A jobboldali kormány rugalmasabbá szeretné tenni a foglalkoztatás rendjét. Ennek érdekében javaslatokat dolgoz ki a munkaidő rugalmasabb meghatározására, valamint a gyermeket vállaló szülők könnyebb munkaerő-piaci visszailleszkedése érdekében úgy alakítja át az állami támogatások rendszerét, hogy azt az apa is nagyobb mértékben vehesse igénybe. A javaslatokhoz kapcsolt kérdésekről társadalmi konzultáció kezdődik.

Eddig még ismerősnek is tűnhet a történet. A brit kormány által a hetekben – azaz a magyar munkajogi szabályozás trambulinszerű rugalmasságának megteremtésére vonatkozó javaslatok munkavállalókkal való nemegyeztetésével és a vonalkódos Szociális Konzultációval egyidejűleg – folytatott Modern Workplaces Consultation azonban nemcsak tartalmában tér el a magyar kormányzati elképzelésektől. Tételes tartalmi összevetésnek nem is nagyon lenne értelme, mivel a brit csomag munkavállalói jogok korlátozására csak elvétve tesz javaslatot: lényegében minden elemében a munkavállaló által önként vállalt többletmunkára, illetve rugalmas munkaidő-beosztásra alapoz. Hogy nálunk nem ez az irány, az elsősorban nem a két kormány kétségkívül eltérő felkészültségén, sokkal inkább a két gazdaság össze nem vethető helyzetén múlik. 

Az eljárás összevetése azonban tanulságos. A britek a konzultációt és az azon alapuló döntéshozatalt a magyar gyakorlathoz képest ugyanis a következő apró eltérésekkel hajtják végre:

1. A brit kormánynak konkrét, részleteiben is megismerhető javaslatcsomagja van, amiről konzultálni szeretne. Ez nálunk olyannyira nem szokás, hogy sem az új alkotmányról szóló konzultáció, sem pedig a Szociális Konzultáció esetében nem volt világos, hogy azok melyik döntési eljárást milyen módon befolyásolnak majd, már amennyiben tesznek ilyet. Mindkét kérdéssorból volt ugyanis olyan, amit a Kormány már a kérdőívek beérkezése előtt eldöntött (márciusban a fiatalkorúak választójogát, most a devizahitelesek megsegítését).  

2. A brit kormány együtt, egymással összefüggésben tesz javaslatot a munkaidőre vonatkozó szabályok és az állami jövedelempótlással fedezett (a magyar tgyásnak, gyednek és gyesnek megfelelő) időszakok újraszabályozására. Nálunk ezzel szemben egyértelműen külön fut és más célrendszert alkalmaz a Munka Törvénykönyvének felülvizsgálata és a családtámogatási rendszer reformja. 

3. A brit javaslathoz készült hatásvizsgálat. A magyar gyakorlat ilyenre időt nem pazarol, bár az új jogalkotási törvény elfogadását megelőzően nagy volt a fogadkozás.

4. A brit konzultáció háttéranyagát képezi egy közérthetően megfogalmazott százoldalas összefoglaló, amiből a javaslatok tartalma mellett a hatályos szabályozás szerinti helyzet is megismerhető. A magyar válaszadóról feltételezzük, hogy a komplex gazdasági-társadalmi hatásokkal járó kérdések esetében is minden információ a rendelkezésére áll, vagy ha nem, akkor azokat Szájer József, Szili Katalin vagy Orbán Viktor rövid kísérőleveléből maga is ki tudja olvasztani.

5. A britek összesen több mint 70, többségükben eldöntendő, kisebbségükben szabadszavasan megválaszolható, semlegesen megfogalmazott kérdést tesznek fel, amelyik mindegyikében megismerhető a kormány javaslata. Ilyesmikre kell gondolni: „Legyen-e a fizetett szülői szabadságnak olyan része, amit a szülőknek megosztva kell igénybe venniük? Ha igen, a javaslat szerinti négyhetes időtartam megfelelő-e?”, „Egyetért-e a Kormány azon javaslatával, ami a rugalmas munkaidő-beosztás kérését a még 26 hete alkalmazásban nem álló munkavállalók számára is megengedné?”

6. A brit konzultáció természetesen kizárólag online zajlik, az regisztrációhoz ugyan nem kötött, de nevet és emailcímet azért meg kell adni. Így Nagy-Britannia minden valószínűség szerint a töredékét költi a projektre, mint Magyarország a szociális konzultációra. E konzultációs mód másik előnye, hogy hangsúlyosabban jelenik meg az érintettek véleménye. A magyar modell ezzel szemben azonos súlyt ad minden – tájékozott és tájékozatlan – véleménynek. Ez döntés esetében megfelelő, de véleményezésnél nem célszerű megoldás.

Nyilvánvalóan mindkét konzultációnak célja az is, hogy a választót meggyőzze a kormány tettrekészségéről és a kormányálláspont helyességéről. Az alapvető elvi különbség azonban az, hogy a magyar kormány a konzultáció megtörténtéről is csak meggyőzni akarja a választóit, a brit viszont valóban konzultál, hiszen tudja, hogy ezen nem veszíthet. Ráadásul még pénzébe is alig kerül.