Nem akarjuk ezzel megzavarni a heroikus mentőakciót, de szerintünk valójában nincs ám veszélyben a Fővárosi Törvényszék ítélete miatt a Kéthely és Vidéke Takarékszövetkezet devizaadósainak igénye.
Mindig szomorú látni, hogy hogyan válik a jog egy pillanat alatt a megoldás eszközéből a közvélemény szemében problémává. Különösen szomorú, ha amúgy komoly baj sincsen, csak éppen néhány jogász dolgozik az általuk kreált elvi problémák intelligens megoldásán.
A napokban futó devizahiteles perek – ha ez a (láthatóan jobbára a polgári jog alapfogalmaival is hadilábon álló újságírók által írt) sajtóbeszámolók alapján nem lenne egyértelmű – azért folynak, mert a Kúria meghatározott hét feltételt, amelyeknek meg kell(ett volna) felelnie azoknak a pénzintézeti általános szerződési feltételek közt szereplő vagy a szerződésbe amúgy nem egyedi tárgyalás eredményeként került (leegyszerűsítve: a pénzintézet által diktált) szerződési rendelkezéseknek, amelyek megengedték a fogyasztói devizahiteles szerződések egyoldalú módosítását.
Az Országgyűlés e kúriai döntésre épülve annyit tett, hogy kimondta azt a vélelmet, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást megengedő szerződéses rendelkezés mindig érvénytelen, a bankok pedig most – az extrarövid határidők miatt kapkodásban inkább formális, mint komolyan vehető eljárásban – azért perelnek, hogy a bíróság mondja ki: az ő szerződésük mégis jó szerződés, mert egyoldalúan lehetett ugyan módosítani, de a Kúria által kimondott követelményeknek az egyoldalú módosítás megfelel. Van egy másik, ennél talán jobban járható út is a bankok előtt: nem minősülhet tisztességtelennek a jogszabály által megállapított vagy jogszabály előírásainak megfelelően meghatározott szerződési feltétel sem, így a pénzintézet ezek bizonyításával is ki tud törni a vélelemből.
A lényeg tehát annyi, hogy eddig alapból az egyoldalúan módosított szerződés érvényes és végrehajtható volt, a fogyasztó tudta perrel elérni, hogy ez ne így legyen, most meg megfordult a helyzet, és a banknak kell pert nyernie, hogy ismét érvényes és végrehajtható legyen az a bizonyos kikötés (és vele az annak alapján az elmúlt évtizedben bármikor elvégzett szerződésmódosítások).
Persze nem a jogi probléma szépesege, hanem a hatalmas gazdasági hatás hozta meg azt a kiemelt médiafigyelmet, ami miatt felkaphattuk a fejünket arra, hogy az állam nyerte az első devizahiteles pert. Aztán azt, hogy ja, nem, egy ravasz jogi trükkel megvezették az állam méregdrága ügyvédjeit, már nincs mit tenni. Majd azt, hogy mégis van mit tenni, mert jogászok egy lelkes csoportja megtalálta a megoldást. Komolyan, mintha a távoli ismerősök tudományellenes-skizofrén fészbukmegosztásait olvasgatnánk: mert kiszámíthatatlan ugyan a magyar jogrendszer, de ennyire azért nem az. (Ha nem lenne eletleg a történet világos, akkor az előzmények megértéséhez Sarkadi Zsolt – a jogászokkal szembeni érthető szkepszist tükröző – összefoglalása is segíthet a 444-en.)
Nem hisszük, hogy az államot képviselő ügyvédeknek pont a mi segítségünk kellene ahhoz, hogy megvédjék magukat a Magyar Nemzettől és a CÖF-től, de ha a Kéthely és Vidéke Takarékszövetkezet ügyében valójában hibázott is valaki, akkor szerintünk az legfeljebb maga a felperes takarék lehetett. Az a perstratégia ugyanis, ami – mint a törvényszék által közzétett sajtóösszefoglaló is tanúsítja – azt állítja, hogy az egyoldalú szerződésmódosításos kikötések mind egyedileg megtárgyaltak voltak, ebben a perben pont annyit ér, mintha be sem adták volna a keresetet. Ebben a speciális perben ugyanis csak azt lehet(ett volna) kimondatni, hogy a nem egyedileg megtárgyalt feltételek mégsem érvénytelenek, arról azonban, hogy a kéthelyiek által kötött egyes szerződések közül melyik tartalmaz egyedileg megtárgyalt, és melyik diktált feltételt az egyoldalú módosításról, a per nem szólt, így nem is dönthetett.
Már csak azért sem szólhatott volna, mert a perben nem voltak alperesek a kéthelyiek ügyfelei, így ők nem is tudhattak jogaik érdekében fellépni, rájuk ezért az egyes szerződéseik tekintetében a banki kereset elutasításának nincs is joghatása. Lenne amúgy eszköze a pénzintézeteknek arra, hogy elérje azt a joghatást, amit Damm Andrea és – a Magyar Nemzet szerint – „több devizaügyben jártas jogász” tulajdonít az ítéletnek: saját ügyfelekkel szemben indított megállapítási keresetekkel azt kellene tudniuk elérni, hogy a bíróság megállapítsa, hogy a szerződési feltételeket az adott szerződéseknél valóban egyedileg állapították meg.
Ez sem tűnik azonban egyszerűnek, a hazai jogorvoslati rendkívüli jogorvoslati lehetőségek pedig – a Kúria és az AB már ismert álláspontjára tekintettel – az ügy tartalmát illetően már nem kecsegtetnek sok jóval a bankok számára. Így voltaképpen az marad csak igazán fontos kérdés a vbankperekben, hogy lesz-e bíró, aki az uniós jogot érintő, a már szintén megszüleletett luxemburgi döntéssel nem rendezett értelmezési kérdéssel a Európai Bírósághoz fordul majd.
(A Justitia-illusztráció innen van.)
A feles alkotmányozást támogató, azaz egy kormányváltás esetén az alkotmányozó többséggel nem rendelkező jelenlegi ellenzéki pártok számára az Alaptörvény korrekcióját...
A kormány a saját rendszerében nem hibázott a veszélyhelyzeti kormányrendeletek hatályának meghosszabbításakor. Kár, hogy ez a rendszer olyan feleslegesen bonyolult,...
Az emberminisztérium az iskolákra és óvodákra vonatkozó koronavírus protokoll keddi, az emelkedő fertőzésszámokra reagáló szigorításában azt írja elő, hogy „az...
Tart ugyan még a büntetőeljárás, de már ott járunk, hogy szinte minden politikai párt szigorítana a gyermekpornográfia büntetésén, miközben a...
