Egy szó nincs békeidőbeli sorozásról a hétfőn elfogadott (amúgy a Parlamentben senkit nem érdeklő, csak két leszavazott LMP-s módosító javaslatot kiváltó) honvédelmi igazgatási törvényben. Hende Csabának minden, az ezzel ellentétes állításokat cáfoló szava igaz. Ettől viszont ez még szerintünk egy alapjaiban elhibázott törvény: ahelyett, hogy a korlátozott erőforrásokat hadászatra költené az állam, értelmetlen (és az információs önrendelkezési jogot éppen ezért céltalanul korlátozó) nyilvántartás kialakítására és frissítgetésére fordítjuk azokat.

A hadkötelesekről ugyanis – bármilyen meglepő – most is van hiteles, teljes és folyamatosan frissített nyilvántartás. Úgy hívják, hogy személyiadat- és lakcímnyilvántartás. Ezt persze a Kormány is tudja, nem véletlenül akarja az ebből nyert adatokra – és nem mondjuk személyes megkeresésekre – építeni a hadkötelesek nyilvántartását. Ha a HM nem saját adatbázist akarna építeni, akkor annyit kért volna, hogy kapjon lekérdezési lehetőséget a 18 és 40 közötti férfiak minden személyazonosító adatára. Így aztán naprakészen tudná, hogy kik és milyen életkorban vannak a pakliban, hova kell küldeni az értesítést.

Mert ami ezen felül szerepel a tervezett adatbázisban, az szerintünk használhatatlan, minthogy nem a potenciális katona szolgáltatja, hanem változatos módokon, más állami nyilvántartások időszakonkénti leszüretelésével jut el oda. Ezen a ponton felmerül, hogy mit sírunk, ha végre itt egy nyilvántartás, amit nem a polgár adatközlése alapján töltenek fel (a kamarai nyilvántartásnál még ez volt ugye a bajunk). (Itt szúrnánk közbe a sorozást kiáltó véleményeket védve annyit, hogy – bár a törvény rendszere, az indokolás és a miniszteri nyilatkozat alapján egyértemű, hogy egészségügyi vizsgálatra csak a hadkötelezettség bevezetése után terheli a hadkötelest – pont az orvosi vizsgálatra vonatkozó rendelkezésből maradt ki ennek kifejezett kimondása: előtte és utána ott van.]

Csakhogy ez az adatkör jórészt különleges személyes adatokat jelent; a személyazonosító és lakcímadatokon túl békeidőben is kezelné ugyanis a honvédség a következőket a hadkötelesről:

F) A szolgálat tervezését és teljesítését befolyásoló adatai:

a) katonai szolgálatra való alkalmasságát érintő betegsége,

b) megállapított katonai szolgálatra való alkalmassági fokozata,

c) szomatometriai adatai,

d) megkezdett és befejezett iskolai tanulmányai,

e) szakképzettsége,

f) foglalkozása,

g) idegen nyelv ismerete és annak foka,

h) gépjármű-vezetői, munkagép-kezelői engedélyének kategóriája, érvényességi ideje,

i) saját háztartásában eltartott vér szerinti, örökbefogadott, mostoha és nevelt gyermeke 

születésének ideje,

j)  külföldön teljesített katonai szolgálata, megszerzett katonai szakképzettsége, elért 

rendfokozata,

G) Munkaképesség csökkenés foka, illetve a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi 

LXXXIV. törvény 1. §-ának a) pontja szerinti egészségkárosodás mértéke,

H) Testi, szellemi fogyatékossága, személyiségzavara,

I) Szenvedélybetegsége,

Ezeket így egyben kevesen szeretnénk szívesen rögzíttetni, és még ha van is olyan helyzet, amikor ezt a honvédelmi érdek mégis megkívánja, ez biztosan nem az. Nem is az a döntő, hogy hogyan ítéljünk meg a békeidőbeli felkészülés fontosságát, hanem az, hogy az így kezelt adatok többsége nyilvánvalóan használhatatlan lesz. Kiragadott példaként: ha rokkant vagyok, és ezt az orvos megállapította, akkor megy róla adat tőle a HM-nek, de ha nem akartam magam leszázalékoltatni, akkor nem. Ez egyébként a nem szenzitív adatok többségére is igaz: hiába van adat arra, hogy van jogsim, ha abból nem derül ki, hogy el tudok-e vezetni normálisan egy autót vagy hogy melyek az egészségügyi korlátozások.

Tehát arra biztos nem jó a nyilvántartás, amit a törvény indokolása állít, azaz hogy majd ennek alapján HA sorozás lesz, akkor már nem kell behívni mindenkit. Ez igaz lehet az érintettek egy részére, de – feltéve, hogy az adatokat tényleg csak a törvényben megjelölt utakon szerzik be – érdemi könnyebbséget biztosan nem jelent a majdani sorozás szervezésében. Ugyanerre a célra ennél minden szempontból alkalmasabb lenne, ha a sorköteleseknél a lakcímnyilvántartásba kerülne még egy rovat, amely egy igen-nem információt tartalmaz arról, hogy a sorozó szervek bármely okból kimondták-e véglegesen alkalmatlannak az érintettet. Ilyen előzetes vizsgálatot a törvény ismer a tartalékosoknál, és nyilván mód lenne rá, hogy aki ezt kéri, előzetesen nyilváníttassa magát alkalmatlannak akár okiratok, akár orvosi vizsgálat alapján. Az ebben sikerrel járt személyek neve pedig innentől egyszerűen nem jelenne meg a sorozó szervek által látott listában.

Mindezek alapján a hadkötelesek nyilvántartására külön informatikai rendszert szervezni (pláne most) nem látszik a közpénzek leghatékonyabb felhasználásának, és hát alkotmányosabb törvényeket is láttunk már ezen az őszön. Pedig itt nem a célokkal van a baj, hanem a választott megoldást hord félre. Ez meg a seregben azért rejt veszélyeket, bár – Svejket idézve – "minden kripli a helyén kell, hogy legyen".