Kormánypárti politikusok szorgosan terjesztik háttérbeszélgetések keretében, hogy a házszabálytól eltéréssel elfogadott törvénycsomaggal megvan a megoldás a menekülthullám kezelésére: elmondásuk szerint a magyar állam területén kívüli tranzitzónákból néhány óra alatt kitoloncolják majd a menedékkérőket, még ha emiatt kemény képsorokra is kell felkészülni a következő hetekben. Ezek szerint sem a saját maguk által elfogadott törvényt nem ismerik, sem nem tanultak semmit az elmúlt hetek eseményeiből. Bár mutatkozott arra esély, hogy a kormányzati cselekvőképtelenséget úgy próbálják feledtetni, hogy lekeverik a nagyrészt maguk által keltett hisztériát, inkább tovább sarkítják azt. Ha minden így megy tovább, rossz vége lesz ennek.

Tegyünk tisztába néhány dolgot az elfogadott törvénymódosításokkal kapcsolatban.

A legfontosabb új jogintézmény, hogy Magyarország határán tranzitzónákat lehet létrehozni, ahol a menedékkérők addig tartózkodnak, amíg a menekültügyi eljárás első szakasza, az elfogadhatatlanság vizsgálata zajlik. A menedékkérő beléptetése csak azután történhet meg, ha kérelme nem eleve elfogadhatatlan, de ettől még a tranzitzóna Magyarország területe, ahol éppúgy érvényesek a magyar jogszabályok, a nemzetközi szerződések és az uniós jog, mint bárhol az országban. Olyan ez, mint a schengeni zónán kívül érkezőket fogadó repülőtéri tranzit az útlevél-ellenőrzés előtt. Lehet, hogy a kormánypárti politikusok fantáziájában a magyar Guantanamóként jelent meg a tranzitzóna, ahol az a jog, hogy nincsen jog, de az általuk elfogadott törvény bizony az uniós jog adta kereteken belül pusztán a beléptetés időleges korlátozására ad csak lehetőséget.

A menekültügyi eljárás első szakasza a kérelem elfogadhatatlanságának vizsgálata. Ebben a fázisban még nem mélységében és érdemben vizsgálja a hatóság, hogy fennállnak-e a menedékjog megadásának feltételei, csak arról hoz gyorsított eljárásban döntést, hogy van-e olyan körülmény, ami az érdemi vizsgálatot szükségtelenné teszi, mert úgysem kaphat menedékjogot a kérelmező. Ezt az elfogadhatatlansági vizsgálatot kell lefolytatni a tranzitzónán belül, azonban a kormánypárti képvislelők szövegével szemben az elfogadott tövény szerint erre sem tud pár óra alatt sor kerülni. Még abban az esetben is, ha az állami szervek (a menekültügyi hatóság és a bíróság) minden eljárási cselekményt egy napon belül el is végeznek, akkor is legalább tizenkét nap, amire az eljárás jogerősen lezárható.

A tipikus elfogadhatatlansági ok vélhetően az lesz, hogy biztonságos harmadik országból, Szerbiából jött Magyarotszágra a kérelmező. Ebben az esetben a törvény szerint a menekültügyi hatóság eljárása során legalább három napot biztosítani kell a menedékkérő számára, hogy megindokolja: az ő konkrét esetében miért nem biztonságos harmadik ország Szerbia, vagyis hogy miért nem volt tényleges esélye arra, hogy ott korrekt menekültügyi eljárást folytassanak le vele szemben. Mivel a határidők számításába a kezdőnap nem számít bele, a menekültügyi hatóság leghamarabb a negyedik napon tud határozatot hozni az ügyben. Innentől számítva hét nap áll rendelkezésre a bírósági felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, vagyis ha villámsebesen dönt is a bíróság, a tizenkettedik nap előtt akkor sem születik meg a végzése. Ehhez képest csak lassabb lehet az eljárás, ha nem tud egy napon belül határozatot hozni a menekültügyi hatóság vagy a bíróság, ha nincs elég tolmács, ha a kézbesítés hirdetményi stb. Mindebből következik, hogy a menedékkérők napi számából kiindulva több tízezer ember fog összezsúfolódni a tranzitzónákba, ahol a kimerült, belefásult és éhes rendőröknek kellene fenntartani a rendet.

A törvénymódosítás értelmetlensége azonban ezen a ponton válik teljessé: tegyük fel, a bíróság nem helyezi hatályon kívül a menekültügyi hatóság döntését arról, hogy a menedékkérelem elfogadhatatlan, így a kérelmezőt ki kell toloncolni Magyarországról. A kitoloncolás természetesen nem úgy néz ki, hogy gumibottal visszazavarja a rendőr a menedékkérőt Szerbiába, hanem hivatalosan kell átadni a szerb hatóságoknak az érintettet. Akik aztán vagy visszaveszik, vagy nem. Ugyan nemzetközi szerződésben vállalta Szerbia a visszavételt, azonban éppen Magyarország szolgáltatott precedenst idén júniusban arra, hogy kapacitáshiányra hivatkozva a visszavételi kötelezettség egyoldalúan felfüggeszthető. Kétségünk ne legyen, hogy a működő menekültügyi rendszer nélküli Szerbia ezt gondolkodás nélkül meg fogja tenni. Lehet majd persze dühös hangú jegyzékeket intézni a szerb kormányhoz, ez azonban nem fog változtatni a lényegen: a menedékkérő itt marad Magyarországon, mivel ilyenkor a törvény szerint (Met. 51/A. §) az elfogadhatatlanságról és a kitoloncolásról szóló döntést vissza kell vonni, majd az általános szabályok szerint, tehát a tranzitzónán kívül kell folytatni a menekültügyi eljárást. Azt pedig, hogy ez mit jelent, az elmúlt hetekben megtapasztalhattuk: szinte kezelhetetlen állapotokat a pályaudvarokon, autópályákon, vasúti síneken. Ráadásul ha nincs olyan biztonságos harmadik ország, amelyik ténylegesen visszavenné a menekültkérelem előterjesztőjét, akkor a visszaküldés tilalma miatt (Met. 45. §) jó eséllyel akkor is megkapná Magyarországon a befogadotti státuszt, ha egyébként nem utazna tovább azonnal Németország vagy Svédország felé.

Ugyanezért értelmetlen a másik csodafegyver: a határzár tiltott átlépésének bűncselekménnyé nyilvánítása (Btk. 352/A. §). Nyilván még a törvény megalkotói sem képzelik azt, hogy a tiltott határátlépőket ténylegesen börtönbe zárná Magyarország, hiszen a számuk mintegy tízszeresen haladja meg az amúgy is túltelített bv-kapacitást. Az egész játék arra megy ki, hogy bűnözővé lehessen stilizálni a menekülőket, akiket így ki lehet utasítani Magyarországról. Így viszont ugyanoda jutunk, mint az elfogadhatatlanná nyilvánított menedékjogi kérelmek esetében: ha Szerbia nem veszi vissza az érintettet, akkor ténylegesen itt marad Magyarországon. Azt pedig ugye senki nem gondolja komolyan, hogy a bűncselekménnyé nyilvánítás fogja elriasztani a menekülőket, főleg úgy, hogy napok alatt ki fog derülni, hogy a büntetőjog szigorítása ténylegesen végrehajthatatlan.

Ezzel pedig visszajutottunk a kezdőpontra. Ahogy a fizikai határzár nem volt képes arra, hogy gátat vessen a menekülőknek, úgy a nagy hangon hirdetett jogi határzár sem lesz rá képes. Itt lenne az idő, hogy a kormányzat beismerje: akárhogy is erőlködik, Magyarország részéről nincs nagybetűs „Megoldás” a menekülthullámra. Sem megszüntetni nem tudjuk a menekülthullám okait, sem feltartóztatni nem tudjuk a menekülőket, sem befogadni nem tudjuk őket (ráadásul nem is célországként tekintenek ránk). Amíg nem szűnik meg a háborús helyzet a menekülők hazájában, addig jönni fognak, legfeljebb ősszel/télen a Balkán-hegységbeli fagyok átmenetileg csökkentik a számukat. Ténylegesen két választásunk van: a tranzitország jelleghez igazodva tüneti kezelést adunk, hogy minél kevesebb ideig és minél emberségesebb körülmények között kényszerüljenek akaratuk ellenére a menekülők Magyarországon tartózkodni. Ez gyors és tisztességes, az értelmetlen jogi trükközéstől mentes menekültügyi eljárást és elviselhető átmeneti szállásokat jelent, no meg azt, hogy üzengetés helyett minden erőnkkel próbáljuk rávenni az Unió többi tagállamát és a nemzetközi közösséget, hogy enyhítsenek Magyarország terhein, illetve tegyenek érdemi lépéseket a szír helyzet rendezése érdekében. A másik lehetőség, hogy görcsösen próbálja fenntartani a kormányzat a cselekvőképessége látszatát a menekültügy rendészeti jellegű kezelésében, ez azonban a mostani törvénycsomaggal éppúgy kudarcot fog vallani, mint eddig. Sőt, ahogy a rendőri állomány egyre jobban kifárad az őket is sújtó embertelen körülmények miatt, egyre nagyobb esélye lesz annak, hogy a feszültségek eszkalálódnak. Ennél pedig nehéz rosszabb forgatókönyvet elképzelni.

 

(A kiemelt fotó forrása az M1 híradójából az index.hu-n lementett screenshot.)