Így írnánk mi

Két alkotmányjogász közjogról, közigazgatásról, a jó kormányzásról

alkotmányjog

Alkotmányjogi panasz a felvételi keretszámokkal szemben

A 2012-es felvételi keretszámos kormányhatározat a magyar közjog szégyene. A tartalmával sem tudunk azonosulni, de a felháborodásunk nem annak szól, hogy nem értünk egyet a változások irányával. Nem is annak, hogy a Kormány súlyosan sérti a felsőoktatási törvényt. A botrány ebben az ügyben az, hogy a nagybetűs Életet kezdő 18 éveseknek az állam nyíltan és kendőzetlenül megüzente, hogy itt nincs jogbiztonság.

Meg vagyunk győződve arról, hogy a felsőoktatási finanszírozási rendszer komoly reformra érdemes, és elfogadjuk azt is, hogy az állam alkotmányosan eldöntheti, hogy milyen felsőoktatást, milyen szakon hány hallgatót finanszíroz. Azt viszont nem teheti meg, hogy egyik hónapról a másikra, több tízezer ember élete egyik legfontosabb döntésének a feltételeit alapvetően megváltoztatja. Az Alaptörvény B) cikke (1) bekezdése szerint “Magyarország független, demokratikus jogállam”. Ez azt is jelenti, hogy aki éveket készült arra, hogy sikeres felvételije után állami támogatással képezze magát ki egy hivatásra, az nem szembesülhet a benyújtást megelőzően egy hónappal azzal, hogy az általa választott szakon lenullázták az államilag támogatott férőhelyek számát, és őt éppen kevéssé barátságos módon noszogatják arra, hogy más utat vagy kerülőutat válasszon.

Sajnos az az élmény, hogy mégis megteheti, így mégis szembesülhet, fontos lépés lett az elmúlt hetekben a következő választás számos első választójának politikai szocializációjában. Ezek a fiatalok ezekben a hetekben sokszor hallhatják szüleiktől, tanáraiktól, hogy nincs mit tenni, el kell fogadni a történteket, ez egy ilyen ország, ez egy ilyen helyzet. Az Alaptörvény rendszerében ugyanakkor éppen a felvételiző az egyetlen, aki a jogsérelem kiküszöbölése érdekében hatékonyan tud tenni valamit. Az Alkotmánybíróság ugyanis képes lehet orvosolni a problémát: a kormányhatározat alkotmányellenességének kimondása és annak megsemmisítése az alaptörvény-ellenes helyzetet szüntetné meg, míg ebben az esetben a Kormány – ezúttal alkotmányos tartalommal – új keretszámokat adhatna ki. Garancia persze egyik szerv kedvező döntésére sincs, ám az bizonyos: indítvány, indítványok hiányában esély sincs arra, hogy a magyar alkotmányos rendszer begyógyítsa a saját testén ejtett sebet, hiszen a többi lehetséges kezdeményező egyike (maga a Kormány, a képviselők egynegyede, vagy például az ombudsman) sem nyújtott be indítványt.

Ezek azok a megfontolások, amiért olyan, bárki által szabadon felhasználható indítványtervezetet teszünk közzé, amely alkotmányjogi panasz benyújtásának alapja lehet a tárgyban. Az Alkotmánybíróság eljárását csak az érintettek – az alapvető jogukban sértett felvételizők – kérhetik. Bár reményeink (és indítványunk) szerint az Alkotmánybíróság döntése minden felvételizőre ki fog terjedni, nem zárhatjuk ki azt sem, hogy a választott megoldás kedvezőbb helyzetbe fogja hozni a panaszt benyújtókat.

Az alkotmányjogi panasz ezen formája megelőző bírósági pervesztést nem kíván meg, az az Alkotmánybírósághoz illetékmentesen benyújtható. A panasz benyújtására bármely felvételiző jogosult, akinek a kormányhatározat a várakozásait hátrányosan érintette. Ennek igazolása sikeres leginkább akkor lehet, ha az a benyújtott felvételi jelentkezésen alapul.

Fontos azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a benyújtáshoz az ügyvédi képviselet kötelező, ami – bármily körültekintően kíséreltük is meg a terveztet megszövegezni – ügyvédi munkát, felelősségvállalást (és így feltehetőleg ügyvédi díjat) még akkor is feltételez, ha az ügy nehezebbik részét, az alkotmányjogi érvelést mi most megosztjuk. Az ügyvédnek kell a képviselet ellátása során vizsgálnia, hogy a konkrét indítványozó tekintetében fennállnak-e olyan egyéni körülmények, amelyek a jogsérelmet súlyosítják, vagy amelyek azt kizárják. Mindenek előtt az indítvány dőlten szedett része tekintetében kell ezt a vizsgálatot elvégezni.

Indítványtervezetünk letölthető itt!

Megosztás