Így írnánk mi

Két alkotmányjogász közjogról, közigazgatásról, a jó kormányzásról

alkotmányjog

Büntetik azt, aki többet dolgozik

 A sokoldalú Budai Gyula bruttó havi egymillió forintot bukik az államtitkári kinevezésével.

Olyan volt már, hogy valaki ingyen látta el hivatalát, de Budai agrár-államtitkári kinevezésével mérföldkőhöz érkeztünk: az át nem gondolt javadalmazási rendszer egy vakfoltjának köszönhetően az elszámoltatási kormánybiztos bruttó jövedelme annak ellenére csökken államtitkárrá való kinevezése esetén 1 008 765 forinttal, hogy – szándéka szerint – megőrzi országgyűlési képviselői és kormánybiztosi tisztségét is. Budai Gyula ugyanis eddig – Kövér László házelnököt is megelőzve – a legjobban kereső kormánypárti politikai vezető volt, mivel 1 240 665 forintos (nagykállói egyéni választókerületére tekintettel magas választókerületi pótlékkal kiegészített) képviselői jövedelme mellé kapta meg 997 200 forintos – az államtitkári illetménnyel megegyező – kormánybiztosi pénzét. Itt ugyanis (bár ennek racionális okot nehéz találni) nincs plafon a két, politikai tevékenységgel szerzett jövedelem összeszámítására.

Az államtitkári kinevezés éppen azért vehet ki sok pénzt a Budai-család kasszájából, mert az állami vezetőknél (a miniszterelnöknél, a minisztereknél és az államtitkároknál) van ilyen összeszámításai szabály, így az e tisztséget is ellátó képviselők csak alapdíjukat kapják. A 231 900 forintos képviselői alapdíj maradhat majd meg kormánybiztos úrnak is, míg a kormányzattól továbbra is 997 200 forint folyhat be, csak immár államtitkári juttatásként. (Az állami vezető kormánybiztosok nem kapnak többletjuttatást.)

Értelme ennek így természetesen semmi sincs (hiszen Chewbacca egy wookie a Kashyyyk bolygóról). Önmagában azzal, hogy a politikai vezető tisztségek betöltői komoly pénzeket keresnek, nincs baj. Az anyagi elismerésnek azonban igazodnia kell a viselt felelősséghez, amitől távol áll, ha az ifjúságpolitikai és a levéltári ügyekért felelős miniszteri biztosok a húsz legjobban kereső képviselő között vannak, a megyei igazgatást ténylegesen működtető kormánymegbízottaknál pedig lényegesen többet keresnek a feladat nélkül hagyott megyei közgyűlések elnökei. Ezzel szoros összefüggésben egy hierarchikus rendszerben bizonyosan nem szabadna létrejönnie olyan helyzetnek, hogy a beosztott többet keres, mint a főnöke. Márpedig Orbán Viktor bruttó havi 1 759 900 forintot keres. Akkor, amikor féltucat középvonalbeli kormánypárti képviselő keres többet, mint a miniszterelnök, a miniszterek a fizetési lista felső középmezőnyében vannak, bármely kormánytisztviselőnek megállapítható kétmillió forintos személyi bér, az MNB elnöke pedig csak egy forintot visz haza, akkor elmondhatjuk: az utolsó újragondolás balul sikerült, ideje lenne az egész rendszer újbóli újragondolásának.

Hogy Budai Gyula milyen hatékonysággal tudja ezentúl ellátni egyéni országgyűlési képviselői mandátumát, elszámoltatási biztosi és agrár-államtitkári feladatát egyszerre, nem is beszélve agrár-érdekképviseleti tevékenységéről, az már egy másik kérdés. Az biztos, hogy bárki, aki a magánszférában vállalna egyszerre három főállást, az nagyon hamar az adóhatóságot kapná a nyakába, munkáltatóin pedig a munkafelügyelet kérné kollektíve számon, hogy miként adták ki a megfelelő pihenőidőt.

Megosztás