Az Alkotmánybíróságnak azon döntése, amely szerint a 2011. május 31-ig egy általa alkotmányellenesnek minősített, számos alapvető jogot sértő törvényi rendelkezést hatályában fenntart, a felmentett és felmentésre várók számára mindössze egy támogató vállonveregetést jelenthet.

Amíg a törvény hatályban van, addig a munkáltatók és a bíróság azt fogja alkalmazni: újabb indoklás nélküli felmentések fognak születni. És sajnos téves az az álláspont is, ami szerint ilyenkor – a rendes bíróság keresetet elutasító ítélete esetén – az alkotmányjogi panasz benyújtása nagy eséllyel jelent majd megoldást.

Az Alkotmánybíróság eddig következetes gyakorlata alapján ugyanis az alkotmányellenesnek minősített szabály hatályát utólag nem vizsgálja felül. 

A 442/D/2000. AB végzés így zárul:

"Sem az Abtv., sem más törvény nem ad lehetőséget arra, hogy az Alkotmánybíróság valamely jogszabály alkalmazhatóságának kizárásáról – az utólagos normakontrolltól elválasztva – önálló, külön eljárásban döntsön, ha korábban ugyanezen jogszabály alkotmányellenességét már elbírálta. Mivel a (…) alkotmányellenessége megállapítására irányuló eljárást res iudicata miatt az Alkotmánybíróság megszüntette, ezért a jelen eljárásban ugyanezen, korábban már alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály alkalmazhatósága kizárására irányuló kérelem nem bírálható el. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság hatáskörének hiánya miatt (…) az indítványnak (…) [a] már alkotmányellenessé nyilvánított rendelkezés[e] alkalmazhatóságának kizárására irányuló részét visszautasította."

Az Alkotmánybíróság ügyrendje nem véletlenül fogalmaz így:

31. § Az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha …

b) az Alkotmánybíróság az újabb indítványban foglalt kérelmet – ugyanazon okok alapján – érdemi döntéssel már elbírálta,

Az Alkotmánybíróság feladata ugyanis jelenleg nem a konkrét jogsértések orvoslása (arra a rendes bíróságok hivatottak), hanem az alkotmányellenes jogszabályok megsemmisítése. Így ha az Alkotmánybíróság döntött már egy jogszabályról, nem fogja azt újra elővenni. Ez még arra a két jogintézményre (a bírói kezdeményezésre indított eljárás és az alkotmányjogi panasz) is igaz, ahol az alkotmányellenesség megállapítása mellett a konkrét ügyről is nyilatkozik az Alkotmánybíróság. 

Nincs más választás: a munkaügyi pereket kell megnyerni. Mivel belső alkotmányossági alapon ennek sok esélye nincs, a jogállami reparáció akkor működne helyesen, ha a bíróságok pl. az egyenlő bánásmód sérelmére (amelyre való hivatkozást az Alkotmánybíróság tegnapi határozata szinte tálcán kínálja) vagy az uniós jogba ütközésre tekintettel állapítják meg a felmentések jogellenességét.

Általános jelleggel a helyzetet csak az Országgyűlés kezelheti.

Jó-e az alkotmánybírósági eljárások ilyen szabályozása? Szerintünk nem. Ezért is javasolják sokan – köztük az AB is – a valódi alkotmányjogi panasz megteremtését, ahol önmagában az alapvető jog sérelmének megállapíthatóságából következne, hogy azt orvosolni is fogják.