A rendszerváltáskor az ellenzéki pártok, különösen a fiatalok szervezeteként induló Fidesz egyik szimbolikus követelése volt, hogy a katonai szolgálatot lelkiismereti okokból meg lehessen tagadni. E követelésnek az utolsó állampárti parlament eleget is tett: a fegyveres katonai szolgálat mellett megengedte a fegyver nélküli katonai szolgálat és a polgári szolgálat választását is.

A fegyver nélküli katonai szolgálatot katonai egységeknél, egyenruhában, a katonai parancsrendszer keretein belül lehetett teljesíteni, de fegyver használata nélkül. A katonai szolgálat ezen formája csak a fegyverhasználat, a mások életének kioltása alól adott felmentést.

A polgári szolgálat ezzel szemben teljesen civil kötelezettség volt: akinek maga a katonaság (az egyenruha, a feltétlen engedelmesség a parancsnoknak stb.) volt ellentétes a lelkiismereti meggyőződésével, az helyette kórházban, szociális intézményben vagy más hasonló helyen teljesíthette a hazával szembeni kötelezettségeit.

2004-ben aztán megszűnt a kötelező sorkatonai szolgálat, és az Országgyűlés – a Fidesz egyetértésével – ezzel együtt megszüntette a fegyver nélküli katonai szolgálatot is. A rendszer kétségkívül leegyszerűsödött: megmaradt a fegyveres katonai szolgálat és a polgári szolgálat lehetősége. Valóban, rendkívüli állapot idején nem sok értelme van besorozni katonának valakit, aki egyébként harcolni lelkiismereti okokból nem akar.

2011-ben aztán az alkotmányozás során meglepve tapasztalhattuk, hogy az alaptörvény szövegéből a kormánypártok elhagyták a polgári szolgálat lehetőségét, helyette pedig visszahozták a fegyver nélküli katonai szolgálat lehetőségét. Ma kiderült, hogy mindez korántsem volt véletlen: a benyújtott honvédelmi törvényjavaslat a polgári szolgálatnak még az írmagját is kiirtja a magyar jogrendszerből. Ennek megfelelően rendkívüli állapot idején nem lesz lehetősége arra a magyar fiatal és középkorú férfiaknak, hogy lelkiismereti okokból megtagadják a katonai behívó teljesítését.

Érdemes párhuzamot vonni Örményországgal, ahol 2004-ben vezették be a polgári szolgálat lehetőségét. Ugyan elsőfokon az Európai Emberi Jogi Bíróság nem állapította meg a lelkiismereti szabadság sérelmét a 2004 előtti örmény szabályozásra tekintettel, de a nagyon kevés ügyet (és általában a másként döntés szándékával) befogadó Nagykamara úgy döntött, alaposabban megvizsgálja a kérdést. Meglepődnénk, ha végül a strasbourgi bíróság nem marasztalná el az örmény államot. (UPDATE: a Nagykamara megállapította az egyezménysértést.)

Nem is az a baj, hogy Magyarország az örményekkel együtt kerülhet az európai jogvédelem szégyenpadjára. Még azt is megértően figyelnénk, hogy a Fidesz ezzel a lépéssel egykori, 1989-es önmagával megy élesen szembe –  eltelt huszonkét év azóta, nyilván megváltozott a világlátásuk. De azt tényleg nehéz felfogni, hogy a vallásszabadságra és a lelkiismereti szabadságra (nagyon helyesen) oly érzékeny konzervatív kormányzat miért tartja fontosabbnak a katonásdit a lelkiismeret szavának követésénél.