‘A Kormány saját magán kezdi a spórolást’ – hallhattuk többször a minisztériumi létszámok korábbi kormányok alatti csökkentése kapcsán. Most aligha hallunk majd hasonlót, és ennek oka nem a szofisztikáltabb kommunikációban keresendő: úgy tűnik, hogy az előttünk álló szűk esztendőre az államigazgatás egy olyan fogyókúrával fordul rá, ami a kormánytagoknak közvetlenül alárendelt apparátustól nem kíván meg jelentős áldozatokat.

A szeptemberben kitűzött 15%-os, elvileg a 250 ezres teljes közigazgatási karból (a köz- és kormánytisztviselők, fegyveresek, valamint a kormányzati háttérintézmények foglalkoztatottjainak összessége) 30 ezer főt érintő leépítés kapcsán a hírek szerint eleve az az irány, hogy az elsősorban a háttérintézményeket érintse, míg a minisztériumokat igyekezne megkímélni. Márpedg a számoknak a KIM és az NGM általi fehér papíron való tologatásával már önmagában a bő hatvanezres lélekszámú központi hivatalok terhére is kigazdálkodható, hogy a minisztériumi igazgatás csak a nyugdíjazások miatti természetes fogyást felülről közelítő mértékben fogyjon.

Az elvileg folyamatban lévő létszámcsökkentést érdekes megvilágításba helyezi a százfősre tervezett Nemzeti Stratégiai és Tervezési Hivatal létrehozásának a jövő évi költségvetési törvényjavaslatban 1,185 milliárd forintos költségvetéssel nyomatékosított terve is. Itt a létszám és a támogatás forrásából annyit lehet tudni, hogy az új tervhivatal a Váti Nonprofit Kft. területfejlesztési igazgatóságának bekebelezésével, NGM-en belüli átcsoportosításokkal és a karcsúsítandó Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőségtől átvett státuszokkal jönne létre. A jogállásában a sajtóhírek alapján nehezen beazonosítható új hivatal tehát – az NGM tervezéskoordinációs államtitkárságának párhuzamos létrehozása mellett – azt jelenti, hogy itt is részben (valószínüleg nagyobb részben) a jogalkalmazással foglalkozó szakigazgatás terhére fejleszti majd a Kormány a saját közvetlen startégiaalkotó/döntéselőkészítő stábját. 

A trendet nem tartjuk meglepőnek, hiszen az állami vezetők, és köztük különösen az államtitkárok tavaly – a minisztériumi összevonások ellenére – számottevően emelkedett számára tekintettel egy minisztériumi létszámcsökkentés most valószínűleg még a szokásosnál is komolyabb szervezeten belüli feszültséget eredményezne. Ezt támasztja alá az is, hogy a központi államigazgatás létszáma a kormányváltáshoz óta még a jelenlegi feszített költségvetési helyzetben is lassú emelkedést mutatott mindeddig.

	2011. július	2011. április	2011. január	2010. dec.	2010. aug.	Kormányváltáskor
Miniszterelnökség	132	128	102	94	94	Miniszterelnöki Hivatal	707
KIM	1087	1144	1097	1097	1086	EüM	217
BM	354	346	346	346	346	FVM	373
HM	523	550	550	550	490	HM	500
VM	698	690	668	672	672	IRM	493
NGM	817	871	871	871	886	KvVM	396
NEFMI	861	906	906	906	906	KHEM	237
KüM	659	686	667	667	549	KüM	655
NFM	686	735	735	735	735	NFGM	414
Összesen	5819	6056	5942	5938	5764	OKM	525
						ÖM	313
						PM	498
						SZMM	436
						Összesen	5764

A szeptemberben bejelentett leépítésről pontos képünk még nem lehet: a hivatkozott létszámhatározat ugyan nyár óta nem módosult, de minthogy az csak létszémkeretet ad, ez önmagában nem zárja ki (bár nem is teszi valószínűvé), hogy a leépítés már kilépett a tervezés fázisából, és valóban folyamatban van. Ennek ellenére kiindulhatunk abból, hogy a 15%-os csökkentésnek az államigazgatásra eső részét lényegében teljes egészében a főként hatósági jogalkalmazással foglalkozó központi hivatalok szervei, azaz  jórészt a területi államigazgatás fogja elszenvedni.

Ez egyrészt lényegesen kevesebb megtakarítást eredményez, hiszen – megteremtve a munkahelyteremtési célkitűzésekkel való összevethetőséget – a leépítést ugyan kormánytisztviselőben mérik, ám a siker valódi fokmérője a megtakarított bérköltség. Ez pedig (a magasabb bérszintre és a vezetők magasabb számára tekintettel) jelentős, akár többszörös mértékű eltérést jelent a két szint között: egy átlagos minisztériumi álláshely megszüntetésével spórolna annyit a költségvetés, mint két átlagos földhivatali munkatárs kirúgásával.

Másrészt a karcsúsítás koncentrálása a ‘kékgalléros’ hivatalnokrétegre magában hordja azt a kockázatot is, hogy – minthogy azt rúgják ki, aki a polgár számára is láthatóan dolgozott eddig – az állam fontos külső feladatainak ellátásában állhat be zavar.

Így aztán ha az egyébként azért jelentős hatékonysági tartalékokkal rendelkező minisztériumok végül tényleg jelentős érvágás nélkül fordulnak rá a 2012-es évre, akkor mi abban elsőrorban nem a Startégia és a Tervezés, hanem a minisztériumi szervezeti lobbi sikerét látjuk majd.