szerint több is lenne), hanem mert a kormánytöbbség és az ő bizalmát élvező kormány között politikai értelemben még akkor is ott lenne az egyenlőség, ha a jelenlegi, értékelhető önálló cselekvést és gondolatot a képviselők számára alig engedő hatalmi gyakorlat nem lenne.

(A kép innen van, Obama mögött John Boehner, a képviselőház republikánus elnöke.)

  • Sebo Sebes

    Magyarország Mussolinijének nevezte Orbánt a Newsweek, talaloan!

    • medvesaláta

      És akkor keveset mondott…

  • Sebo Sebes

    “Orbán Viktor rendesen kiakadt, hogy az amerikai szenátus beperelte az Egyesült Államok elnökét hatáskör-túllépés miatt”

    A liberális demokráciában nincs garancia arra, hogy ne olyan alkalmatlan kóklereket válasszanak vezetőnek, mint Gyurcsány Ferenc.
    Arra azonban egyedül a liberális demokráciákban van garancia, hogy az alkalmatlan kóklereket leváltsák.
    A liberális demokráciákban lopnak, viszont van esély arra, hogy kiderüljön. A másikban a “nemzetiben”, a legfőbb ügyész ott ül a lopott páholyban.
    A nem liberális demokráciákban nem megy ilyen simán. Ott a választási rendszert manipulálják, az állam pénzén kampányolnak, és röhögnek, hogy „az USA-ban a kongresszus beperli az elnököt”. Ez a baleset jobb helyeken, mint a “nemzetiek-nel” akkor sem fordulhat elő, ha a pénzeszsákok még a telekre felhúzott stadiont is kitakarják.

  • Zsolt Kiss

    Amerikai pénzből hozták létre a fideszt,onnan támogatják a balosokat–kinek kellenek ők.