"Hiába vagy gazdag, ha az égiek leszavaznak"

Ez az eszmefuttatás arra próbál választ adni, hogy a Kormány miért nem támogatott egyetlen ellenzéki módosító indítványt sem a Lex Mal szavazásakor.

Szeretném megnyugtatni mind Schiffer Andrást, mind pedig Tóbiás Józsefet, hogy azok a rémképek, amelyeket most saját maguk és az ország cégei, vállalatai, vállalatvezetői elé fölfestettek, teljes egészében, hogy úgy mondjam, légből kapottak. Az a négy feladat, amelyről a miniszterelnök úr beszélt, és amelyeket én is fölemlítettem az expozémban, e négy feladat megoldása indokolja egyes egyedül ennek a törvénynek az ilyen gyors megalkotását, és azért kérjük a tisztelt Országgyűlés felhatalmazását, hogy ezek után valóban munkához láthassunk, és a katasztrófabiztos megtehesse a sürgető és égető intézkedéseket. – a Kormány képviselője a szavazás előtt

A játékelmélet olcsó beszédnek hívja azt a kommunikációt, aminek nincs kihatása a játék eredményére, a játékosok kifizetéseire. Jó példája ennek a választások előtti „nem kötünk koalíciót” szöveg, ami a választókat ugyan befolyásolhatja, de a koalíciókötéstől – ha a politikai helyzet végül úgy kívánja – nem óv meg. Úgy véljük, a „nem akarunk államosítani” is ilyen olcsó beszéd.

A Lex Malt a Kormány úgy nyújtotta be tegnap délelőtt az Országgyűlésnek, hogy a hangoztatott szabályozási céllal mindenki egyetértett. Vannak esetek, amikor a magánszféra szereplői nem kellően érdekeltek a közérdek érvényesítésében, és ezért indokolt, hogy a vállalkozás anyagi javai feletti rendelkezést átvegye a köz. Ilyen eset azonban igen-igen ritkán fordul elő, ezért fontos, hogy a rendelkezés átvételére (a vállalat irányításának időleges államosítására) csak szigorú feltételek mellett kerüljön sor.
Ugyanakkor a Lex Mal semmilyen feltételt nem támaszt és az irányítási jogoknak sem tartalmi sem időbeli korlátját nem adja. Mindössze az jelentheti valamilyen korlátját az állami irányításnak, hogy az új szabályok a honvédelmi törvény „Rendkívüli intézkedések” fejezete alatt szerepelnek. Mindez azt jelenti, hogy a Kormány – kihirdetett veszélyhelyzetben, valamint rendkívüli állapotban, szükségállapotban, az ezek elrendeléséig megtett azonnali kormányintézkedések részeként, valamint megelőző védelmi helyzetben – a sarki fűszerestől a tv2-n át a MOL-ig valamennyi gazdálkodó szervezetet felügyelete alá vonhat, formailag törvényesen.

Az ellenzéki pártok módosító indítványokkal kívánták elérni, hogy a Lex Mal valóban a Mal-ról szóljon. A javasolt garanciák a Kormány hatáskörét a veszélyhelyzet „közvetlen elhárításához vagy következményeinek enyhítéséhez feltétlenül szükséges mértékre korlátozták volna”. Az Országgyűlés szavazása előtt a Kormány nem támogatott egyetlen módosító javaslatot sem, és így tett a kétharmados kormánytöbbség is.
A Kormány nemcsak a tartalmi garanciákat utasította el, de azt az indítványt is, ami hatvan napra korlátozta volna a törvénymódosítás élettartamát, annak érdekében, hogy utána az azonnali intézkedés kényszere nélkül higgadtan lehessen a problémát hosszú távra kezelni. Ez feltehetően eleve nem  képezhette érdemi mérlegelés tárgyát a kormányoldalon, amit utóbb igazolni látszik, hogy a Kormány Bakondi György vezérőrnagyot a veszélyhelyzetet kihirdető kormányrendelet hatályvesztéséig, „de legfeljebb e határozat hatálybalépésétől számított kétéves időtartamra” nevezte ki a rendkívüli intézkedések megtételére felhatalmazott kormánybiztossá.

A Kormány javaslatát – valószínűleg a négy éves ciklus alatt példátlan módon – csak az ellenzék előzetes támogatásával tudta időben elfogadtatni. Az ellenzék ezt a támogatást a javaslat benyújtásakor megadta, legalább részben nyilván azért is, mert a módosító indítványok leszavazásáig bízhatott abban, hogy az első látásra brutális javaslat a cél eléréséhez szükséges mértékre szorítható. A leszavazással tehát a Kormány azt is kockáztatja, hogy a következő ilyen ügyben nem lesz támogatása a Házszabálytól való eltérésre.

De miért akarhat mégis?

A játékelmélet szerint a játékos úgy alakítja a magatartását, hogy a játék eredménye a számára a lehető legtöbb hasznot hozza. A jogállami garanciák elutasításának indokához eljuthatunk, ha visszafejtjük a játék eredményét.

A módosítók elfogadásával a Kormány
a) biztosíthatta volna a Házszabálytól való eltérés támogatását a Házszabálytól eltérés szükségességének valószínűtlen, de fontos eseteire,
b) biztosíthatta volna a gazdasági szereplőket arról, hogy nemcsak szándéka, de lehetősége sincs arra, hogy a szükségesnél nagyobb mértékű állami kontrollt gyakoroljon.

A törvényjavaslatok elfogadásában és a gazdasági szereplők megnyugtatásában egyébként érdekelt Kormány tehát a módosítók leszavazásával csak akkor nyerhetett, ha a módosítók elfogadásával valamit elvesztett volna. Mivel a módosítók a konkrét ügyben szükséges cselekvést nem korlátozták volna, úgy tűnik, hogy a Kormánynak szüksége volt a gazdasági szereplők jogállami garanciákon túli állami felügyelet alá vonásának jogára. Szüksége pedig csak akkor lehetett rá, ha alkalmazni is kívánja.

Ennek fényében értékelendő a Kormány képviselőjének az a nyilatkozata, hogy a Kormány nem akar a szükségesen túli beavatkozást. Olcsó beszéd, mert ha a Kormány komolyan gondolta volna, akkor egyszerűen megszavazza a módosítást, ami ezeket megtiltja.

Disclaimer: a vizsgált szempontokon túl más, racionális (a jogállam védelmében az ellenzéket politikai kommunikációs csapdába kényszeríteni) vagy nem racionális (a soha semmit el nem fogadni az ellenzéktől elv), pártpolitikai vagy személyes szempontok is eredményezhették a Kormány döntését, jelen vizsgálódás szempontrendszere csak a kormányzati hatáskörökre és azok eredményére szorítkozik.