Így írnánk mi

Két alkotmányjogász közjogról, közigazgatásról, a jó kormányzásról

alkotmányjog

Minden eddiginél gyorsabb helyben járás

„Nálunk nincs korrupció. Mindenki mindenkit ismer, úgyhogy tudnánk róla, ha lenne.”  (Egy ciprusi köztisztviselő a korrupcióról)

Nagypénteken, talán a minden kormányzat eredendő bűnével való szembenézéstől is vezéreltetve, megjelent a korrupció elleni kormányzati intézkedésekről és a Közigazgatás Korrupció-megelőzési Programjának elfogadásáról szóló 1104/2012. (IV. 6.) Korm. határozat. A korrupció – például a mélyszegénységhez és a népességfogyáshoz hasonlóan – stratégiát, intézkedési tervet és cselekvési programot érő negatív társadalmi jelenség: azt megoldani nemigen lehet, menedzselnie azonban valahogy mégiscsak kell az erre irányuló tevékenységét a közigazgatásnak.

Bizonyosan vannak olyan országok, ahol mindezt úgy teszik, hogy őszintén szembenéznek a tényekkel, felmérik, hogy melyek a korrupcióval különösen átitatott területek, és a kormányzat végül vállalásokat tesz például a helyi önkormányzati vagy a honvédelmi cégek tulajdonosi ellenőrzésének hatékonyabbá tételére, a tárgyalásos közbeszerzési eljárások és az állami cégek hirdetéseinek célzott ellenőrzésére vagy akár az állami támogatást odaítélő volt köz(szolgálati) tisztviselőnek a támogatott szervezet általi alkalmazása megtiltására. Nálunk ennek nemigen van hagyománya, hiszen ez szükségképpen igazgatáson belüli konfliktusokat generálna, így a hasonló tervek és programok elvont problémákra szoktak általános válaszokat adni. (A most elfogadott program például a korrupció szó etimológiai gyökereivel indít, mintha a fogalmat be kellene mutatni; ha ilyen messziről indul a rárepülés, akkor nem csoda, hogy konkrét ügyekig nem jutottak el.) Mivel azonban ilyen általános válaszokból még az ezzel a tárgykörrel foglalkozó nemzetközi szervezetek sem szoktak tudni kéttucatnál többet kitalálni (nagyjából a nagyobb nyilvánosság, több rendőr és ügyész, következetes és visszatartó erejű büntetések, jobb koordináció, képzések vonalon), a programok egymást ismétlik, ami annyiban nem baj, hogy a végrehajtás alacsony foka miatt ritkán kell bármit is kihúzni a listáról.

 A most megjelent korrupciós intézkedési tervtől sem vártuk, hogy megváltsa a világot. Nem is tette, bár vannak benne értelmes vállalások is. Arra azonban nem számítottunk, hogy a terv szerzői szép számban szerepeltetnek már megbukott vagy a jelenlegi kormány által elvetett intézkedéseket is, mintha mindezen rossz dolgok egy másik országban történtek volna, a mostani program – „az elmúlt két évtizedben követett korrupció elleni fellépés meghaladása” – pedig előzmények nélküli lenne. Ezekből a váratlan, de ki tudja, hová vezető fordulatokból szedtünk össze egy csokorra valót.

1. „Meg kell határozni a részben vagy egészben magánérdeket képviselő, eljárásjogi értelemben ügyfélnek vagy panaszosnak nem minősülő államszervezeten kívüli személyek közszolgálati tisztviselők általi fogadásának szabályait. A szabályozásnak tartalmaznia kell, hogy tisztviselők csak előzetes engedéllyel fogadhassanak ilyen személyeket, és akkor is csak a találkozók, azok témája, valamint az azokon részt vevő személyek és az általuk képviselt szervezetek név szerinti nyilvántartása és nyilvánosságra hozatala mellett. Amennyiben a külső személyek a találkozó előtt ehhez nem adják hozzájárulásukat, fogadásukat el kell utasítani.”

Mindenek előtt azért különösen furcsa a Navracsics miniszter úrra május végével kiosztott feladat, mert az e célokat megvalósító, a lobbitevékenységről szóló 2006. évi XLIX. törvény törvényt 2010 végén kormányjavaslatra helyezte hatályon kívül az Országgyűlés, azzal az indokkal, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ez utóbbi ugyan szerintünk is így van, de ettől még tény marad: a törvény hatályon kívül helyezésével megszűnt többek közt a közigazgatási vezetők lobbisták fogadására való kijelölése, a lobbisták nyilvántartása, illetve a lobbitalálkozások tényének és tárgyának kötelező közzététele. Azaz mindent, amit a tárgyban a kormány most szeretne, ő maga szüntette meg két éve.

A másik meglepetés az, hogy akkor kerül elő a javaslat, amikor az elmúlt hónapok parlamenti lobbiügyei egyértelművé tették, hogy a lobbistákat amúgy sem elsősorban a minisztériumok kapujában érdemes várni, így természetszerűleg adódik a kérdés, hogy akkor hol lesznek például az Országgyűlési képviselők és a lobbisták közötti kapcsolattartásra is kiterjedő szabályok. No, hát sehol, illetve legfeljebb tárgysorozatba sem vett ellenzéki törvényjavaslatokban.

 2. “A Kormány felhívja a közigazgatási és igazságügyi minisztert, hogy – az összehangolt etikai szabályozás elősegítése érdekében – készítsen zöld könyvet az etikai kódexekben célszerűen szabályozandó területekről, illetve a lehetséges szabályozási tartalmakról.” (Határidõ: 2012. július 31.)

“A Kormány felkéri a közszolgálati hivatásrendi köztestületeket, illetve azon jogviszonytípusok tekintetében, amelyeknél ilyen nincsen, a költségvetési szervek hivatali szervezeteinek vezetõit, hogy a korrupció megelõzési program, valamint az etikai kódexekrõl szóló zöld könyv figyelembevételével 2012. augusztus 31-ig készítsék el és adják ki hivatásrendi, illetve szervezeti etikai kódexeiket.”

Régóta követjük a közszolgálati etikai kódex hányatott sorsát, az elképzelést jónak és fontosnak tartjuk, egyebek mellett ide kerülhetne számos, jogszabályba túl konkrét és túl gyakorlatias, ugyanakkor a tiszta viszonyok érdekében fontos követelmény az elfogadott ajándék tolerált minimális mértékétől a hivatali tisztségre magánminőségben való hivatkozás tilalmáig. Erős felindulásból amerikai minta alapján két éve mi is írtunk egy tervezetet. Ne legyen igazunk, de tartunk tőle, hogy a cselekvési terv szerinti szisztéma nem lesz valami hatékony: nem véletlen, hogy a kódex szükségességét először hat éve felvető európa tanácsi (GRECO) jelentés óta több nekibuzdulás után sem született semmi a témában. Ahol ugyanis komolyan foglalkoznak közszolgálati etikai követelményekkel, ott azokat nem intézményenként találják ki, és arra is felesleges várni, hogy a közszolgálati érdekképviseletek fogadnak el saját tagjaikra nézve – az indokolás nélküli felmentést kiegészítendő, konkrét helyzetben akár azt megalapozandó – szigorú szabályozást. Mindezek alapján mi arra tippelünk, hogy mindenki elfogad majd valamit, és akkor lesznek nálunk lobogtatni való etikai kódexek is.

3. „A Kormány által megtárgyalandó előterjesztések, valamint a miniszteri rendeletek tervezeteinek előzetes hatásvizsgálatát ki kell egészíteni azok korrupciós kockázatainak vizsgálatával” (Határidő: a hatásvizsgálati rendszer felülvizsgálatához igazodóan)

Ez önmagáért beszél, de – minthogy az új, amúgy nyilvánosságra hozott vállalható hatásvizsgálatot mindeddig nem eredményező hatásvizsgálati KIM-rendelet a tárgyban tavaly augusztusban született meg – nem valószínű, hogy gyors végrehajtást jelent. Pedig érdekes lenne látni, hogy kimutat-e ilyen kockázatokat a hatásvizsgálat mondjuk a plázastop alóli egyedi mentesítési eljárásnál.

4. „A korrupciós kockázatok szempontjából át kell tekinteni a közbeszerzési törvény, valamint a nemzeti és közösségi költségvetési pénzügyi támogatások szabályrendszere alkalmazásának tapasztalatait, különös tekintettel az elektronikus információszabadsággal kapcsolatos jogszabályi rendelkezések betartására, és ennek eredményeiről jelentést, illetve beavatkozás szükségessége esetén előterjesztést kell tenni a Kormány számára. A szükséges beavatkozási területek között különös figyelmet kell fordítani a nyilvánosság lehetséges további növelésének formájára és tartalmára.”

Minden szavával egyetértünk, csak azt sajnáljuk, hogy ezt 2013 januárjáig kell végrehajtani, és nem – az ezzel ellentétes irányba mozduló – új közbeszerzési törvény tavalyi elfogadásakor volt szempont. De hát minden nem lehet tökéletes.

 5. Végül, de nem utolsósorban: csatlakozunk a nyílt kormányzásról szóló kormányközi nyilatkozathoz (Open Government Declaration), ami elég erős vállalásnak tűnik, tekintettel a nyilatkozat tartalmára, például a nagy értékű adatvagyon újrahasznosítást lehetővé tevő rendszeres közzétételére, a civil szféra proaktív és diszkriminációmentes bevonására vagy akár a jogállamiság kiterjesztésére. Hát ennek a szervezetnek a monitoring mechanizmusa se lesz egy fáklyásmenet, bár elsőre biztosan azt fogja majd hinni a cselekvési terveink alapján pár külföldi szakértő, hogy Magyarország a korrupció elleni küzdelem élvonalában van.  Pedig az azért erős túlzás lenne.

Megosztás