Tizedére csökken a KKV-kra kiszabható fogyasztóvédelmi bírság.

Az Országgyűlés tizedére vagy még ennél is jelentősebben csökkenti a 100 millió feletti forgalmú kis- és középvállalkozásokra kiszabható fogyasztóvédelmi bírság összegét. Rosszul teszi.

A kis- és középvállalkozások támogatása, sőt helyzetbe hozása igen jól hangzó cél. Nagyon nem mindegy azonban, hogy e vállalkozásokat a vetélytársakkal, vagy a velük szemben is kiszolgáltatott szereplőkkel, például a fogyasztókkal szemben hozzuk helyzetbe.

A probléma ott kezdődik, hogy az elsősorban közvetlen és közvetett pénzügyi támogatási szempontok alapján kialakított uniós KKV-fogalom – a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény által fémjelezve – a vállalkozásfejlesztés és a vállalkozásbarátság tovább nem bontható alapegysége is lett. Holott a KKV-k meglehetősen széles spektrumát fedik le a magyar vállalati szférának. Már kisvállalkozás az egyéni vállalkozó villanyszerelő és a sarki közértet egy fő foglalkoztatásával üzemeltető betéti társaság, ugyanakkor még éppen középvállalkozás a 250 fős limitnél pár fővel kevesebbet foglalkoztató, és emellett az 50 millió eurós éves árbevételi limitet is megközelítő, azaz mondjuk évi 13 milliárd forintos forgalmú cég is. A KKV-ság sokban függ a cégstruktúrától is: a nagy kereskedelmi szereplők közül például a Coop vagy CBA például egységes beszerzési és üzletpolitikát folytató, a forgalmi adatok összevetésében össze is számított forgalmú kereskedelmi egységekből álló lánc, amelynek azonban a tagjai ettől még jellemzően KKV-k.

Épp a középvállalkozási minőség széles keretei miatt tartottuk eddig is problémásnak, hogy az Országgyűlés a kiszámíthatatlan jogi környezettől, a béreket terhelő magas költségeken keresztül az értelmetlen adminisztrációs terhekig terjedő hagyományos vállalkozói panaszok közül pont a KKV-k bírságolása tekintetében akart nagyot alkotni. A már hivatkozott törvény egy rendelkezése ugyanis némi korrekció után ma azt mondja, ki, hogy kis- és középvállalkozást az első esetben előforduló jogsértés esetén – az adó- és vámhatósági eljárást, valamint a testi épség vagy egészség közvetlen veszélyeztetését kivéve – bírságolni nem lehet, csak figyelmeztetni. Ez a szabály most a fogyasztóvédelmi törvény módosításával azt is jelenti majd, hogy a KKV első jogsértésénél – szemben a többi vállalkozással – még a gyermekkorúak védelmét szolgáló rendelkezések megsértése (pl. az alkohol árusításának életkori tilalma) esetén, és akkor sem szankcionálható, ha a jogsértés a fogyasztók széles körét érintette.

A komoly változást azonban nem ez a módosítás okozza majd, hanem az, hogy egy technikainak tűnő kiegészítés szinte teljesen kivonja a KKV-kat a fogyasztóvédelmi törvény bevételarányos bírságrendszerének áldásai alól.

A fogyasztóvédelmi bírság minimuma ma 15 ezer forint, legmagasabb összege pedig 100 millió forint alatti éves nettó árbevétel alatti cégeknél 500 ezer forint, kiemelkedően súlyos – azaz a fogyasztók széles körének testi épségét, egészségét sértő vagy veszélyeztető, továbbá a fogyasztók széles körének jelentős vagyoni hátrányt okozó – jogsértéseknél pedig a nettó árbevétel 5 %-a. A 100 millió feletti árbevételű cégek esetében azonban már az ’egyszerű’ jogsértés is bírságolható az árbevétel 5%-ig kiterjedő összeggel; egyben ezekre 100 millió forintos, a kiemelkedően súlyos jogsértésekre pedig 2 milliárd forintos abszolút plafon vonatkozik. Ebbe – a nagyokra arányosan nagyobb bírságot alkalmazó – rendszerbe kavar most bele a parlament azzal, hogy a KKV-kra is a 100 millió alatti cégekre vonatkozó mai szabályt alkalmazza: ez azzal jár, hogy a többezer fogyasztót csak néhány száz forinttal megkárosító, esetleg csak egy-két fogyasztó életét veszélyeztető (ezek ugye ’egyszerű’ jogsértések), milliárdos árbevételű KKV-t eddig 50 vagy akár 100 milliós bírság is fenyegette, ami mostantól félmillió forintra csökken.

Ez ugye a hasonló forgalmú, de nem KKV versenytársak mellett a fogyasztókra nézve sem kedvező változás: a megtévesztő módon meghirdetett akció vagy a komoly kárt okozó termék miatt károsult fogyasztók jogsérelmét aligha orvosolja, hogy az alacsony vagy az elmaradó bírsággal valójában a vállakozásfejlesztés dübörög. A szabálynak emellett szerintünk maga a KKV-szektor is vesztese lehet azzal, hogy alacsonyabb mércét intézményesít: a lehetséges szankciót minden felelősen tervező vállalkozás beárazza, és ha jobban megéri a fogyasztói jogok sérelmét kockáztatni, akkor több érintett vállalkozás is fog a termékek és szolgáltatások színvonalán spórolni és a kereskedelmi kommunikációjában csalni. Ez pedig éppen a magas szintű szolgáltatásra törekvő, támogatni kívánt KKV-k piaci esélyeit fogja rontani. Végül sajnos a kettős mérce hozzájárulhat annak a képnek a kialakításásához is, hogy minőségi szolgáltatást csak a multiktól várhat a fogyasztó: márpedig ez aztán biztosan nem célja a jelenlegi kereskedelempolitikának.