Müncheni olimpia, RAF, északír „bajok”, 9/11, oroszországi csecsen túszejtések, madridi vonatrobbantás, londoni metrómerénylet, bali tömeggyilkosság, Charlie Hebdo, Párizs, a héten pedig Isztambul és Jakarta. A terror a tömegkommunikáció jelen fejlettségi fokán a mindennapjaink része lett. Az elborzadás és a fenyegetettség érzése annak ellenére természetes módon jelenik meg a magyar polgárok mindennapjaiban, hogy szerencsére az országot jórészt elkerülte a terrorizmus. Nettó aljasság, ha a kormánypártok ebben a kollektív lelkiállapotban a szükséges mérséklet tanúsítása helyett az Alaptörvényükbe gumifogalmakat csempészve a hatalommal való visszaélés soha nem látott lehetőségét próbálják megteremteni a maguk számára.

Ötpárti egyeztetésre bocsátották a héten a kormánypártok az Alaptörvény és a honvédelmi törvény módosítására tett javaslatukat, mondván: ezek elfogadása elengedhetetlen ahhoz, hogy a terrorfenyegetettségtől meg lehessen védeni az országot és annak polgárait. A keddi szóbeli egyeztetést követő ellenzéki reakciók alapján a legvalószínűbb forgatókönyvnek az látszik, hogy további egyeztetések és a kormányzati tervezetek korrekciójával összejön a terrorveszély miatti rendkívüli időszakról szóló hatodik alaptörvény-módosítás. A kezdeményezést élből elutasító MSZP mellett ugyanis a Jobbik elvi támogatást jelezve általában az alapjogokat korlátozó jogalkotói túlkapások kiszűrését tartaná szükségesnek, míg az LMP tartalmilag vitatta, hogy a kormánydöntésen és megfoghatatlan feltételeken alapulna a kormányzati tervezetek szerint a jogkorlátozás. Nagyon nem mindegy azonban, hogy mi lesz az esetleg elfogadott módosításokban: ami ugyanis a pártoknak megküldött kormányzati tervezetekben szerepel, az a magyar demokrácia lényegére is kihat.

Látszólag semmi különösről nincs szó: a „gránitsziládságú” alaptörvényről ismétcsak kiderül, hogy még a kormánypártok szerint sem alkalmas a legfontosabb feladatának ellátására: hogy a különböző helyzetekben jogi alapot adjon a hatalom gyakorlására, valamint a polgárok és az állam közötti viszony szabályozására. Valójában azonban a javaslat parttalan és példátlanul széles jogköröket adna a Kormánynak, ráadásul a hatalmi visszaélésekkel szembeni minden érdemi garancia nélkül.

Azt, hogy ennek a kormánynak még a terrorveszélyre való hivatkozással sem lehet különösebb bizalmat biankó módon megszavazni, sok múltbeli tapasztalat mutatja. Nálunk a terrorveszély ugyanis meglehetősen alacsony fenyegetettségi szintnél kezdődik: a paksi Orbán-Putyin-paktum ellen tiltakozó (konkréten az Elnöki Hivatal zászlóját látványosan eltulajdonító) fiatalok ellen terrorcselekmény miatt is eljárás folyt, a TEK a terrorelhárításra hivatkozva kapott az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint is parttalan lehallgatási jogot, egy megafonon beszélő menekülőre próbálja a rendőrség a terrorizmus gyanúját ráhúzni. Az ősszel elrendelt, a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet és a határzárat a kormány annak ellenére tartja fenn a mai napig, hogy annak szükségessége és jogszabályi feltételei már nyilvánvalóan nem állnak fenn. A magyar gyakorlattól függetlenül is általános tapasztalat azonban, hogy hatalmi visszaéléseiket autoriter rezsimek, de néha demokráciák is hajlamosak a terroristák elleni fellépés köntösébe bújtatni.

Mindenekelőtt szögezzük le, az Alaptörvény (átvéve a rendszerváltás után konszenzussal, lépésről-lépésre kialakított szabályozás lényegét) ma is keretet ad a terrorizmussal szembeni fellépésre. „[A]z élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos, erőszakos cselekmények esetén” (a bekövetkezett terrorcselekmény bizonyosan ebbe a körbe tartozik) az Országgyűlés kétharmaddal, a parlament akadályoztatása esetén a köztársasági elnök a többi közjogi méltóság egyetértésével szükségállapotot hirdethet ki, amikor az államfő számos rendkívüli intézkedést vezethet be, ezek között alapvető jogok gyakorlását is felfüggesztheti. „Külső fegyveres támadás veszélye” (az idegen államból érkező terroristák támadásának lehetősége ilyennek minősül) esetén pedig minősített parlamenti többséggel megelőző védelmi helyzet hirdethető ki, azzal, hogy az Országgyűlés döntéséig az állami szervek működését a Kormány saját hatáskörben is a fokozott biztonsági követelményekhez igazíthatja.

Azaz ma is mód van arra, hogy az ország terrortámadás vagy annak veszélye esetén vészüzemmódba kapcsoljon, és a konkrét helyzetre szabott rendkívüli jogrend érvényesüljön a békeidőkben alkalmazott törvények helyett. Csakhogy ehhez jelenleg az Országgyűlés kétharmados többséggel meghozott döntése, azaz általában valamilyen szintű politikai konszenzus szükséges, amitől csak különösen indokolt esetben, széleskörű garanciák mellett lehet eltekinteni.

Ezzel szemben a kormánypártok javaslata minden további garancia nélkül a Kormány hatáskörébe utalja a „terrorveszély-helyzet” kihirdetését és a rendkívüli intézkedések bevezetését, amelyek fenn is állhatnának országgyűlési döntés nélkül hatvan napon keresztül. A köztársasági elnököt és a feladatkörrel rendelkező parlamenti bizottságot a rendkívüli intézkedésekről csak tájékoztatni kell. Az új minősített időszak kihirdetésének a kormány tervezete szerinti feltételei teljesen bizonytalanok:azt „jelentős terrorfenyegetettség vagy terrortámadás esetén” lehetne kihirdetni, de egyik esetben, még az absztrakt fenyegetettség esetében sem feltétel, hogy az legalább az élet- és vagyonbiztonságot széles körben érintse. A fegyveres vagy erőszakos elkövetés sem feltétel: a szöveg indoklása maga is utal arra, hogy az új minősített időszakot a kiberterrorizmus esetében is alkalmazni lehet.

Azoknak, akik esetleg bíznának a jelenlegi kormány és az összes későbbi magyar kormányok mértékletességében, és azt mondják, hogy majd tudni fogjuk, hogy mi a jelentős terrorveszély, amikor látjuk, még érdemes megfontolniuk azt is, hogy az elrendelés laza feltételeiből mi következik: Nemcsak az új rendkívüli időszak kihirdetésének, hanem az egyes elrendelt rendkívüli intézkedéseknek az alkotmányossága is azon múlna ugyanis, hogy azok az elrendelés feltételeivel összhangban vannak-e. Ezek a kormányrendeletben elrendelt intézkedések hatályos törvényekhez képest állapíthatnak meg speciális, jogkorlátozó szabályokat, és ahhoz, hogy ezeket az Alkotmánybíróság érdemben felül tudja vizsgálni, mindenekelőtt az kellene, hogy bevezethetőségüknek pontos alaptörvényi feltételei legyenek. Márpedig maga a terrorveszély-helyzet elrendelése is parttalan lehetőség lenne a kormányzati javaslat szerint: ha ad absurdum egy magyar kormány egy rosszabb napon úgy döntene, hogy a magyar állampolgárok közül senki sem érintkezhet egyetlen külföldi személlyel vagy szervezettel sem, akkor az is megfelelne az Alaptörvény tervezett új szabályainak.

Azt pedig, hogy mindez nem elvont, elvi lehetőség a hatalmi visszaélésre, világosan mutatja, hogy a honvédelmi törvénynek a pártokhoz megküldött módosításában többek közt az alábbi intézkedések rendeleti bevezetését tenné lehetővé:

– az ország biztonságát veszélyeztető államok, természetes személyek, jogi személyek, jogi személyiség nélküli szervezetek érdekeltségeinek zárolását, tulajdonjoguk korlátozását,
– speciális terrorelhárító intézkedések bevezetését,
– az internet-, levél-, csomag- és postaforgalom fokozott ellenőrzését,
– a rádió, televízió és egyéb tömegkommunikációs intézmény helyiségeinek, stúdióinak, műsorszóró adóinak, berendezéseinek és létesítményeinek igénybevételét, használatra való átengedését vagy ezek használatának mellőzését,
– a postai, az elektronikus hírközlési szolgáltatások szüneteltetését, korlátozását és ellenőrzését, továbbá a távközlési és informatikai hálózatok és berendezések igénybevételét, az elektronikus hírközlő berendezés használatra való átengedését, illetve használatának mellőzését,
– a külföldi személyekkel és szervezetekkel vagy intézményekkel való érintkezés és kapcsolattartás korlátozását, vagy tilalmát,
– hogy az ország meghatározott területét a lakosságnak a szükséges időtartamra el kell hagynia, egyben kijelölhető a kitelepített lakosság új tartózkodási helye

E rendelkezések önmagukban is parttalanok: elég nagy baj lenne, ha a jogrendszer anélkül engedne meg kormányrendeletben „speciális”, amúgy a törvények által meg nem engedett terrorelhárító intézkedést, hogy megmondaná, hogy ezek mire terjedhetnek ki. Olyan gumifogalmak szerepelnek a honvédelmi törvény tervezett módosításában, amelyek mögött ugyan felsejlenek adott esetben akár szükségesnek is minősíthető konkrét kormányzati cselekvések, azonban jelen formájukban, minden érdemi tartalmi vagy eljárási garancia nélkül olyan szélesre nyitják a jogkorlátozások kapuját, ami egy magára valamit is adó alkotmányos demokráciában elképzelhetetlen. A felsorolt intézkedések látszatra részben átfednek a megelőző védelmi helyzet kihirdetése kezdeményezését követően a Kormány által jelenleg is bevezethető intézkedések körével, azonban ezeknek jelenleg egy nagyon fontos tartalmi korlátja van: csak az állami működést érinthetik, alapvető jog korlátozására kizárólag a parlament kétharmados döntése után kerülhet sor.

Láthatóan nem vette a kormányzat a fáradtságot ahhoz, hogy egy szisztematikus elemző munkával számba vegye az esetlegesen tényleg szükséges intézkedéseket, megvizsgálja, hogy azokhoz szükség van-e egyáltalán minősített időszak bevezetésére, ezen belül csak a törvényi szabályozási szint követelményét kell-e lazítani vagy egyes alapvető jogok felfüggesztésére is szükség lehet. Abból, hogy ezt a munkát megspórolták a kormánypártok, világosan látszik: a céljuk nem a terrorfenyegetéssel szembeni hatékony jogi keretek kialakítása, hanem csak a szokásosan alacsony színvonalú jogalkotással a politikai hisztéria fokozása. Ez pedig a minősített időszakok esetén az alkotmányosságra és a demokráciára nézve életveszélyes magatartás.