Mostani állás szerint az Országházban is tilos lesz a holokausztot relativizálni, magánszemélyeket ugyanakkor büntetőjogi fenyegetés nélkül lehet majd gyalázni.

Az elfogadhatatlan megszólalásokat egy jól működő demokráciában onnan lehet megismerni, hogy azoktól – saját politikai oldalától függetlenül – minden mértékadó szereplő elhatárolódik. Nálunk számos példa ­– legutóbb a Jobbik vérvádas napirend utáni felszólalásának fogadtatása – igazolja, hogy ez a megoldás nem működik, a saját hátsókertjét senki nem siet kellő határozottsággal gyomlálni. Így aztán annak ellenére is komolyabb szerepet nyer a jogi szabályozás, hogy a politikai véleménynyilvánítás szabadságából mint kiemelkedően fontos jogból és értékből az következik, hogy a jog csak szűk körben avatkozik be. Illetve hát ez következne.

Az elmúlt évtizedek politikai vitáinak eredőjeként ugyanis a politikai véleménynyilvánítás korlátozásának furcsa patchworkje jött létre, amit most készülnek a kormánypártok még színesebbé tenni. A korlátozások rendszere értékhierarchiát, átgondoltságot nem tükröz, ami biztosan káros. Gondoljon ugyanis bármit a büntetőjog szerepéről, illetve az ezt következetesen korlátozó alkotmánybírósági gyakorlatról az Országgyűlés, az, hogy mit és milyen súlyosan rendel büntetni, egyben sokat elmond a politikai közösség értékrendjéről is.

Kezdjük ott, hogy az sem lenne elvileg magától értetődő, hogy a szélsőséges megszólalásokat a büntetőjog kezelje: az Alkotmánybíróság legalábbis töretlen türelemmel próbálta elérni, hogy a gyűlöletbeszéd bármilyen büntetőjogi fenyegetése előtt megpróbálkozzon az állam a többi jogág, főként a polgári jog eszközeivel. Polgári jogi megoldás azóta sincs, a büntetőjogi eszköztár azonban 2010-ben – két lépésben – kiegészült „a nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása” bűncselekménnyel, ami a tagadás mellett e bűnök jelentőségének jelentéktelen színben való feltüntetését is kriminalizálta.

Ez azt jelenti, hogy nyilvános közléseiben egy politikai közszereplő ma

a) köteles tiszteletben tartani az egyén méltóságát, így nem rágalmazhat és nem sértheti más becsületét (bár ha ez a más egy másik közszereplő, akkor ezt lényegében mégis megteheti),

b) nem uszíthat gyűlöletre egy társadalmi csoporttal szemben (közösség elleni izgatás),

c) nem tagadhatja/relativizálhatja bármely náci vagy kommunista diktatúra bűneit,

d) nem használhat a Himnuszt, a zászlót és a címert lealacsonyító vagy sértő kifejezést (nemzeti jelkép megsértése),

e) nem uszíthat törvény, jogszabály vagy hatósági intézkedés elleni általános engedetlenségre a köznyugalmat megzavarva.

Az országgyűlési képviselők (és az Alkotmánybíráktól az ügyészekig az összes többi mentelmi jogi jogosult) megszólalásai azonban a mentelmi jog alapján szélesebb körű védelmet élveznek. Ezt a mentelmi jog legszűkebb, de legerősebb körének (a felelőtlenségnek) köszönhetik: a leadott szavazat és a közhivatal gyakorlásával összefüggésben kifejtett vélemény miatt főszabály szerint egyáltalán nem (azaz a mandátum megszűnése után sem) indulhat felelősségre vonás, így az így elkövetett cselekmények miatt nem is függeszthető fel a mentelmi jog. Ez alól is van ugyan kivétel, de igen szűk körben: ma – a titoksértési tényállások mellett – csak a rágalmazás és a becsületsértés miatt indulhat büntetőjogi felelősségrevonás.

Ezen utóbbin változtat az országgyűlési törvényjavaslat, illetve az ahhoz benyújtott két kormánypárti módosító, majd az azokat kiegészítő bizottsági módosító az országgyűlési képviselők esetében úgy, hogy az egyén védelme a képviselői megszólalások esetében teljesen megszűnik, viszont a felsorolt többi négyből három, eddig nem büntethető tényállás, a közösség elleni izgatás, a bűnök tagadása és a nemzeti jelkép megsértése épphogy most válik büntethetővé.

Készítettünk egy mátrixot példákkal, hátha így jobban kihámozható a törvényalkotó üzenete. Megmondjuk őszintén: nekünk ilyen üzenet egyelőre nem állt össze.(A helyzeten várhatóan az új Büntető Törvénykönyv sem változtat, amely jelen állás szerint – kis átnevezéssel és pontosítással – megőrzi a mostani tényállásokat és büntetéseket.)