Vajon nyilatkozna-e VV Alekosz a magánynyugdíj-pénztári tagsága fenntartásáról, ha tudna róla, hogy megteheti? És ha igen, miként?

Amikor a Big Brother első magyar szériája indult, sok jogász a személyiségi jogok védelmében tiltakozott a műsor ellen. Született is Lenkovics Barnabás akkori ombudsmantól egy jó hosszú, viszont érthető okból semmi kézzelfoghatót nem tartalmazó jelentés. Eltelt aztán nyolc realityben gazdag év, a valóságshow-résztvevők jogait pedig mára jóval kevésbé szokták védeni, és persze a műsor ellen a médiahatósághoz benyújtott panaszokat sem ez a szándék jellemzi. Mondjuk úgy, hogy a gyakorlat elfogadta, hogy az önrendelkezési jognak az élet számos területére kiterjedő, extrém mértékű szerződéses korlátozására a feleknek megvan a lehetősége.

A villalét gyakorlati oldala ennek ellenére tartogathat nem várt jogi meglepetéseket. A bezártság miatt ugyanis számos, másoknak magától értetődő jogi kötelezettség teljesítése válik lehetetlenné a villalakók, űrhajósok, Méder Áronok számára. Hogyan igazíthatják magatartásukat a változó jogszabályokhoz? Hogyan járhatnak el peres ügyeikben? És aktuálisan: hogyan nyilatkozhatnak személyesen a magánnyugdíj-pénztárban maradásról a Villába zártak?

A jog fontos és ősi alapelve, hogy nem ismerete nem mentesít a következmények alól. A túlnyomó többség a jog változásairól hírek, ismerősök, esetleg ismeretterjesztő blogposztok útján értesül. Emögött azonban az az alkotmányos követelmény áll, hogy a jogszabályokat – alkalmazásuk előtt – a Magyar Közlönyben bárki számára hozzáférhetővé kell tenni. Évente nagyságrendileg 50 000 oldal jogszabály születik, amit – elvileg – mindenkinek ismernie kell, hogy annak megfelelően alakíthassa magatartásait. Persze a jogászokon kívül mindenkit csak a jogszabályok töredéke érint, ezért nem baj, ha olvasóink elmulasztották a szerdán kihirdetett, az alapfokú művészetoktatás követelményei és tantervi programjának bevezetéséről és kiadásáról szóló 27/1998. (VI. 10.) MKM rendelet módosításáról szóló 1839 oldalas rendeletet. De súlyos következményekkel járhat, ha valaki fél évig nem értesül a jogszabályi változásokról.

Vajon a Villába novemberben beköltöző Alekosz tudja-e, hogy január 31-ig nyilatkozhat magánnyugdíj-pénztári tagsága fenntartásáról vagy majd a kiköltözésnél értesül róla, hogy hallgatásával gyakorolta a szabad választás jogát?

Vajon a vagány Olivér tudja-e, hogy január 1-jétől szabadságvesztés fenyegeti, ha – a szervezők akarata ellenére – filctollal összefirkálja a villa falát?

Úgy sejtjük, hogy nem, pedig a következmények alól ez nem mentesíti őket. Épp ezért úgy gondoljuk, hogy nem lehet érvényes az a szerződési feltétel, amely hónapokra elzárja a jogszabályok megismerésének lehetőségétől a villalakókat. Hiába adtak ugyanis a beköltözéskor általános meghatalmazást hozzátartozóik számára az ügyek intézésére, számos jogi ügyben nincs lehetőség helyettesítésre. A játék szervezőinek ezért kötelessége lenne tájékoztatni a játékosokat minden változásról, ami őket érintheti. Akár úgy is, hogy reggeli élelmiszerszállítmányhoz a Magyar Közlöny legfrissebb számát is mellékelik.

Persze nem valószínű, hogy Alekosz  karácsonyra készülődve megtalálta volna  a december 21-i Közlönyben a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló 2010. évi CLIV. törvényt, az meg szinte kizárt, hogy ennek jelentőségét és következményeit fel tudta volna mérni. Úgyhogy az ilyen szélsőséges, nem tervezhető (hiszen már a választás feltételeinek a bejelentése is a beköltözés után történt) helyzeteken csak az segítene, ha a stáb feloldaná az információs – és adott esetben: cselekvési – zárlatot.
Az információhiány fenntartása és a bezártság persze a műfaj játékszabályainak igen fontos része, a szerződéseket a résztvevőkkel már az első adást jóval megelőzően megkötötték.  De ha személyiségi jogai előzetes korlátozásában nagy is a villalakó szabadsága, vajon lemondhat-e arról, hogy a jogszabályi változásokat megismerje, és  életét, egzisztenciáját alapvetően befolyásoló kérdések eldöntésében soha, semmilyen körülmények között ne vegyen részt? Úgy gondoljuk nem: Alekoszt tájékoztatni kell,  ha úgy dönt: kimegy, ki kell engedni, és emiatt kártérítéssel nem tartozik. A valóban jelentős jogi döntési helyzet ugyanúgy vis maior, mint egy szükséges egészségügyi ellátás. No de mi a helyzet az űrhajóssal?

Disclaimer: A fenti fejtegetés pusztán a jogi gondolkodás játéka, célja az ismeretek szórakoztató jellegű terjesztése. Semmit sem tudunk a Való Világ szereplői által aláírt szerződésről, és arról is csak sejtéseink lehetnek, hogy miként reagálnának a szerződő felek, a bíróság vagy bármely hatóság egy ilyen helyzetre.