Bezárás
alkotmányjog

Rudolf Péter titka, a börtön és a bulvár

A mai Bors “Börtön vár Rudolf Péter titkának kifecsegőjére?” címmel hozza a cikket, amelyben Bacsek György ügyvéd szerint még két év börtönt és pénzbüntetést is kaphat a neves színész banktitkát barátnőjével megosztó fiatalember és az azt mikroblogján megosztó barátnő. Bacsek úr levezetését a lap nem közli, így aztán azt nehéz is vitatni, de a fejtegetés végeredménye minket meglepett, és ez ezúttal nem magyarázható önmagában a sajtóban szokásos, a szóbajöhető legsúlyosabb tényállás legmagasabb büntetési tételét alapul vevő nagyotmondással.

Mit kezd a titoksértőkkel a büntetőjog?

Szerintünk három tényállás jöhet szóba az ügyben:

a) Magántitok megsértése

Az, aki a foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva tudomására jutott magántitkot alapos ok nélkül felfedi, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő. Ez az eddig megisnert információk alapján alighanem megáll az ügyben, de azt elkövetni csak a banki alkalmazott fiatalember tudta, a barátnő nem, mert ahhoz a magántitkot foglalkozása vagy közmegbízatása során kellett volna megszereznie (nem a barátjától). Minthogy a nyilvánosságra hozatallal nem a barátját akarta segíteni, így a lány bűnsegéd se nagyon tud lenni. Itt a büntetés csak pénzbüntetés lehet, ehelyett legfeljebb egyéves szabadságveszés akkor lenne kiszabható, ha a színész jelentős érdeksérelmet szenvedett, ám ezt furcsa volna megállapítani, hisz ő maga kérte, hogy állásából se rúgják ki az elkövetőt. Ugyanezért az sem valószínű, hogy az alapeset miatt felelősségrevonás indulna, hiszen az eljárás csak Rudolf Péter magánindítványára indulhatna meg.

b) Visszaélés személyes adattal

Eszerint a fiú (és megítélés kérdése, de talán a lány is) azzal, hogy a hitelre vonatkozó személyes adatot másokkal megosztotta, jelentős érdeksérelmet okozott, és egy évig terjedő szabadság-vesztéssel büntetendő. A jelentős érdeksérelem azonban ugyanazért  állhat meg nehezen, mint a magántitoksértés esetében.  Ha mégis, akkor három évnél nem hosszabb szabadságvesztés vagy helyette pénzbüntetés lenne kiszabható. Itt elképzelhető lenne a kétéves szabadságvesztés, ehhez azonban a bűncselekményt különleges adatra (faji eredet, politikai vélemény, szakszervezeti tagság, egészségügyi adat, szexuális irányultság, bűnügyi személyes adat, stb.) nézve kellett volna elkövetni.

c) Gazdasági titok megsértése

Eszerint Rudolf Péternek a banktitok kitudódása vagyoni hátrányt okozott, így az annak megtartására köteles elkövető három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ezt a cselekményt tehát megint csak a pár fiútagja követhette el. Hogy ténylegesen elkövette-e, az talán itt a legnehezebb kérdés: szinte bizonyosan éri mind a bankot, mind az ügyfelet valamilyen kár (pl. a bank jóhíre csorbát szenvedett, az ügyfél más banktól nehezebben kap majd hitelt). Ebből a szempontból így annak lehet jelentősége, hogy a bank és az ügyfél állítja-e, hogy az ügy kapcsán őt vagyoni hátrány érte. Így aztán a sértettek hozzáállásának ebben a helyzetben annak ellenére is szerepe lehet, hogy ez a cselekmény viszont hivatalból üldözendő, azaz a rendőrség akkor is eljárást indíthat, ha ezt nem kezdeményezte senki.

Bárhogy forgatjuk tehát az ügyet, abból egyik szereplő esetében sem jön ki két év börtön és pénzbüntetés (már csak azért sem, mert ezek közül főbüntetésként csak az egyiket lehet kiszabni).  Mindent összevetve: a két titoksértő közül a lányt valószínűleg nem éri majd el büntetőeljárás, de a fiú esetében is kizárhatónak tűnik a Bors szerint valószínű büntetés. Az pedig, hogy büntethető-e egyáltalán, jórészt Rudolf Pétertől is függ.

Követhetett-e el más is bűncselekményt?

Ha egy titok nyilvánosságra kerül, akkor nemcsak ténylegesen, hanem a jogi védelem tekintetében is megszűnik titokká lenni. Onnantól fogva, hogy – egy naponta néhány tucat, de akár csak egy-két ember által látogatott – blogon a bejegyzés feltűnt, egyben a bolygó összes internethasználója is módot kapott arra, hogy azt megtekintse. A banktitoknál is egyértelmű, hogy mindazok a személyek, akik a már nyilvános információt tovább híresztelték és így kiteljesítették az érintett érdeksérelmét, nem cselekedtek jogszerűtlenül.

Formálisan a személyes adat kezelése hozzájárulás hiányában továbbra is jogszerűtlen marad. Ugyan a Bors az első cikk előtt kereste meg a színészt, így akár be is szerezhette azt, hozzájárulás hiányában és a jelentős érdeksérelem bekövetkezése esetén azonban formálisan a Bors főszerkesztője, szerzője is elkövethette a bűncselekményt. Márpedig ebben az esetben nem olyan közszereplőről van szó, akinek kínos személyes adatát feltétlenül jogosult lenne a közvélemény megismerni.

Végül, ha nekünk kellene megírni egy új újságírói etikai kódexet, akkor valahol az első rendelkezések között tiltanánk meg védett titkok és személyes adatok hasonló esetben való újraközlését. Nyilván nem jutott volna el a hír a kereskedelmi tévék bulvárhiradójába, ha azt a Bors "egy ismert színész" történeteként tálalja, de szerintünk ennek ellenére ezt kellett volna tennie.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom