Mégse függesztheti majd fel Mégis felfüggesztheti a bíróság a Médiahatóság által a sajtóra kiszabott bírságot. A médiaszolgáltatók számára igen fontos döntés házszabálysértő és az érdemi mérlegelést szükségszerűen nélkülöző eljárásban született meg.

Az Országgyűlés Házszabálya szerint zárószavazás előtti módosító javaslatot lehet egy törvényjavaslathoz benyújtani, ha a törvényjavaslat az Országgyűlés által elfogadott módosító javaslat eredményeképpen az Alkotmánnyal vagy más törvénnyel, a törvényjavaslat már megszavazott rendelkezésével, vagy a törvényjavaslat módosítással nem érintett valamely rendelkezésével ellentétes. A cél tehát a szöveg korrigálása lenne, ehhez mérten érdemi vita nem is nagyon folyhat ezekről a javaslatokról, hiszen ’zárót’ a törvény elfogadása ülésnapjának kezdete előtt egy órával is be lehet nyújtani.

Ennek megfelelően a képviselők döntő többségének fogalma sincs, hogy mit szavaz még bele kihirdetése előtt így egy törvénybe, a rövid átfutás miatt még külső szereplők (sajtó, érdekképviseletek, szakértők) reakciói sem érhetnek vissza a képviselőkhöz, ezért (ha komolyan vesszük, hogy itt egy testületi szerv hoz döntést) sok múlik a zárószavazás előtti módosító javaslatot előkészítők önmérsékletén.

Ehhez képest nézzük meg, hogy hogyan néz ez ki a gyakorlatban, ha nem csak egy közjogi tisztviselő kirúgása, hanem egy korábbi kompromisszumból való visszavonulás a cél, nehogy eszköz nélkül maradjon a Médiahatóság. Ma, dél előtt néhány perccel az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága az alábbiak szerint igyekezett helyreállítani a médiatörvény és a jogrendszer koherenciáját a Médiahatóság bírságainak ügyében (persze 14 másik zárómódosító, köztük a közmédiumok költségvetésének teljes átírása és komplett új jogintézmények bevezetése mellett). A záró szövege ugye így néz ki (az aláhúzott szöveg az új):

Az indokolás dicséretes őszinteséggel a médiahatóság tevékenységének hatékonyabbá tételét jelöli meg indokként, és meg se próbálja azt állítani, hogy a módosító javaslat megfelel a Házszabálynak. Ez nehéz is lenne, hiszen a most módosított rendelkezést korábban az Országgyűlés – kormánypárti képviselők javaslatára – módosító indítvánnyal emelte be a törvénybe. Így (a szögletes zárójel közötti részeket hagyta el a javaslat): 

A zárómódosító tehát nem tesz mást, mint visszaírja az eredeti törvényjavaslatban szereplő, alkotmányellenes szöveget.

A visszaírás tartalmi kérdése az, hogy a tévékre, rádiókra, sajtótermékekre kiszabott bírság felfüggesztéséről dönthet-e a bíróság. A záró alapján: nem.

Így a médiahatóság milliós, tízmilliós, százmilliós bírságát akkor is ki kell fizetni, ha a bíróság első ránézésre is jogellenesnek tartja.

A legegyszerűbb közigazgatási perben (és a médiaperek nem lesznek ilyenek) sincs ítélet egy-két héten belül, úgyhogy a bíróság általi felfüggesztés fontos garancia. Az ártatlanság vélelme helyett a hatóság igazságának vélelme a hatóságot fenyegetővé teszi és zsarolási pozícióba hozza. Nem is véletlen, hogy egyetlen másik eljárásban sincs ma hasonló szabály.

Tényleg felesleges lenne ilyesmin vitatkozni, technikai részletkérdés.

update (ha van rajta sapka az a baj, ha nincs rajta sapka az a baj):
A képviselők végül mégiscsak leszavazták ezt a zárót, így a bíróságnak joga lesz felfüggeszteni a bírságot. Az alapos döntés-előkészítésre és a parlamenti munka érdemére ez a ki-beugrál technika borzasztóan káros hatással van.