Néhány hete a közterületekre vonatkozóan köszöntött be az korlátlan korlátozás korszaka. Most ez megérkezett a nem lakás céljára szolgáló helyiségek kapcsán is. A Kormánynak a társasházi törvény módosítására irányuló javaslata felhatalmazást adna az önkormányzatoknak, hogy úgy korlátozzák ezen helyiségek használatát, ahogy akarják.

 Nem kereteket, hanem szempontokat ad a törvény az önkormányzati rendeletekhez. Így majd törvényesen be lehet zárni – a lakosságot legjobban zavaró – szexshopokat, romkocsmákat, melegbárokat. De ne álljon meg a fantáziánk – feltéve, de meg nem engedve, hogy a nem lakás céljára szolgáló helyiségeket, a szerencsétlen kodifikációs technika miatt tágan értelmezik majd -: be lehet zárni a Tescókat, plázákat, jósdákat és templomokat is. Nem kell hozzá más, mint kimondani, hogy a belvárosi kiskereskedelem elősegítése céljából nem lehet 200 négyzetméternél nagyobb üzletet működtetni, hogy az angyalföldi utcakép javítása céljából a nem lakás céljára szolgáló helyiségben csak élelmiszer-kiskereskedelmi vagy könnyűipari tevékenység végezhető, stb. Nyilván nem akarják, de megtehetik.

Mint legutóbb, most sem tudjuk, hogy a rugalmas szabályozással milyen távlati céljai vannak a kormányzatnak. Az alkotmányos alapértékek teljes figyelmen kívül hagyása és a teljes állami szabadság biztosítása jól illeszkedik a kormányzat többségidemokrácia-felfogásához.

Azt feltételezzük, hogy a cél itt sem más, mint hogy az önkormányzat betilthassa ami neki nem tetszik. Amíg a többség egyetért a tilalommal, az önkormányzati képviselő-testület elégedett lesz a szabályozással.

Tegnap a közterület, ma a nem lakás céljára szolgáló magánterület, csak remélni tudjuk, hogy holnap nem a magánlakásban történtek indítják be valakinek a fantáziáját.