Különrendőrséggel megerősített házelnök lesz, vizsgálóbizottság azonban nem.

Mire jó a parlament?

Nem kis részben az index és a hvg bevállalós videósainak köszönhetően, az Országgyűlés a maga tehetetlenségében is hozzájárult ahhoz, hogy az államhatalom és működési mechanizmusainak átláthatósága a jelen kormányzati ciklusban meglepően megerősödjön.

 A törvényalkotás minden eddiginél titkosabb. A semmiből előlépő egyéni képviselői indítványok, az egynapos sebészet törvényalkotás, a zárószavazás előtt alapjaiban megváltozó törvényi tartalom mind azt mutatják, hogy a parlament a törvényalkotási funkcióját, azaz a javaslatok megvitatását, alternatívák állítását nem látja el. A működés diszfunkciója azonban nyilvánvaló és közérthető: naponta látjuk, hogy a képviselők nem tudják, nem merik megmagyarázni szavazatukat. Két évtizednyi senki által nem nézett televíziós közvetítés után a képviselők választópolgárok százezrei előtt számolnak be személyesen képviseleti tevékenységükről. A teljes átláthatatlansággal párhuzamosan megjelent az átláthatóság elvi feltétele. A törvényalkotás minden eddiginél nyilvánosabb.

A végrehajtó hatalmat a parlamentben nem ellenőrzik. Mint az évtizedek óta így van: a legképtelenebb válaszoknál sincs esély arra, hogy a kormányzó többség leszavazza az interpellációra adott választ. Az interpellációk új ügyeket nem tárnak fel: jogkövetkezményük egyelőre nincs, politikai következményük egyelőre nincs. Megváltozott azonban ennek a funkciója: az interpelláció nem rávilágít, hanem hangsúlyt ad, tematizál. Az ellenőrző sajtó és az ellenzéki képviselők munkája egymást erősíti. Az öninterpellációk semmilyen nyilvánosságot nem kapnak, az oligarcházás, voldemortozás az írott és elektronikus sajtóban is rendre vezércikkekben ismétlődik. A bujkáló miniszterek nyilatkozata az elkerülhetetlen személyes megjelenéskor kiemelt hangsúlyt kap. Akinek van szeme, látja, akinek van füle, hallja. A végrehajtó hatalmat a parlamentben ellenőrzik.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere a parlament hagyományos funkcióiba ugyan nem lehelt új életet, politikai ellenőrzési funkcióját azonban kidomborította. De itt van most az új parlamenti törvény, illetve az azt kísérő – amúgy szép gesztusként indokolás nélkül benyújtott – házszabály-módosítás, ami különösen a Házelnök jogköreinek szélesítésével újabb kockázatokat rejt magában.

Mire jó a parlamenti törvény?

1. A törvényalkotás garanciái nem születnek újjá: a Házszabály tavaly ősszel elfogadott botrányos módosításai (az elfogadás napján szabadon átírható törvények és az ülésszakonkénti hatos csomag egynapos törvényalkotási joker) megmaradnak; az amúgy az egész jelenlegi házszabályt szétszabdaló „törvényi” házszabály és a maradék „határozati” házszabály módosítása ezeket a rendelkezéseket meghagyja. (Nagyjából ez lehet az egyetlen racionális indoka annak, hogy miért marad hatályban – zseniális új címmel – az 1994-es Házszabály.)

 2. A következő Országgyűlés megalakulásától már nem lesz majd kötelező létrehozni a vizsgálóbizottságokat, hogyha azt a képviselők egyötöde kezdeményezte. Nem járunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy e bizottságok működésének eredményeként igen kevés új és objektív információ látott napvilágot, azonban politikai funkciójuk tagadhatatlan: nyilván nem véletlen, hogy az elszámoltatási kormánybiztos is él ilyen kezdeményezéssel, pedig neki tényleg számos eszköze van a vizsgálatra és annak hatásos kommunikációjára egyaránt. És ha nem kötelező létrehozni, akkor nem is lesz vizsgálóbizottság: a kezdeményezés megszavazásával ugyanis a kormánytöbbség elismerné, hogy van vizsgálandó ügy.

3. A házelnök az országgyűlési törvényben különösebb megkötés nélkül jogot kap arra, hogy az Országház, az Országgyűlési Irodaház, valamint az Országgyűlés hivatali szervezetének elhelyezésére szolgáló területére történő belépés és az ott tartózkodás rendjét meghatározza. Az így születő szabályzatok ugyan „az Országgyűlés ülésének nyilvánosságát, a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit” nem zárhatják ki, de korlátozhatják. Aki a házelnöki szabályzat bármely rendelkezését megszegi az kivezettethető, sőt, a házelnök legfeljebb két hétre ki is tilthatja a felsorolt épületekből. Akkor is, ha jogszabályt nem sértett, szabálysértést, pláne bűncselekményt nem követett el. Mindehhez konkrét kis különrendőrség is jár Országgyűlési Őrség név alatt, amelynek nem korlátozott a tevékenysége az Országházra, így például nehezen magyarázható módon házkutatást is tarthat.

4. A házelnök emellett az ülésteremben is kap rendes fegyelmi jogköröket, ami teljesen normális, az volt a furcsa, hogy eddig ilyenek nem voltak neki. Ugyanakkor messze nem megnyugtató az, hogy a szómegvonás, rendreutasítás, illetve az ezek eredménytelensége esetén alkalmazható kizárás (az ülésteremből az adott napirend idejére történő kivezettetés) és bírság esetében a feltételek kifejezetten lazára sikerültek. A „házszabályi rendelkezések tanácskozási rendre és szavazásra vonatkozó szabályait” megszegni elég könnyű például a parlamenti gyakorlatban amúgy szokásos közbeszólásokkal is, míg az például parttalan viták forrása lehet, hogy mikor ismétli „a vitában feleslegesen saját vagy más beszédét” a felszólaló.

 5. Szélesedik a mentelmi jog: ezentúl az országgyűlési képviselő e minőségében büntetőjogi fenyegetettség nélkül rágalmazhat vagy becsületében sérthet meg bárkit. Nem ragaszkodunk a becsületsértés és a rágalmazás büntetőjogi következményeihez, kellően hatékony eljárás mellett ezek szerepét teljes egészében átvehetnék a polgári jog kártérítési perek. Az azonban igen furcsa, hogy ezeket a bűncselekményeket mostantól mindenki más elkövetheti, csak az országgyűlési képviselők (és a szabályozás logikájából adódóan az összes többi mentelmi joggal rendelkező személy) nem.

 6. Bár az elmúlt két évtizedben a testi kontaktus kimaradt a parlamentarizmus mindennapjaiból, ehhez mérten meglepő, hogy a fegyelmi szabályok szövegezői számítanak azért arra, hogy valaki tényleg ’kint fogja majd megbeszélni’ a nézeteltérést. A fizikai erőszakot alkalmazó, azzal fenyegető vagy arra felhívó képviselő ugyanis a pénzbírság mellett először három ülésnap, ismételt esetben hat ülésnap, minden újabb esetben kilenc ülésnap felfüggesztésre számíthat. Jó hír viszont a rendszeres verekedőknek, hogy a priusz az ülésszak végén törlődik. Tisztára, mint egy labdarúgó versenyszabályzat.