Így írnánk mi

Két alkotmányjogász közjogról, közigazgatásról, a jó kormányzásról

alkotmányjog

Nincs más út

Az Alkotmánybíróságnak azon döntése, amely szerint a 2011. május 31-ig egy általa alkotmányellenesnek minősített, számos alapvető jogot sértő törvényi rendelkezést hatályában fenntart, a felmentett és felmentésre várók számára mindössze egy támogató vállonveregetést jelenthet.

Amíg a törvény hatályban van, addig a munkáltatók és a bíróság azt fogja alkalmazni: újabb indoklás nélküli felmentések fognak születni. És sajnos téves az az álláspont is, ami szerint ilyenkor – a rendes bíróság keresetet elutasító ítélete esetén – az alkotmányjogi panasz benyújtása nagy eséllyel jelent majd megoldást.

Az Alkotmánybíróság eddig következetes gyakorlata alapján ugyanis az alkotmányellenesnek minősített szabály hatályát utólag nem vizsgálja felül. 

A 442/D/2000. AB végzés így zárul:

"Sem az Abtv., sem más törvény nem ad lehetőséget arra, hogy az Alkotmánybíróság valamely jogszabály alkalmazhatóságának kizárásáról – az utólagos normakontrolltól elválasztva – önálló, külön eljárásban döntsön, ha korábban ugyanezen jogszabály alkotmányellenességét már elbírálta. Mivel a (…) alkotmányellenessége megállapítására irányuló eljárást res iudicata miatt az Alkotmánybíróság megszüntette, ezért a jelen eljárásban ugyanezen, korábban már alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály alkalmazhatósága kizárására irányuló kérelem nem bírálható el. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság hatáskörének hiánya miatt (…) az indítványnak (…) [a] már alkotmányellenessé nyilvánított rendelkezés[e] alkalmazhatóságának kizárására irányuló részét visszautasította."

Az Alkotmánybíróság ügyrendje nem véletlenül fogalmaz így:

31. § Az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha …

b) az Alkotmánybíróság az újabb indítványban foglalt kérelmet – ugyanazon okok alapján – érdemi döntéssel már elbírálta,

Az Alkotmánybíróság feladata ugyanis jelenleg nem a konkrét jogsértések orvoslása (arra a rendes bíróságok hivatottak), hanem az alkotmányellenes jogszabályok megsemmisítése. Így ha az Alkotmánybíróság döntött már egy jogszabályról, nem fogja azt újra elővenni. Ez még arra a két jogintézményre (a bírói kezdeményezésre indított eljárás és az alkotmányjogi panasz) is igaz, ahol az alkotmányellenesség megállapítása mellett a konkrét ügyről is nyilatkozik az Alkotmánybíróság. 

Nincs más választás: a munkaügyi pereket kell megnyerni. Mivel belső alkotmányossági alapon ennek sok esélye nincs, a jogállami reparáció akkor működne helyesen, ha a bíróságok pl. az egyenlő bánásmód sérelmére (amelyre való hivatkozást az Alkotmánybíróság tegnapi határozata szinte tálcán kínálja) vagy az uniós jogba ütközésre tekintettel állapítják meg a felmentések jogellenességét.

Általános jelleggel a helyzetet csak az Országgyűlés kezelheti.

Jó-e az alkotmánybírósági eljárások ilyen szabályozása? Szerintünk nem. Ezért is javasolják sokan – köztük az AB is – a valódi alkotmányjogi panasz megteremtését, ahol önmagában az alapvető jog sérelmének megállapíthatóságából következne, hogy azt orvosolni is fogják.

(A teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy volt arra példa (precedensnek semmiképp nem neveznénk), hogy bírósági kezdeményezésre indult eljárásban hozott megsemmisítés után rövid idővel érkező alkotmányjogi panasznak helyt adott az Alkotmánybíróság, de ez olyan szabályt erősítő kivétel, amire nem alapoznánk.)
 
Kérdéseket, javaslatokat szívesen várunk a kommentekbe!

Megosztás