Támogatom
EN

Így írnánk mi

Két alkotmányjogász közjogról, közigazgatásról, a jó kormányzásról

alkotmányjog

Fülszöveg egy remekműhöz

9
atlatszo

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szerint az új egyháztörvény 95 százaléka "kodifikációs remekmű". Végre valaki arra büszke, hogy jól sikerült egy törvényt megszövegezni, tehát tudja is, hogy ez fontos dolog. Mi azonban mindent összevetve sajnos nem sok okot látunk arra, hogy éppen ez a törvény kapjon külön dicséretet a kidolgozottságáért. A valóság  ugyanis sokkal inkább az, hogy akkor is egy közepesen kidolgozott, a tavaszi ülésszak átlagát hozó törvényszöveg születhetett volna, ha az utolsó pillanatban nem tette volna a legfontosabb rendelkezéseket az Alkotmányügyi bizottság alkalmazhatatlanná. Különösen érdekes, hogy a Semjén által kiemelt legfontosabb célra, a 362 „magát egyháznak valló társulat” megszűrésére sem sikerült alkalmassá tenni a szöveget.

Az alábbiakban összeszedtük a törvényszöveg szerintünk legsúlyosabb hibáit, valamint néhány vicces, de jellemző kisebb bakit.

„11. § (1) Az egyház jogi személy, amely jogalanyiságát nyilvántartásba vétellel nyeri el. Az egyesület egyházként történő elismeréséhez az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”
„36. § (1) A törvény hatálybalépését követően– a jelen törvény mellékletében foglalt egyházak kivételével – valamennyi korábban egyházként nyilvántartásba vett szervezet – amennyiben a törvényi feltételeknek megfelel – kezdeményezheti a miniszternél, hogy az egyházi nyilvántartásba vétel iránti kérelmet terjessze az Országgyűlés elé, vagy bejelentheti a külön törvény szerinti nyilvántartásba vételhez szükséges adatokat, különös tekintettel a névre, székhelyre, képviseletre és az alapító tagokra.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak elmulasztása esetén, továbbá amennyiben a továbbműködésről nemlegesen nyilatkozik, a szervezet jelen törvény rendelkezései alapján jogutód nélkül megszüntetésre kerül.”

Ezzel a néhány mondattal még rengeteg fejtörése lesz a kormánytöbbségnek, ami – még a súlyosabb teológiai dilemmák előtt – ott kezdődik majd, hogy elképesztően rosszul vannak ezek a rendelkezések megírva. A kétharmados országgyűlési döntés az egyesületből egyházzá alakulásra vonatkozik, ami 2012 januárját követő egyházalapításoknál megfelelően alkalmazható (nem mintha nagyon valószínű lenne, hogy valaki kalandvágyból éppen most kap kedvet új egyház alapítására). Olyan szabály viszont nincs, ami a mai egyházakat a törvény erejénél fogva egyesületté alakítaná, azaz a hatálybalépés másnapján is többszáz egyház működik majd. Az Országgyűlés általi (itt nem mondták milyen, tehát egyszerű többségű) elismerés kérésére viszont nincs véghatáridő, tehát a megszüntetést nincs mikor végrehajtani. Viszont ez legalább összhangban van azzal, hogy úgysincs hatásköri szabály arra, hogy ki szünteti meg jogutód nélkül ilyenkor az egyházat. (Itt igen szép példát láthatunk egyébként arra, hogy miért nem szabad alanytalan szenvedő szerkezeteket használni a jogszabályszövegekben.) A már elismert egyház megszűnésnél egyébként ugyanez a helyzet: sem az Országgyűlés hatáskörét, sem a minősített többség követelményét nem mondja ki a szöveg.

„6. § (1) E törvény alkalmazásában vallási tevékenység olyan világnézethez kapcsolódó tevékenység, mely természetfelettire irányul, rendszerbe foglalt hitelvekkel rendelkezik, tanai a valóság egészére irányulnak, valamint az erkölcsöt és az emberi méltóságot nem sértő sajátos magatartás követelményekkel az emberi személyiség egészét átfogja.”
Az értelmezési problémák itt persze nem kodifikációs hibából származnak, minthogy feltehetően objektíve lehetetlen zárt vallásdefiníciót adni (igaz, olyan azért elképzelhető lett volna, ami biztosan nem zárja ki egyik nagy világvallást sem). Kezelhetetlen – és valószínűleg nem tiszta teológiai megfontolások alapján bekerült – elem viszont, hogy az erkölcstelen magatartás(i) követelményeket támasztó világnézet nem lehet vallás. Melyik erkölcsről beszélünk vajon, amely alkalmas minden vallás megmérésére? Működhet-e például magyarországi egyháza a többnejűséget elfogadó vallásnak?
„6. § (2) Önmagában nem tekinthető vallási tevékenységnek a                                    a) politikai és érdekérvényesítő; b) pszichikai vagy parapszichikai; […] n) hitéleti tevékenységhez szükségesen túlmenő adatkezelési; o) szociális                                                                                                          tevékenység.”
A (teljes szövegben tizenötös) bizniszegyház-ellenes felsorolás elemeit nem köti össze kötőszó, ezért az egyes pontok önálló, egymással logikai kapcsolatban nem álló jogi parancsok lettek. Ebből viszont az következik, hogy önmagában az ételosztás és önmagában a parapszichika ugyan nem lehet vallási tevékenység, de a kettő együttes vallássá minősítését a szöveg már nem zárja ki, holott nyilván nem ez volt a szándék.
„15. § (1) Az egyházi nyilvántartásba vételre irányuló kérelemhez csatolni kell a) tanításának lényegét tartalmazó hitvallását vagy legfőbb vallási tanainak összefoglalását; […] i) a személyi adat — és lakcímnyilvántartó hatóság által kiadott, a benyújtott adatok valódiságáról szóló igazolást.”
Így már érthető a Kormány magabiztossága: van egy hivatala, amelyik birtokában van a végső igazságnak. Több hasonló sutaság is maradt a szövegben, de messze ez a legviccesebb.
„Preambulum, második bekezdés: Az Országgyűlés                                                      – a lelkiismereti és vallásszabadság érvényre juttatása, a mások meggyőződését tiszteletben tartó és ennek biztosítékaként az egyházak önállóságának biztosítása, az állammal fennálló kapcsolatainak szabályozása céljából; […] az Alaptörvény végrehajtására, az Alaptörvény VII. cikk (3) bekezdése alapján, a következő törvényt alkotja:”
A szöveget valószínűleg nem csak mi nem értjük, de nem baj, mert ezt úgyse kell alkalmaznia senkinek. Kifejezetten értelmetlen mondat ez az egy van a szövegben, nyelvi hiba is csak egy-kettő: ezek jellemzően a szépemlékű zárómódosítóval kerültek be (ami elvileg arra lett volna, hogy javítson ilyeneket). Szóval ha csak a magyar nyelv szabályait nézzük, akkor bőven megvan a 95 százalékos találati arány, de csodálkoznánk, ha attól lenne egy törvény remekmű, hogy többé-kevésbé sikerült magyarul megírni.

Megosztás

Ajánló