Lehetne ugyan, de valahogy nem áll rá a javaslattevők klaviatúrája. Bár még csak az előőrsei érkeztek meg a sarkalatos törvényeknek, de ezek érintették a két leghosszabb időre választott tisztséget. Az alkotmánybírák keretbővítéséről szóló régialkotmány- és Abtv.-módosítás úgy hozza be a rendszerbe a 12 évre megválasztott plusz négy bírót, köztük az elnököt, hogy újraválasztásukat sem zárja ki. Az új számvevőszéki törvény pedig – amellett, hogy nemes egyszerűséggel kimaradtak belőle az elnöki (és alelnöki) tisztség betöltésének szakmai feltételei, ellenőrizni tehát Gusteauval szólva bárki tud – az ÁSz vezetésének hagyja meg 12 év után is az újrázás lehetőségét. Nyugtathatjuk persze magunkat azzal, hogy jelentéktelen mellékszál ez ahhoz képest, hogy – bár megtehette volna, de – nem söpörte ki az alkotmányozó a hivatalban lévő, az idők szavát nem eléggé értő alkotmánybírákat a hivatalukból. A jelenlegi, a kétharmad által paralizált közjogi helyzetben értelmezhetetlen személyi függetlenség azonban idővel ismét visszanyeri majd jelentőségét, de persze csak akkor, ha ezt a ma megalkotott szabályok nem akadályozzák meg. 

Éppen ennek hordozza komoly veszélyét e két intézménynél az újraválasztási tilalom hiánya. Ennyi idő után alkotmányosan független tisztségben újraválaszthatónak maradni lényegében példátlan a bolygó felénk eső felén: a szinte mindenhol a leghosszabb időre választott alkotmánybírák általában nem választhatóak újra – Németországban, Oroszországban és Szlovákiában 12, Olaszországban, Franciaországban, Portugáliában, Lengyelországban, Szlovéniában, Romániában, Bulgáriában, Albániában Macedóniában, Litvániában és Ukrajnában 9 éves terminus után –, igaz, hogy például Lettországban (10 év után) és Spanyolországban (9 év után) csak a hivatalban lévő bírák újraválasztása tilos. Nem merül fel a probléma az élethosszig kinevezett belga, osztrák és török alkotmánybírák esetében. Így aztán rajtunk kívül meghosszabbítható megbízatású alkotmánybírákat Európában csak a csehek (10 évre), a szerbek, a horvátok és a montenegróiak (9 évre), valamint a moldávok (6 évre) választanak. Így tehát jövő héttől a 12 éves megújítható megbízatást biztosító magyar modellnek nem lesz párja, igaz, hogy nem is valószínű, hogy bárki követni kívánná. S bár a számvevőszékek esetében rövidebb megbízatási idő esetén sokkal gyakoribb az újraválasztás, a szintén 12 évre választott német és osztrák számvevőszéki vezetés például nem választható újra.

12 év nyugodt munka az egzotikus nyaralások éves szintű tervezhetőségével nem csak a – ballábbal felkelt főnök által továbbra is bármikor azonnali hatállyal kirúgható – talpas közszolgák békaperspektívájából tűnik főnyereménynek. Akinek ezt adja (a számvevőszéki elnök esetében például a javaslat szerint a mindenkori nemzetgazdasági átlagkereset kilencszeresét kitevő javadalmazással, ami kevés híján kettessel kezdődik) alkotmányos rendszerünk, attól joggal várhatnánk, hogy a megbízatása utolsó éveit se egy esetleges újraválasztás érdekében helyezkedve taktikázza végig. Ráadásul egy ilyen helyzetben, kétharmados újraválasztás esetén a nyerő stratégia csak az lehet, ha a független tisztségviselő mindenkivel jóban akar lenni, ami viszont azzal jár, hogy nem látja el rendesen a feladatát. Márpedig a jól megszokott íróasztal marasztaló látványa sokakat el tud gondolkodtatni; éppen ezért lenne fontos, hogy annyi más országhoz hasonlóan nálunk is megkímélje e dilemmától a törvényalkotó az érintetteket.