A magyar gazdaság versenyképességét mérő Doing Business rangsorban Magyarország a cégalapítás gyorsaságával tudott jelentősen előbbre lépni az elmúlt években. Az egyszerűsített cégeljárás bevezetése azt eredményezte, hogy ezen a téren a magyar jogrendszer az európai élbolyba került a gyorsaságot illetően.

Ez nagyjából annak volt köszönhető, hogy szerződésmintával (szinte formanyomtatvánnyal) is lehetett céget alapítani, amit az elektronikus ügyintézésnek köszönhetően egy óra alatt bejegyzett a cégbíróság. A korábbi százezer forintos illeték helyett az állam már csak 15 ezer forintot kér illetékként a cégalapításért, ráadásul – ha nyögvenyelősen is – de kialakított az államkincstár egy olyan illetékfizetési rendszert, amiben az eljáró ügyvéd felelőssége az illeték befizetése. Így nem kell megvárni a banki átutalást és annak visszaigazolását a cégeljárás megindításához, legfeljebb utólag hajtja be az adóhivatal a pénzt az ügyvéden.

Kapott persze kritikát is a gyors rendszer: a bírálók szerint az egyórás cégalapítás lehetővé teszi, hogy a csődeljárás vagy a felszámolási eljárás elől gyorsan menekíthesse át egy másik cégbe a vagyont a rosszhiszemű tulajdonos.

A kormányzat meghallgatva a kritikát változtatni kíván: a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium honlapján közzétett tervezet azonban két szempontból is a kőbaltára emlékeztet. Egyrészt a finomhangolás, a tényleges problémák sebészi szikével való megoldása helyett kőbaltával szétveri a versenyképességet segítő gyors cégeljárási rendszert, másrészt pedig a kőbalták korának államfelfogását idéző módon a partnerség helyett a hivatali packázásnak alapoz meg.

Mi változna a tervezet szerint?

Először is az egyszerűsített eljárásban történő kft.-alapítás illetéke 15 ezer forintról 70 ezer forintra nőne. Ez akárhogy is számoljuk, majdnem ötszörös emelés. Érdekes elképzelés ez a kis- és középvállalkozásokat segíteni akaró, az ő versenyképességük erősítését a zászlajára tűző kormányzattól.

Másodszor megszűnik az egyszerűsített cégeljárás egyórás határideje: hiába készül szerződésmintával a társaság alapító okirata, a cégbíróságnak 15 napja van a bejegyzésre. Egyfelől el nem tudjuk képzelni, mit vizsgálna két héten keresztül a cégbíróság, ha egyszer az alapító okirat a törvényben meghatározott minta alapján készül. Másfelől ezzel az intézkedéssel csak annyit ér el a jogalkotó, hogy az első 14 napban a cégbíróság fektetni fogja az ügyet.

Harmadszor megszűnik annak a lehetősége, hogy az ügyvéd nyilatkozzon az illeték befizetéséről, amit aztán rajta hajtanak be, ha a cégbíróság és az államkincstár adategyeztetése szerint mégsem teljesítette fizetési kötelezettségét. Ehelyett visszaáll a rendszer arra a régi rendszerre, hogy az illeték befizetéséről az államkincstár a beérkezését követően igazolást küld, amit külön csatolni kell a cégbírósági beadványhoz. Ez a cégeljárás idejét legalább 5 nappal meghosszabbítja, és a polgárra terheli az ügyintézésnek egy olyan részét, amit a két állami szerv egymás között is lerendezhetne.

Negyedszer a törvénytervezet előírná, hogy hatósági erkölcsi bizonyítványt kell csatolni a cégbejegyzési kérelemhez. Hiába tudná a cégbíróság egyszerűen és automatizáltan lekérdezni a bűnügyi nyilvántartóból, hogy tényleg büntetlen előéletű-e az, aki annak mondja magát, mégis megkövetelné a kormányzat az erkölcsi bizonyítvány kiváltásának legalább egy hétig tartó procedúráját a vállalkozásba kezdő polgároktól.

Ötödször a közkereseti társaságok, a betéti társaságok és a korlátolt felelősségű társaságok részesedéseinek átruházásához az adóhatóság előzetes engedélyére lenne szükség. Ennek eljárási határideje az általános szabályok szerint 30 nap, amivel a cégeljárás határideje meghosszabbodik. Ha határidőn belül az adóhatóság nem válaszol a megkeresésre, a jóváhagyását akkor sem lehet megadottnak tekinteni. A jóváhagyást az adóhatóságnak akkor is meg kell tagadnia (vagy biztosítékadást kell előírnia), ha bármilyen peres ügye van a cégnek a tevékenységével összefüggésben. Az intézkedés nyilván azt akarja megakadályozni, hogy Kaya Ibrahimoknak vagy vagyontalan embereknek játsszák át a tartozásokat felhalmozott társaságokat. Persze a tervezett módosítással csak annyi történik, hogy innentől részvénytársaságot kell alapítania annak, aki később gyorsan meg akar szabadulni a cégétől, mert így ki tudja kerülni az idegőrlő adóhatósági jóváhagyási eljárást.

Mindez tökéletes ellentéte annak, ahogyan az állami működést át kellene alakítani. A cégeljárás a javaslat elfogadása esetén visszasüllyedne arra a szintre, ahol egyébként a tipikus magyar állami szervek működnek. Az eljárásba beépített formális fékek ráadásul pontosan nem a visszaélések megakadályozását szolgálják, hiszen olyan rutinmunkaterhet rónak a cégbíróságokra és az adóhatóságra is, ami az érdemi vizsgálatoktól veszi el az energiát.

A felszámolás előli vagyonátmentésekkel szemben persze fel kell lépnie az államnak. Ehhez az állami adatbázisok egymással való jó kommunikációjára, a rosszhiszemű szereplők magánvagyonának megterhelésére, adott esetben a bizonyítási teher megfordítására (bizonyítsa a céget eladó személy, hogy a szerencsétlen hajléktalanra való átruházásnak volt jogszerű gazdasági célja), az állami szervek gyors eljárására van szükség. Nem pedig a versenyképességet romboló, végig nem gondolt, elő nem készített, akarnok intézkedésekre. 

Ha ezt jelenti az ország újjászervezése, akkor lehet, hogy mi maradnánk a réginél.