‘A Kormány saját magán kezdi a spórolást’ – hallhattuk többször a minisztériumi létszámok korábbi kormányok alatti csökkentése kapcsán. Most aligha hallunk majd hasonlót, és ennek oka nem a szofisztikáltabb kommunikációban keresendő: úgy tűnik, hogy az előttünk álló szűk esztendőre az államigazgatás egy olyan fogyókúrával fordul rá, ami a kormánytagoknak közvetlenül alárendelt apparátustól nem kíván meg jelentős áldozatokat.

A szeptemberben kitűzött 15%-os, elvileg a 250 ezres teljes közigazgatási karból (a köz- és kormánytisztviselők, fegyveresek, valamint a kormányzati háttérintézmények foglalkoztatottjainak összessége) 30 ezer főt érintő leépítés kapcsán a hírek szerint eleve az az irány, hogy az elsősorban a háttérintézményeket érintse, míg a minisztériumokat igyekezne megkímélni. Márpedg a számoknak a KIM és az NGM általi fehér papíron való tologatásával már önmagában a bő hatvanezres lélekszámú központi hivatalok terhére is kigazdálkodható, hogy a minisztériumi igazgatás csak a nyugdíjazások miatti természetes fogyást felülről közelítő mértékben fogyjon.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Az elvileg folyamatban lévő létszámcsökkentést érdekes megvilágításba helyezi a százfősre tervezett Nemzeti Stratégiai és Tervezési Hivatal létrehozásának a jövő évi költségvetési törvényjavaslatban 1,185 milliárd forintos költségvetéssel nyomatékosított terve is. Itt a létszám és a támogatás forrásából annyit lehet tudni, hogy az új tervhivatal a Váti Nonprofit Kft. területfejlesztési igazgatóságának bekebelezésével, NGM-en belüli átcsoportosításokkal és a karcsúsítandó Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőségtől átvett státuszokkal jönne létre. A jogállásában a sajtóhírek alapján nehezen beazonosítható új hivatal tehát – az NGM tervezéskoordinációs államtitkárságának párhuzamos létrehozása mellett – azt jelenti, hogy itt is részben (valószínüleg nagyobb részben) a jogalkalmazással foglalkozó szakigazgatás terhére fejleszti majd a Kormány a saját közvetlen startégiaalkotó/döntéselőkészítő stábját. 

A trendet nem tartjuk meglepőnek, hiszen az állami vezetők, és köztük különösen az államtitkárok tavaly – a minisztériumi összevonások ellenére – számottevően emelkedett számára tekintettel egy minisztériumi létszámcsökkentés most valószínűleg még a szokásosnál is komolyabb szervezeten belüli feszültséget eredményezne. Ezt támasztja alá az is, hogy a központi államigazgatás létszáma a kormányváltáshoz óta még a jelenlegi feszített költségvetési helyzetben is lassú emelkedést mutatott mindeddig.

A szeptemberben bejelentett leépítésről pontos képünk még nem lehet: a hivatkozott létszámhatározat ugyan nyár óta nem módosult, de minthogy az csak létszémkeretet ad, ez önmagában nem zárja ki (bár nem is teszi valószínűvé), hogy a leépítés már kilépett a tervezés fázisából, és valóban folyamatban van. Ennek ellenére kiindulhatunk abból, hogy a 15%-os csökkentésnek az államigazgatásra eső részét lényegében teljes egészében a főként hatósági jogalkalmazással foglalkozó központi hivatalok szervei, azaz  jórészt a területi államigazgatás fogja elszenvedni.

Ez egyrészt lényegesen kevesebb megtakarítást eredményez, hiszen – megteremtve a munkahelyteremtési célkitűzésekkel való összevethetőséget – a leépítést ugyan kormánytisztviselőben mérik, ám a siker valódi fokmérője a megtakarított bérköltség. Ez pedig (a magasabb bérszintre és a vezetők magasabb számára tekintettel) jelentős, akár többszörös mértékű eltérést jelent a két szint között: egy átlagos minisztériumi álláshely megszüntetésével spórolna annyit a költségvetés, mint két átlagos földhivatali munkatárs kirúgásával.

Másrészt a karcsúsítás koncentrálása a ‘kékgalléros’ hivatalnokrétegre magában hordja azt a kockázatot is, hogy – minthogy azt rúgják ki, aki a polgár számára is láthatóan dolgozott eddig – az állam fontos külső feladatainak ellátásában állhat be zavar.

Így aztán ha az egyébként azért jelentős hatékonysági tartalékokkal rendelkező minisztériumok végül tényleg jelentős érvágás nélkül fordulnak rá a 2012-es évre, akkor mi abban elsőrorban nem a Startégia és a Tervezés, hanem a minisztériumi szervezeti lobbi sikerét látjuk majd.