Újabb állomásához érkezett tegnap az alkotmányozó többség interaktív ismerkedése a hatályos Alkotmány fogalomrendszerével, még ha az Országgyűlés Alkotmányjogi Bizottságának – ’Lázár János javaslatára’ – benyújtott módosító indítványa továbbra sem tükrözi az alkotmányosság lényegének (így a jogállamiságnak, a tulajdonhoz való jognak vagy az Alkotmány normativitásának) tiszteletét. Az új szöveget begépelő személyek azonban az eddigi próbálkozásokhoz képest technikailag előrelépve, a szabályozási célokhoz valamelyest igazodó, egyben az azokat fenyegető veszélyeknek legalább részleges felmérésén alapuló szöveget írtak. Igaz, egyben azt is bizonyították, hogy az alapelvek áttörése milyen gyorsan juthat el azok semmibe vételéhez.

Az már korábban nyilvánvalóvá vált, hogy ha a tényleges kormányzati célhoz, azaz az idei magánnyugdíj- és adóváltozások sérthetetlenségének biztosításához hangoljuk az alkotmányossági követelményeket, akkor a hatályos Alkotmány alapértékeinek maradéka még egy ’magalkotmányhoz’ is vékonynak látszik. Az érdemi kompromisszumként felvezetett módosító javaslat azonban még ehhez képest sem nagyvonalú ajánlat, összességében nagyjából ugyanakkora, csak más alakú rést üt a jogállamon.

Az Alkotmány módosítása az új megközelítés szerint az alábbi két mondatot jelentené (az első vadonatúj, a második a leszerepelt büntetőadós szabályt váltaná fel):

A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor semmisíti meg, ha azok tartalma az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogokat sérti.

A közterhek viselésére szóló forrásokból, valamint az állami vagyonnal gazdálkodó, illetve az állam többségi tulajdonában vagy irányítása alatt álló szervezetek részéről juttatott jövedelemre, az adott adóévet megelőző ötödik adóévtől kezdődően, törvény a jövedelem mértékét el nem érő kötelezettséget állapíthat meg.

Mi valósulna meg ezzel?

1. Az AB célzottabb, némileg civilizáltabb, de ugyanolyan hatékony kiherélése
1.1. Eláll a kormánypárt a népszavazási tárgykörök szűkítésétől: felesleges konfliktus lenne ezt végigvinni, hiszen a járulékügyekben – ahogy arra az alapjavaslat előterjesztője is hivatkozott – az AB-gyakorlat alapján eleve nincs helye népszavazásnak. (Más kérdés, hogy ez önmagában nem garancia a magánnyugdíjpénztárak kivezetésének megvédésére, hiszen a pénztárak által kezelt tőke már nem járulék.)
1.2. Mégsem az népszavazás alól kivett tárgykörök alkotják majd az AB számára az eljárási akadályt: úgy tűnik tehát, a néphatalom és az alkotmánybíráskodás összemosása ellen hozott érvek valamilyen módon hasznosultak. Ezzel megmenekülne az AB hatásköre ott, ahol a korlátozás csak mellékhatás lett volna: ezek közül fontos a szervezetalakítási törvények (pl. az éppen területi kormányhivatalokká átalakuló közigazgatási hivatalokra vonatkozó törvényi rendelkezések továbbra is megsemmisíthetőek lennének), illetve a nemzetközi szerződések tartalmának és az azt kihirdető törvényeknek vizsgálata. Marad tehát a lényeg, az adók és a költségvetés. Ezeken keresztül azonban szinte minden közpolitikai cél megvalósítható, megsemmisítésükre pedig nem lesz lehetőség.
1.3. A korlátozással érintett ügyekben csak a megsemmisítés jogkörét veszi el az Alkotmánybíróság: az Alkotmány szintjén nem lenne akadálya annak, hogy az AB megsemmisítés nélkül megállapítsa az alkotmányellenességet. Ez valódi finomítás ugyan, de aligha életszerű, hogy a lefegyverzett AB bármilyen dörgedelmes kinyilatkoztatásának érdemi jelentősége lenne.

2. Az alapjogok bélistázása
A hatékony szemléltetés érdekében erről külön posztban foglalkozunk.

3. Az ötéves terv
Természetesen az a biztos, ha az AB-eljárás korlátai mellett a tartalmi alkotmányosság is levezethető valahogy. Már az alapjavaslat is szabad kezet ad a törvényalkotónak arra, hogy a közszférából juttatott bármilyen jövedelmet a kifizetés jogcímétől függetlenül visszaadóztasson, annyiban viszont a korábbi alkotmánymódosítást követi, hogy mindezt adóéven belül utólag is megengedi.
A lejtőn az első lépés után a következőket viszont úgy tűnik, már könnyebb megtenni: így juthat el a bizottsági módosító odáig, hogy öt adóévvel visszamenőlegesen engedi meg az elvonást. Bárki is van a célkeresztben, a sörétek ismét messzire szóródnak: ez ugyanis (tartalmi korlátok híján) nem kevesebbet jelent, minthogy ezen időtávon belül a munkabértől a nyugdíjig, a családi pótléktól a minisztériumot kifestő szakmunkásnak kifizetett megbízási díjig adóval utólag bármilyen állami kifizetés visszavonható lesz a Magyar Köztársaságban. Ezzel az állam minden fizetési kötelezettsége vagy kötelezettségvállalása alól kihúzhatja magát, aminek megindokolására a módosító javaslat egy szót sem veszteget.