1. Bírói sorcsere 

Ma a teljes bírósági felsővezetés – elvi és önös személyi okból egyaránt érthető – tiltakozása ellenére beszavazta az alkotmányszövegbe az Alkotmányügyi bizottság azon módosító javaslatát, amely a bíróvá válást a 30. életév betöltéséhez, egyben és elsősorban a bírói megbízatás megszűnését pedig a mindenkori öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez köti. A nyugdíjazás a ma ítélkező bírák közül (a várhatóan megszűnő) Országos Igazságszolgáltatási Tanács adatai szerint 228 bíró jövő januári nyugdíjazását, köztük 12 megyei bírósági elnök és 2 ítélőtáblai elnök cseréjét jelenti. A módosítás hatása tehát a jelenlegi bírói elit lényegében teljes cseréje. Ne feledjük ezen a ponton, hogy egy tavalyi törvénymódosítás szerint a Legfelsőbb Bíróság elnöke egyszemélyben lett jogosult a bírósági vezetők kinevezésére. A két szabály együttesen azt jelenti, hogy aki 2012. január 1-jén főbíró lesz, az szinte a teljes bírói középvezetői réteget maga nevezheti ki. Mivel pedig az alkotmányozó a Legfelsőbb Bíróságot Kúriává kereszteli át, módja lesz arra, hogy addig még egy új, neki tetsző főbírót válasszon. A mai döntés tehát a bírósági szervezet élén és közepén nagyon jelentős személyi változásokat eredményez, ami megnyitja annak lehetőségét, hogy a jelenlegi kormánykoalíció számára kedves emberek foglalják el a vezetői posztok jelentős részét.

A bírósági vezetőknek az ítélkezésre közvetlen befolyásuk nincsen. De például ők szignálják az ügyeket az egyes bírákra. Nyilván nagyon nem mindegy, hogy egy-egy politikailag kiemelt figyelemmel kísért ügyben egy hajlíthatatlan gerincű, minden külső nyomásnak ellenálló bíró ítélkezik, vagy olyan valaki, aki az új, a mostani kormánytöbbség által választott főbírótól várja a saját szervezeti előrelépését.

A javaslatnak e tiszta hatalmi célon túl elvi indoka nincs. Abban az értelemben ez az állítás nehezen vitatható, hogy a benyújtott módosító javaslat indokolása mindössze annyit tartalmazott, hogy „[a] javaslat a bírák kinevezésére vonatkozó szabályokat úgy kívánja megváltoztatni, hogy […] a felső korhatárt az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez köti”.

Végül néhány érdekes összehasonlítás:

Az alkotmánybírói korhatár 70 év.

A módosító javaslatot benyújtó alkotmányügyi bizottság elnöke a 64 éves Balsai István, de nem lehetne bíró az alkotmányelőkészítő eseti bizottság 63 éves elnöke, Salamon László sem.

Hasonló elvvel kéne nyugdíjba küldeni a miniszterek közül a 71 éves Réthelyi Miklóst, a 66 éves Martonyi Jánost, és a 62 éves Pintér Sándor se tudna sokáig függetlenül ítélkezni. Na és persze Schmitt Pál is 68 évesen dönt bírák kinevezéséről és törvények aláírásáról.

A felsoroltak többsége ma is friss szellemileg, és a rendszerváltás előtti tevékenységük nem zárja ki azt, hogy fontos közhivatalt töltsenek ma be. A többszáz érintett bíró között úgy látszik egy ilyet sem tud elképzelni az alkotmányozó; vagy ha igen, a politikai haszon érdekében rájuk nincs tekintettel. 

Viszlát, absztrakt normakontroll! Viszlát, az összes alkotmánybírósági határozat 90%-a!