Az államosított múzeumokat és könyvtárakat most visszaönkormányzatosítják. 

A nagy rendszerek átalakításának szükségképpeni vesztesége, hogy az átalakítás előtt és alatt a rendszer rosszabbul működik. Ha valakitől (pl. a megyei önkormányzattól) elvesznek egy feladatot (pl. a megyei könyvtár fenntartását), akkor a döntéstől annak végrehajtásáig biztosan egy fillért sem költ magától a területre. Az új gazda (pl. az állam) pedig egy ideig csak bottal meri szurkálni a friss szerzeményét, de legalábbis átvilágíttatja a gazdálkodást, rosszabb esetben általa nem értett szakmai kérdésekben kezd el a tudatlanok nyugalmával állást foglalni. Ez az átszervezési veszteség persze a döntéshozó szerint eltörpül a hosszú távú hasznokhoz képest, hiszen az új megoldás annyival, de annyival hatékonyabb lesz, de azért azt mérsékelni is lehet, például azzal, ha az átalakítás kiszámíthatóan és előkészítetten zajlik. A hosszú távú hasznokat és a kiszámíthatóságot persze egyszerre cáfolja az, ami megyei könyvtárakkal és múzeumokkal történik éppen: a Kormány menet közben meggondolta magát.

Törvény, kormányhatározat. kormányhatározat, törvény: ezt a sormintát adhatják (az amúgy persze a helyükön kushadó és élénken lobbizó) intézmények vándorlásának állomásai. A – kifejező című – megyei önkormányzatok konszolidációjáról, a megyei önkormányzati intézmények és a Fővárosi Önkormányzat egyes egészségügyi intézményeinek átvételéről szóló 2011. évi CLIV. törvény minden más megyei fenntartású intézménnyel együtt államosította a megyék múzeumait és könyvtárait is a vasi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtártól a szabolcsi Jósa András Múzeumig. Így a fenntartói jogok – a feladat nélkül maradt, de választott képviselőit addig is szerencsésen megtartó megyei önkormányzatoktól – az állam által gründolt megyei intézményfenntartó központokhoz kerültek.

A pontos irányt azonban csak tavasszal, a megyei múzeumok, könyvtárak és közművelődési intézmények további fenntartásáról, valamint a települési önkormányzatok kötelező kulturális feladatairól szóló 1094/2012. (IV. 3.) Korm. határozattal jelölte ki a Kormány. Nem csoda, hogy ez eddig tartott, hiszen ez legalább 160 fokos fordulatot jelentett, amennyiben április 1-jétől (viccesen háromnapos visszaható hatállyal és a törvényt felülírva) kimondta, hogy ismét a 2011. december végi költségvetési állapotban működjenek tovább a megyei múzeumi szervezetek. A határozat azt is kimondta, hogy az (akkor még) NEFMI  olvassza az állami kulturális feladatokat egy központi szervezetbe, egyben tárgyaljon a múzeumok és könyvtárak továbbadásáról a megyei jogú városokkal (tagintézmények esetében a székhelytelepülésekkel). A határidő az egyeztetésekre és szükséges jogszabály-módosítások előkészítésére egyaránt április vége volt.

 Mindehhez képest érkezett múlt héten a megyei múzeumok, könyvtárak és közművelődési intézmények fenntartásáról szóló 1311/2012. (VIII. 23.) Korm. határozat, amely szerint a feladatokat és a vagyont át kell adni a megyeszékhely megyei jogú városoknak – Pest megyében Szentendrének –, illetve a tagintézményeket a székhely szerinti önkormányzatoknak, azonban – jelezvén, hogy nincs ez még lefutva – az (immár) EMMI tehet majd javaslatot a Kormánynak arra, hogy valamely múzeumi tagintézményt mégis tartsa meg az állam magának, ha „az állami fenntartás indokolt”. A visszaadás 2013. január 1-jével történhet, amihez persze megint végig kell módosítani a vonatkozó jogszabályokat. Így a megyei intézményfenntartó központok összesen pont egy évig lesznek múzeum- és könyvtárgazdák, igaz, ebből 9 hónapot azzal töltenek majd, hogy azt várják, vegye el tőlük valaki ezeket a dolgokat. Ezalatt ugyan egyben maradtak a megyei szinten eddig egységes szervezetek, azonban a tagintézmények végül a fenntartóváltással kiválnak majd a gazdálkodási egységből, azaz a központosítani kívánó reform vége ezen a területen tagoltabb szervezet lesz, mint ahonnan indultunk.

A megyei önkormányzati intézmények államosítását 2011 kora őszén jelentették be. Mire a városoknak való átadás lezajlik, addigra bőven benne leszünk 2013-ban. Nem járunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy az érintett múzeumokat és könyvtárakat így két éven keresztül valójában senki sem igazgatja, viszont lefolytatnak mindenhol két komplett átadás-átvételt. Ez még akkor is vállalhatatlan lenne, ha a most körvonalazódó megoldás elhozná a megyei közművelésügy példátlan felvirágzását. Már legalábbis a következő átszervezésig.