A hatályos alkotmányt 1949. évi XX. törvényként szokták emlegetni. Ez szerintünk helytelen: az alaptörvény külön jogforrástípusként tekint az Alkotmányra és a sima törvényekre, ezért nem logikus, hogy ugyanúgy számozzák mindkettőt. Az európai államok jellemző gyakorlata is az, hogy nem törvényként számozzák az alkotmányaikat.

A jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet éppen ezért rendelkezett úgy, hogy az Alkotmányt a kihirdetése során „A Magyar Köztársaság Alkotmánya"-ként kell megjelölni, így, minden további számozás vagy más sallang nélkül. Az alkotmánymódosításokat a rendelet szerint a kihirdetésük dátuma szerint kellett megjelölni, például „Az Alkotmány 2010. május 25-i módosítása”. A rendelet készítésekor felmerült ugyan, mi történik, ha egy nap két alkotmánymódosítást is kihirdetnek, de akkor ezt az előkészítők szinte lehetetlen eseménynek tartották (elég külön közlönybe tenni a két módosítást), meg úgy okoskodtak, hogy ha mégis bekövetkezne ez az elképzelhetetlen eset, azt majd a kormányzati apparátus megoldja úgy, hogy a két normát július 6-i első és második alkotmánymódosításként jelöli a Közlönyben. A kormányváltás utáni időszakban, mint ez kiderült, nem lehet a józan belátásra apellálni, így "2010. július 6-i" és "2010. augusztus 11-i" alkotmánymódosításból is kettő szerepel a közlönyben és a  jogszabálytárakban.

A jogalkotásra vonatkozó normák újraalkotása során azután a kormánytöbbség (szakmai megfontolásból vagy a világ megforgatása szellemében, vö. forradalom a szavazófülkékben) úgy módosította az alaptörvényt, hogy az Alkotmány és annak módosítása ne legyen önálló jogforrás, hanem törvényi formában jelenjen meg. Ennek megfelelően a jogszabály-szerkesztési rendeletből törölték a külön számozásra vonatkozó rendelkezést is.

Már-már csüggedni kezdtünk, hogy az új alaptörvény a végén még a minden emelkedettség és méltóság nélküli 2011. évi XXXIX. törvény megjelöléssel vonul be a magyar közjogtörténetbe. Ekkor azonban Gulyás Gergely törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek, amelyben szándékai szerint a jogalkotási törvény módosításával a korábbi, 2009-es megjelölési rendhez tér vissza.

Egyfelől persze örülünk, hogy végül mégiscsak külön lesznek számozva az alkotmányozó és a törvényhozó hatalom akaratkijelentései. Másfelől ugyanakkor nem következetes a képviselő, mert az alaptörvény-tervezet a tartalmi szabályai között változatlanul törvénynek minősíti az alaptörvényt, márpedig ha ez így van, akkor törvényként is kell azt számozni.