Hajlamosak vagyunk néhány társadalmi problémára megváltoztathatatlan magyar sajátosságként tekinteni. Ilyen a hálapénz, a kedvességben kihívásokkal küzdő BKV -ellenőr, és ilyen a mozgássérültek parkolási igazolványával való visszaélés.
Meglepetésünkre azonban az amerikai freakonomicsblog friss cikkéből úgy tűnik, hogy egyes amerikai városokban is elsősorban „jó befektetés” egy rokkantigazolvány. Jól mutatja ezt a Washington Post szeptemberi cikke, amelyből kiderül: Marylandben egy év alatt 129 ezerről 179 ezerre nőtt a rokkantigazolványok száma.
Az alábbiakban először szemezgetünk a freakonomicsblog és a kommentekben szereplő javaslatokról, majd bemutatjuk a saját ötleteinket.

I. Amerikai javaslatok

1. Érvényességi idő bevezetése a rokkantigazolványhoz.
Magyarországon, más igazolványokhoz hasonlóan, a rokkantigazolványnak is érvényességi ideje van, 5 év. Ha minden kiadott igazolvány örökre szólna, hamar megszűnne a fővárosi önkormányzat parkolásidíj-bevétele.
2. A rendszám internetes „feljelentése” és az autó vezető tájékoztatása a szélvédőre tűzött cetlivel
Ennek is vannak magyar hagyományai, érdekes módon azonban sokan kitakarják a rendszámot.
3. Ha könnyű megúszni a bírságot, akkor – hasonlóan a zeneiparnak a fájlcserélők elleni harcához – legyen nagyon magas a bírság összege.
4. A mozgássérültek parkolóhelyeinél – piktogram helyett – valódi mozgássérültek fényképét tegyék ki, így növelve a visszaélés erkölcsi költségét. 

II. Érdekességként két extrém módon piacpárti javaslat:

1. Rokkantigazolvány helyett adjanak egyszerűen pénzt a rokkantaknak, akik majd a piacon megvásárolják azt az előnyt, amire a leginkább szükségük van (parkolási díjat, taxi költséget, stb.), és nem kell fenntartani egy költséges és kijátszható rendszert.

2. Legyen megengedett a rokkantigazolványok adásvétele, és a rászorultak kapják ingyen! Így a piaci tranzakciók során az igazolvány azokhoz jut el, akik számára az a legtöbbet ér, és a rászoruló rokkantak eladhatják, ha több pénzt kapnak érte, mint amennyit nekik ér.

III. Javaslataink a magyar rendszer reformjára

1. Központosított igazolványelbírálást!
A háziorvos és a beteg közötti bizalmi kapcsolatban nehéz számon kérni az objektivitást és így olyan is igazolványhoz juthat, aki arra nem szorul rá.
2. Legyen a rokkantigazolvány konkrét járműhez (rendszámhoz) kötve!
Ha a kedvezmények teljes köre csak a rokkant sofőr számára jár, könnyebb az ellenőrzés és nehezebb a visszaélés. Kizárható továbbá, hogy sportautóhoz, terepjáróhoz, limuzinhoz, kisteherautóhoz, stb. kössék az igazolványt.
3. A rokkant személyt szállító más sofőr számára csak megállási és várakozási lehetőséget biztosítson az igazolvány, díjmentességet ne!
A visszaélés legnagyobb ösztönzője az ingyen parkolás, és a legjobb kibúvó: "csak szállítottam a kártya tulajdonosát". A szállítói jogok korlátozása nem a rászorulóknak, hanem a visszaélőknek jelentene igazán hátrányt.
4. Tartozzon az üzembentartói bírság körébe az igazolvánnyal kapcsolatos szabályszegés!
A jogsértő személy bizonyítása ez esetben sem könnyebb, mint a gyorshajtás esetében. A "nem én vezettem" kifogás pedig itt sem megengedhető.

Ma a parkolási igazolvány elsősorban nem a rokkantakon, hanem az ügyeskedőkön segít. Ezt évek óta tudja a politikai szféra is, érdemi lépés mégsem született. Pedig – mint láttuk – ez a probléma nem a megoldhatatlan magyar sajátosságok közé tartozik.