Lázár vitéz hétfőn levágta a játékgépes hidra fejét a játékadó emelését hétszeresre növelve. Megvizsgáltuk a gyilkos fegyvert, amely nem csak pengeéles, de mérgezett is. (A végén meglepetés jó példával!)

A korábbi posztunkban elemzett módon lóhalálában, november 1-jével hatályba léptetett, a jövedéki és a játékadó emelését tartalmazó mini adócsomag eredetileg is jelentősen növelte volna a pénznyerő automaták adóterhét. Az automaták üzemeltetőinek adóztatása – már csak a nehéz ellenőrizhetőség miatt is logikusan – tételes adóval működik: ma az elektronikus kaszinóban lévő gépekre 120.000, a többire 100.000 forint a havi tétel. (A játékkaszinók gépeinél nincs tételes adó, ott ez is a bevételarányos adózás része, ez így is marad, és ott messze nem ilyen brutális az emelés…) Ezen a benyújtott törvényjavaslat láthatóan bevételnövelési – és szavakban népnevelési – céllal, ahogy a dohánytermékek adójával szokás, csavart egyet, így 125.000, illetve 150.000 lett volna az adó.

Majd jött a hétfő, amikor is megérkezett a Lázár-féle T/4049/15. módosító javaslat, aminek lényegi rendelkezése mellett az indokolását is idemásoljuk, a brutalitás és a következetlenség e ritkán látható együttállása ugyanis mindenképpen megéri az eredeti forrás elemzését:

Az ágazatnak az indokolás szerint ’köztudottan’ nagy a haszna, de még így is valószínűtlennek tartjuk, hogy az előterjesztő azt gondolná, hogy egy nyerőgép fenntartásából havi 500.000, illetve 700.000 forintot ki lehetne gazdálkodni. Ennek megfelelően a költségvetési bevételek növelését, mi több, az államadósság csökkentését aligha veheti biztosra majd a Kormány. Ehelyett talán helyesebb egy kérdőjelet rakni az ebből az adónemből amúgy betervezett összeg mellé: nyilvánvalóan tömegesen adják majd vissza az engedélyeket az üzemeltetők és jelentősen nő az adóelkerülés kockázata.

Racionális megfontolásokat feltételezve így abból kell kiindulnunk, hogy a cél nem a bevételnövelés, hanem a tevékenység visszaszorítása, de akár megszüntetése volt. Ezzel a szabályozási iránnyal szemben önmagában nem lenne kifogásunk, bár azt erősen farizeus magatartásnak tartjuk, ha a játékszenvedélye miatt uzsorások kezére jutó személyekre hivatkozva államosítjuk a tőlük kicsalt pénzt. Az emelés tehát szerintünk itt valójában burkolt tilalom – és ebből a konkrét ügyön túlmutató tanulságok vonhatóak le.

Tizenegy hónapja, az Alkotmánybíróság közterheket és költségvetést érintő jogköreinek korlátozásakor a legsúlyosabb következmények azt tartottuk, hogy az adópolitikán keresztül az állam bármilyen gazdaság- vagy társadalompolitikai célját hatékony alkotmányos kontroll nélkül tudja majd megvalósítani. Erre láthatunk most tiszta gyakorlati példát: a játékkaszinón kívül üzemeltetett automaták lényegében azonnali betiltását jó eséllyel megsemmisítené az Alkotmánybíróság, hiszen a jogbiztonság annyit bizonyosan megkíván, hogy egy korábban legálisan folytatott üzlet megszüntetésekor legalább a piacról való távozásra (pl. az automaták eladása) időt kell hagyni. Ehhez képest az ezzel várhatóan azonos hatású kiadóztatás a jogbiztonság vagy a tulajdonjog bármily súlyos sérelme alapján sem támadható.

A nyerőgépeket kevesen tartják védendőnek, így aligha talál széleskörű pozitív társadalmi visszhangra a Magyar Szerencsejáték Szövetség érdekképviseleti tevékenysége, bármennyire is egyértelmű például a szervezet Facebook-oldalán megjelent hozzászólásokból, hogy valóban elfüstöl a semmibe egy sor beruházás, míg az állam például megtartja majd a már befizetett koncessziós díjat.

Jusson azonban eszünkbe, hogy ez a fegyver bárki ellen használható. 35 nap alatt hatékony alkotmánybírósági kontroll nélkül bármit be lehet ma tiltani Magyarországon.

—

És, hogy mit csinálnak ehelyett Szlovákiában? Gondolkoznak. A nyerőgépezés kontrollált visszaszorítása érdekében az eltitkolásra ösztönző azonnali betiltás helyett
a) megtiltják az alkohol árusítását és a dohányzást a nyerőgépes helyeken,
b) háromról tizenöt másodpercre növelik a játékok közötti szünetet, ezzel lehűtve a játékosok hevét és csökkentve a szenvedélybetegség kialakulásának veszélyét,
c) mindezt másfél éves felkészülési idővel.